Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-05-31 / 21. szám

1925. ______________ EVANGÉLIKUSOK LAPJA_____________________5. a lapítsunk egyházakat! Az első pünkösd a legelső keresztyén anya szén tégy háznak, a jeruzsálcmi krisztus­hivő gyülekezetnek megalapítását jelzi. Azóta minden pünkösd figyelmeztet bennünket az egyházépités elsőrendű fontosságára. Óriásit tesz az Isten országáért, aki uj egyházat ala­pit. Eleink hitbuzgalmáról a keletkező uj ek­lézsiák beszéltek. Ma, amikor a római katho- likusok, a reformátusok, főleg a szekták oly buzgón építkeznek, nekünk is meg kell moz­dulnunk és cselekednünk minél előbb. A Bu­dapesten lezajlott lelkészkonferencián irányt mutatott előttünk dr. Haffay Sándor püspök. Az a jövőnek követelése, hogy sok-sok ima­házat építsünk és sok lelkészt alkalmazzunk. Nem a karcsú tornyok és rajta a torony­órák, nem a fénylő keresztek a fontosak, de hogy legyen ebben az országban mindenütt háza az imádkozásnak és pásztora az evan­gélium szerinti gyülekezetnek. Hány és hány község van a hazában, ahol a hi veink, noha vannak, még sincsenek, mert kénytelenek be­leolvadni a református egyházakba. A városok az élet ütőerei. Itt kell a mun­kát kezdeni. Ahol már megindult a munka, de nehezen halad, ott a kerületek avagy az egyetemes egyház ne riadjanak vissza a leg­nagyobb áldozatoktól sem. Minél előbb épít­sünk imaházakat Békésgyulán, Mezőtúron. Szolnokon, Monoron. Miért nincs gyülekezni Egerben, Esztergomban, Békésen, Hatvan­ban, Gyöngyösön, Mezőhegyesen, Yecsésen, Tatabányán? ahol legalább 1(X) hívünk él, rögtön induljon meg a munka. Kevésbe ke­rülő, kezdő fizetésű fiatal lelkészeket állít­sunk oda, akiknek lobogó lelkesedése letör minden akadályt. Dúsgazdag alföldi gyüle­kezeteink maguk is építsenek saját számukra minél több imaházat s egyben áldozzanak az uj tüzek oltáraira. A jövőért áldozatot hozni mindenkinek kötelessége. Ma a lelkek kiválóan alkalmasak arra, hogy az evangé- liom gyönyörűséges igája alá hajoljanak. Az idők kedvezését el ne szalasszuk. Építsünk olyan lendülettel, mint őseink 1517. után, majd II. József Türelmi rendeletének hatása alatt. Templomokat épilő, iskolákat alapitó, bibliát görcsösen szorító és végigolvasó elő­deink hite lobogjon föl bennünk. Legyünk a hitnek hősei! Hasson át mindenkit a pün­kösdi Lélek, az építésnek vágya. l!gy legyen! Tátrai Károly. Jegyzetek. A vallás- és közoktatásügyi in. kir. mi­nisztérium teljes gőzzel dolgozik. Az idén már a negyvenezredik rendeletnél tart. Ma­gától értetődőnek tarthatná az ember, hogy ez az eszményi célokat szolgáló miniszté­rium a közoktatásügy érdekében fejti ki lá­zas tevékenységét s iskolákat állít, tanítói állásokat szervez, meglevőket tovább fej­leszt stb. Tévedés! Mi most a szanálás rák- téritőjében vagyunk. A vattás- és közoktatás- ügyi minisztérium tehát segít az állam pénz­ügyeit szanálni, ami azt jelenti, hogy minél kevesebb pénzt ád ki, s minél több pénzt szed be. Ez a bölcsesség pedig megdönt hr- tetlenül áll annak a német közmondásnak sziklafundamcntomán: »Geld regiert die \VeR<. A vallás- és közoktatásügyi minisz­térium a Smith Jeremiás világszemléleti ál­láspontja szerint megmásított, s a takarék­korona,, adókorona, aranykorona, papirko- rona, dollárkorona és zürichi korona; a szorzószániok, arán y számok, I oga rit m üst .-Vil­lák és turulszárnyak imbolygó lázmérőiticz szabott kétszerkettőnégy alapján facsarja ki a közoktatásügy vignettája alatt gyülekeze­teinkből az államkassza előttünk ismeretlen odvainak kibélelésére az utolsó inflációs pénzjegyeket, versenyre kelve a többi mi­nisztériumokkal, hogy a hadikölcsönbe fek­tetett alaptőkének, s az ágyú eső veknek részi­ben már megöntött, részben pedig réz üstök céljaira felhasznált harangok után elmenjen a gyülekezetnek minden vagyona az állami pénzügyi egyensúly délibábja felé, amelyben önérdek mellőzésével hosszan és szomkáp- rázva gyönyörköd hetünk. Miután felemel­ték az illetékegyenérlékeket a Csonkaina- gyarországon megmaradt legmagasabb or­mok fölé még kétezer méternyi magasságra; miután házadó és kincstári házhaszonrészc- sedés .címén kimérték a gyülekezetekre a büntetést azért, mert a tanítóiknak lakást mertek annak idején építeni, s elég könnyel­műek voltak azt remélni, hogy házukért nem kötelesek a háziúrnak: az államnak, ma­gas bért fizetni; miután a tanítói nyugdíj já­rulékot havi tizenhárom aranykoronában megállapították s a gyülekezetek elég korlá­tollak voltak azt gondolni, hogy az arany­korona, aranykorona, s a szorzószám szor­zószám marad minden poklokon keresztül: a minisztérium egv szitakötőt megszégye­nítő könnyed libbenéssel az aranykoronát, tekintettel a szorzószám várható leszállá­sára, ama negy venezredik klasszikusan köz- oktatásügyi rendelettel papirkoronára vál­toztatja, miután nyolcosztályu népiskolai számtantudásra valló szabatossággal a ti­zenhármat megszorozta tizenhéttel és igv közmegnyugvásra kihozta a havi kettőszáz-

Next

/
Thumbnails
Contents