Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-05-03 / 17. szám

1925 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 8

fenntartásával: nem szerint kövessék a gyermekek szüleik vallását, vagyis a fiuk az apa, a leányok az anya vallásában neveltessenek.

4. Aki vegyes házasság kötésekor egyházunk érdekeit elárulja gyermekeinek a másik fél vallására való elkötelezésével, egyházunk ellen hűtlenséget követ el, ami reá nézve az egyház által nyújtott előnyök elvesztésével jár, nevezetesen:

a) ha az illető egyházi tisztviselő, alkalmazott, vagy akármiféle megbízatása van az egyháztól, ez a tiszt, ill. megbízatás a házasságkötés pillanatában megszűnik és az illető semmiféle egyházi megbízatást többé nem nyerhet;

b) választói jogosultsága megszűnik,

c) a hűtlenségbe eső egyén keresztszülői tisztet nem vállalhat;

d) templomunkban, szertartásaink szerint házasságát meg nem áldathatja;

e) elhalálozása^esetén a legegyszerűbb szertartással, ha több lelkész van, csak egy lelkész által temethető el s az egyház harangjai felette meg nem szólalhatnak; a lelkész azonban más felekezetű lelkésznek az eltemetésre engedélyt nem adhat;

f) az egyháztanács kimondhatja, hogy a hűtlenséget ilyen módon elkövető egyén neve az egyházi statisztika felolvasásakor az egyház közönségének tudtára adassék, neve pedig külön nyilvántartásba, a hűtlenek könyvébe beírandó;

g) ha a hűtlenséget elkövető evang. fél szegényjogon az egyház jótéteményeiben részesült, ezeket azonnal elveszti s többé ilyenekre igényt nem tarthat, gyermekei az evang. iskolában semmiféle kedvezményben nem részesülhetnek.

5. A 4. pont alatti határozmányok vonatkoznak minden egyes evang. vallásu szülőre is, aki eltűri, vagy megállapithatólag közreműködik abban, hogy gyermeke, — kivált amíg - kiskorú — az egyházra kedvezőtlen házasságot kössön s ezzel hűtlenséget kövessen el.

6. A 4. pont alatti rendelkezéseket az egyház tanács enyhítheti, ha a hűtlenségbe esett evang. fél őszinte megbánást érez s ezP tetteivel is kimutatja, u. m. ha gyermekei evang. neveléséről gondoskodik s őket az evang. templomba járatja, ha evang. egyházunkhoz való törhetetlen ragaszkodásának tényekkel ésállandóan kifejezéstad.

Megszűnik a 4. pont hatálya, ha a nem evang. vallásu fél az evang. hitre tér, mielőtt gyermekei a 7 éves kort elérnék.

7. Ha akár tiszta evang. házasulók, akár vegyes házaspár az egyház esketését igénybe nem veszi, még ha hátrányos egyezség esete nem is forog fenn, az egyháztanács dönt afelett, hogy a 4. pont alatti határozmányokat alkalmazza-e és mily mértékig az adott esetben.

8. A 4 pont határozmányainak foganatosítása az esperesnek esetenként bejelentendő, ki viszont a püspöknek tesz jelentést.

9. Ha a lelkész hűtlenségben található evang. felet megesket s általában jeíen szabályzat kötelező határozmányait figyelmen kívül hagyja, Ielkészi kötelességeit szegi meg, miért felelősségre vonandó.

10. Lelkészek és egyházi elöljárók kötelességévé tétetik, figyelemmel és nyilván tartani az összes házasulandókat s az evang. feleket egyházi jelentkezésre bírni. Ennek a célnak szolgálatába állíthatók a Luther-Szövetség egyházvédelmi szervei.

11. Függelék. Kiegészítő intézkedések.

vitézül küzdő^magyarokat Beust könyvével készítették elő 3 „jól és boldogul való meghalásra“. Ausztria ehhez, miként a piarista Takáts Sándor hiteles levelekkel.^kimutatta, mindig'jól értett.

Beust Joakim Möckern községben született 1522. Még* Luthernek isi hallgatója volt, a j°g°t pedig Bolognában tanulta. Luther halála után Me- lanchton híveihez, a filippistákhoz csatlakozott. Mint a wittenbergi egyetem rektora 1569. Eber Pál felett mondott gyászbeszédet. Másik theol. müve: Enarratio evangeliorum et epist. 1586. Különösen a^házassági jog terén voIPnagy tekintély. Résztvett a szászországi nagy egyházlátogatáson is 1592.' Planitz nevű családi birtokán halt meg 1597.

Ennek a magyarok által is ismert theologus- nak és jogtudósnak kései ivadéka volt fíeust Frigyes, Ferenc József minisztere. Drezdában született 1809. s negyven éves .korában Szászországban volt vallásügyi, majd külügyminiszter. Mint szász, nem szívelhette a poroszokat s Ausztriával szövet- sépben inkább a német középállamokat akarta erősíteni. A porosz-osztrák háború kitörése után tarthatatlan volt otthon a helyzete s 1866. október 30. osztrák szolgálatba lépett. Itt lett gyorsan egymásután miniszterelnök, kancellár, gróf, majd külügyminiszter. Pulszky Ferenc, ki személyesen is

többször érintkezett vele, „Visszaemlékezéseiben4 mondja: „A königgrätzi kudarc megtorlásának vágya helyezte a volt szász minisztert a külügyek élére. Bécsben őt tartották Bismarck leggenialisabb ellenfelének, de a porosz államférfiu gúnyosan megjegyezte, hogy Beust a legjobb játékos, csakhogy mindig rossz kártyája jár“. (I. m. 215. 1.)

Ferenc József örömmel és teljes bizalommal fogadta a lutheránus nagy államférfiut. Az osztrák klerikális körök azonban, akik csak nem régiben kötötték a konkordátumot, aggodalmaskodtak: mit szól a pápa? Belcredi gróf elég barátságtalanul szemébe mondta Beustnak: „Kineveztetése rossz vért fog szülni; ön idegen, német és protestáns“. Beust pedig nem titkolta a vallását. Rauscher bécsi érseknek nyíltan megírta: „Ich bin Protestant, bin fest im Glauben“ (Protestáns vagyok, erősen állok hitemben). Hivatalosan azért Beust is részt vett a

r. katli. szertartásokon. És őfelségének tetszett, hogy Beust a misén legalább csendesen viselkedik, inig a többiek fészkelődnek és fecsegnek. (Loesche, Von der Duldung 38. I.)

Beust rövid idő alatt két nagy dolgot művelt Ausztriában: megkötötte a magyarokkal a kiegyezést és felbontotta a konkordátumot.

(Folytatjuk.)