Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-05-17 / 19. szám
19. szám. 1925. május 17. EVANGÉLIKUSON LAPJA Szerkesztőség: LÉBÉNY (Moson ■.) Kiadóhivatal: GYŐR. ov. kaavent-épület. Kiadja : 1 LUTHER- SZŐ VÉTSÉG. Megjelenik kotoskkol egyszer, vasárnap. ■lapította: DR. RIFPflY SÄK00R püspök. Sctrkanléaért laUiaa ; NÉMETH KÁROLY esperes. Előfizetési ár negyedévenként 20 ezer K. Egyes szám ára 3 ezer K. Hirdetési árak megegyezés szerint. Napi Béla püspök gyászbeszéde Gyurátz Ferenc ravatalánál. Gyászoló Gyülekezet! Testvéreim a Jézus Krisztusban! Fekete papi köntösében, álomra hunyt szemekkel, egyszerű fekete koporsójában csendesen pihen az Ur kiválasztott szolgája: Gyurátz Ferenc püspök. Égő beszédeket mondó ajka, mint a lelkevesztett csodahangszer örök hallgatásba merül. Tűzben lángoló beszédes szemei, mint a hajnal fátyolába burkolódzó csillagok, beletemetkeznek egy uj, étet pirkadá- sába. De most is imára kulcsolt két kezében, tartja, keblére szorítja a szent Könyvet, benne összefoglalva egész élete tartalmát, vágyait, szárnyaló lelke álmait, csalódása elsiratlan zokogásait, Istenbe vetett hitét, mindvégig hű reménységét Elhoztam ehhez az egyszerű fekete koporsóhoz az utolsó áldást. Mikor ifjú koromban a soproni templom oltárzsámolyán térdeltem, Gyurátz Ferenc áldása és főpásztori csókja avatott lelkésszé. Egyházi működésemet az ó oldalán kezdettem meg és mindig éreztem erős kezének és áldott jó szivének feledhetetlen hatásait. Mikor azután Isten akarata engem, a Jézus érdemeden szolgáját, püspöki állásra hivott el, az ő remegő, de még mindig erős kezéből vettem át a pásztorbotot s az ő csókjával és áldásával indultam uj hivatásom mezejére. Most én hozom koporsójához halkan, imádkozva, könnyezve az utolsó áldást. Hálámat, szerete- temet pedig lelkem csókjaként reáhullatom koporsójára, mint egy hálás fiúi kéz utolsó búcsúzó simogatását. Szavamban százezrek áldása rezeg. Köny- nyemben százezrek fájdalmas könnye csillog. Ez órában Dunántúl minden evangélikus gyülekezetében minden harang megkondul. így siratjuk az agg főpásztort, igy búcsúzunk szivünknek, lelkűnknek oly kimondhatatlanul drága főpásztorunktól, Gyurátz Ferenctől. Apostoli igéket olvastam fel a Szent Könyvből. »Az odafent valókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok és a ti éltetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Mikor a Krisztus a mi életünk megjelenik, akkor majd ti is ővele együtt megjelentek dicsőségben<. (Kol. III. 2-4.) A szent igék a halál felett diadalmaskodó isteni kegyelmet ragyogtatják meg lelki szemeink elolt. Krisztus a mi életünk megjelenik s akkor mi is megjelentink vele együtt a dicsősége ben. De ugyanakkor érezteti az apostol a halál előtti élet tőlünk megkövetelt mélységeit. Minden élet az Istenben van elrejtve, csak az él igazán, ki bclémerül Isten mélységeibe és megkeresi az Istenben elrejtett igazi életet. Magunk előtt látjuk törékeny alakját. Sápadt arcán a betegség mély vágású betűi. Ajka szélén az elcsigázottak mélyvagásu barázdája. De a gyenge vall szépépitésü fejet hordoz. Boltozatos homloka világit, mintha márványból formálta volna ki művész keze. Mély tüzü szemeiben csodálatos lelki láncok lobognak. Ez a tűzben égő szem volt lényének jellemzője. Nézése simogatott, mint a gyengéd édes anyák keze; haraggal sújtott, mint a tüzes felhökár- pitra; a fértienergia szent hevületében izzott, mint az Ur igazságaiért martiromságra kész prófétalel kok. Égő szemeiben benne élt minden mélységével az e*gész lelke. Ez a lélek tette a gyenge szervezetű, beteges embert erőssé,.szívóssá, minden terhet elbíróvá, hérosszá, apostollá és prófétává. Egyénisége a Krisztushoz való viszony alapján alakult ki. Éleimeggyózódése abban a minden beteges túlzástól ment, egészséges valláscts miszticizmusban alakult ki, hogy az ember élete a Krisztussal együtt el van rejtve az Istenben. A lélek és igazság Istenének mélységében van elrejtve az ember igazi lénye. Isten lénye hordozza magában az ember hivatását és kialakulásra váró életét. És ezt az életet senki sem ta- lálMhtja meg és senki sem valósíthatja meg önmagában, hanem csak a Krisztusban való közösségben. A mi életünk a Krisztussal együtt el van rejtve az Istenben. Arcélek, jellemvonások, sziliek és hangok, gondolatok és érzések, Istennel egybekapcsoló szent érzelmek és emberekkel összefűző kapcsolatok mind-mind ott pihennek az Istenben. És minékünk Krisztussal való közösségünk által ezeket kell megkeresnünk, össze kell állítanunk, életté és valósággá kell tennünk. A Krisztus példája szerint ki kell mintáznunk egyéniségünket, hogy életünk arcán^ minél több és erősebb legyen a Krisztushoz való hasonlatosság. Gyurátz Ferenc püspök egész életében az '''^jÍSZAG Oá tVANGCUKUS *
