Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-06-28 / 25. szám
1925. {unias 28. 25. szám. 3ft. árfolyam. EVANGÉLIKUSOK LAPJA Sztrfceszttséo: LÉBtIY (Mosod m.) Kiadóhivatal: GYŐR, ov. konvent-épülol. liadja: A LUTHER-SZÖVETSÉG. Megjelenik hetenként egyszer. vasárnap. Alapította : OR. RIFFIY SÉMOOR püspök. SiwkiuUtirl liUK«: NÉMETH KÁROLY «tperes. ElAtliotésI ár negyedévenként 20 ezer IL Eaves szám ára 3 ezer K. Hirdetési árak Belegyezés szerint. Egy, közönséges, keresztyén Anyaszentegyház. A Lutheránus Egyház sohasem lépett lel azzal az igénnyel, hogy az üdvösségnek egyedüli bárkája. Inkább az a hite, hogy az igazán hiviknek Egy Szent Egyháza, sanda ecclesia, mindegyik egyházi szervezetben megtalálhaté, amennyiben részük van az isteni igazságban, úgyhogy Istennek gyermekei mindegyikben születhetnek. Fellép azonban a Lutheránus Egyház azzal az Igénnyel, hogy A az igazi láthatá Egyház, az Apostoli Egyház, mert a mi Urunk Jézus Krisztus tanítását, illetve az apostoloknak tanítását, amint az az Uj Testámentomhan foglaltatik, tisztán és igazán tanítja. A Lutheranizmus nem uj vallás. Nem emberek által kigondolt filozéflai rendszer. Nem szekta. A lutheránus tanítás csupán visszatérés az apostolok tanításához, csupán újra feltárása azoknak az igazságoknak, amelyeket eredettleg a mi Urunk és az ö apostolai hirdettek, de amelyet el Tollak temetve emberi gondoftet hamujába. Jézusnak és az apostoloknak tanítása egyetemes (ekonomikns, kathollkus). Az U| Testámentom a keresztyéneknek ekonomikus könyve. Mi, Lutheránusok hisszük, hogy a mi tanításunk megegyezik az Uj Testámentom tanításával, megegyezik Krisztusnak és az apostoloknak tanításával, ami a bűnt és kegyelmet ami Krisztusnak személyét ami a kiengesztelést, ami az Evangéliumot ami a megigaznlást ami a keresztséget és ami az Úrvacsorát illeti. (Stub H. G. az eisenachi konferencián; 1928.) Egyházmentés. Talán szokatlan is, különös is az a ciin, amit jelen sorok élére irtain. De ha evvel a kifejezéssel igy egyházi életünkben s a közéletben nem gyakran találkozunk is, az egyházmentés gondolata benne van a levegőben. Nem titok, hogy az újabb idő mozgékonyabb felekezetei, szektái Amerikában felkészülve, harci riadót fújnak világszerte a régi egyházak várfalai alatt. Hirdetik, egyházaikon keresztül mentetik meg a világ. Állítólag a methodizmusznak az Isten nélküli Oroszországban' is szabad útja van. Az se titok, hogy a katholicizmusz amazoknál még nagyobb erővel fújja a harci riadót a várfalakon — belül. Anglia, Németország, Svédország, Norvégia, Hollandia, Dánia, nem utolsó helyen mi magunk is sokat beszélhetnénk erről. A történelmi protestáns egyházak meg mintha őrlődnének, morzsolódnának egyrészt a elkívánok, másrészt a visszakövetelők (kathol cizmus) között. Jósolgatásokban sincsen hiány egyik oldalon sem. Engem nem sokat érdekel se az elkívánó* (szekták), se a visszakövetelők (kath.) jóslata, az az ó egyéni dolguk, joguk. De annál nagyobb érdekkel hallgatom, olvasom a saját protestáns egyházunk keretein belül idevonatkozó nézeteket. E vélemények nem egyike megdöbbentő. Nem régen egyházunk egyik oszlopos vezérféríia ajkáról hallhatunk Cassandra szavakat. A jóslók, a nyilatkozók számodra, csalhatatlan statisztikai adatokra épilik fel véleményüket. Ha összevetjük a falainkon belül s az
