Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-03-02 / 9. szám
1934 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 5 likus egyházunk milyen magatartást tanúsított és ebből tanulságokat vonnának le. Hogy a régebbi zsinatokkal, kodifikáló korszakkal kapcsolatban kimutassák történeti szempontból és alajtón a jelen zsinat egyháztörténeti hivatását stb.... Ugyanilyen jellegű és tartalmú kívánalmat lehetne támasztani nemcsak történészeinkkel, hanem a kerületi lelkészegyesületek vezetőivel, a belmissziói élet irányítóival, egyházunk lélektani ismerőivel, kulturális életének irányítóival szemben is. Úgy vélem, mind e szempontokból meg kellene világítani és konkrét adatokon felépült cikkekkel egységes képét adni egyházi életünknek. Mert hiszen egy törvénynek alkotása, avagy csak módosítása is a belső életszervek és ezek külső megnyilvánulásainak tökéletes ismeretével lehet megfelelő. (Folyt. köv. IRODALOM Prolog a Leányegyesület február 10 i estélyére. Irta: Kemény ffy Karoly. Ki> csarnokában a kultúrának Legyetek hölgyek, urak üdvözölve. Mily szóp család ... Mind műsorra vártok S lánysziveket gyújttok örömökre. Mert lányok hívtak -s dobbanó szivek Muzsikáján száll hála-izenet; — Mig egy oltárért sort terítenek Szeretettel köszöntnek Titeket! Ma itt a templom harangja csendül. - A űelkem hallja: ahogy érce zeng . . . Ez a «zent érc már valahol enyhül S ha jő az óra. — Hozzátok cseng! M<*rt valahol majd uj templom áll itt. És kereszt villan, fent az ormokon — Ha néhány éven át repit a hit — Megnőnék a falak, áll a torony . . .! ... A kultúrának kis csarnokában Ma ez a szép reménység ébredez: Ha tettre készen tudunk akarni: Nem hin ábránd álomképe ez. Nem dőro terv, de szentelt valóság. Mit vággyal hívunk s tettel alkotunk ! Vedd hódolatunk; szent Szépség, .lóság. Ma először, hogy Néked áldozunk. Konfirmációhoz! Raffay Sándor dr. iSäfc: Ara aut»0 kórona. Qvtohln Anflr>óo Ev. kér. vallAntan. Koni- oktatásim’/) OZlGlIIU MIIUI do lóik kiftdia. Ára» 2000 korona. Bevezetés céljából mntatTán,ypél«láu.v ingyen. Kákái Lajos kiadásai u^JSZSSSÜStú,*.» Átválroztatás joga fanfart va. Balakmentes uiaszt |Aleá« présen kiöulők. GÓRÓO FRNÓ. ev. lelkáss. 1ÉN, (VrsiprémmrRyr) Petőfi aszódi ifjúsága Itta és az Ev. Tanáregyesületnek Aszódon 1923. május 6-án tartott gyűlésén felolvasta: Dr. OSVATH GEDEON Szinte hajlamot érez reá, hogy a napi leckét elhanyagolja s azoknak a költői müveknek olvasásával foglalja el magát, amikre lelkének szüksége van. Igen, Komitól vette az indítékot az önművelésre, de ezzel egyénisége kifejlődésének végtelen lehetőségét nyitotta meg. Mit neki már a leckeanyag? A lényegét úgy is tudja ö piár mindennek, még pedig bővebb forrásokból, mini ahogy azt a szerény, Írott jegyzetekből kínos szorgalommal tanulgajik más s’zelidebb természetű tanulók. Az ő keblében már egy meglett ifjú szive dolxig. S mikor a könyörtelen professzor egyszer valami mulasztás miatt az iskola termébe zárja büntetésül, visszafojtott elégedetlensége kitör belőle s börtönnek érezve az iskola termet, a zsarnokság megtestesitőjének az iskolai követelményekhez a végletekig ragaszkodó tanárt, nagy és ‘•zent esküvel élte főcéljául azt tűzi ki, hogy minden erejével, a zsarnokság ellen fog küzdeni. F. fogadalom emlékét őrzi Első esküm c. költeménye. Szinte kapóra jön annak a titkos szövetségnek a megalakítása, melyet a rakoncátlanad tanulók Koren professzor tűrhetetlen szigorúsága ellen terveznek, hogy a diák szabadságot. — legalább a mezei, erdei önkéntes kirándulások alkalmával — intézményesen biztosítsák. Igen, Petrovics Sándor elszakadt már egyszer tanulótársaitól; el fog szakadni lélekben pro fesszorától is. Még szüleivel szemben sem cselekszi azt, amit pedig Korén professzor annyira szeretne. Nem tudja megtenni magyarsága miatt. Keviozki László kondorosi lelkész közli azt a Korentól személyesen hallott tényt velem, hogy. Petöfl, bár tudott tótul, sohasem beszélt ezen a nyelven; pedig a szülei, ha Sándort meglátogatták a professzorral mindig tót nyelven beszéltek. Hozzátette még, hogy Petőfi édesatyja tökéletesen beszélte a magyar nyelvet A magyarsága tudatára ébredett diák kezdi élni a maga különálló, saját életét. Oly kevéssé tartozik már diáktársaihoz, tanárához; csak az iskolai élet kerete az, ami egy ideig még össze tartja őket. Ha az ösztön erejével feltörő vágyakat 1 elárul nem tudja, ezeket a kereteket szinte végzetszerűen át kell törnie. Mit ér néki már az, hogyr jeles tanuló? Mit, hogy gyorsabb az észjárása. fölényesebb a szelleme, mint a legöregebb diáké is? Talán annál rosszabb, ha mégsem tudta megtalálni magát teljesen. Ez mind nem ü. ö nem állhat meg itt. Neki előre kell törnie, magasabbra kell lépnie, hogy lássák mindenelv Petrovics Sándort. De hogyan? Hogyan? ... (Folyt, köv.) —
