Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-03-02 / 9. szám
6 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1924 EGYHÁZI ÉLET. HMM A norvég zsidó-misszió kápolnájának felavatása Csöndben, szinte észrevétlenül jött és telepedett le közöttünk a norvég . zsidó-misszió. Eljött, hogy Budapesten a zsidó-misszió munkaterületének ezen a fölötte fontos pontján a mi evangélikus egyházunk is ott álljon a bizonyságtevők sorában. Hiszen a zsidó-misszia múltja és jelene azt mutatja, hogy a lutherizmusnak itt is megvan a maga külön megbízatása. Mi adtuk a zsidómisszió egyik olyan hatalmas vezéralakját, mint Delitzsch Frigyest. A luthei izmus formálta ki az Izrael népe adta nyers anyagból az ilyen nemes zsidó keresztyén alakokat, mint a nagy dogmatikust, Philippit a balti egyház kimagasló egyéniségét Gurlandot, a nagy egyház történészt Geändert, a kemény konzervatív politikust Steint, a zeneköltők egyik legnagyobbikát Mendélssohn-Bartholdyf. S hogy a zsidó-misszió munkája mit ígér nekünk Magyarországon, azt sejteti velünk a Krisztust igazán valló magyar zsidó- keresztyéneknek tisztes serege, amelyből elég megemlítenünk az ilyen világszerte ismeretes neveket, mint Eders- heim, Saphir, Baron, Lichtenstein, Victor, Frank stb. A norvég zsidó-misszió is vallja és alkalmazza azt a mindenfelé helyesnek bizonyult elvet, hogy ép a megnyerendő zsidó keresztyének érdekében gyülekezeti bázist kell teremtenie magának, amit természetesen az egyháznál kell keresnie, mert ott találhatja meg a legmegbízhatóbb ilyen támaszpontot. A norvég zsidó-misszió budapesti misszionáriusa Johnson lelkész ezért- olyan kész minden egyház építő munkára. Ezért határozza el, amint a gyarmat-utcai missziói házat birtokba vette, hogy ott §, Zugló számára kápolnát rendez be és azt az evangélikus egyház rendelkezésére bocsátja. S a terv valóra is vált. A kápolna felavatása f. hó 24-én ment végbe! A mint ez ünnepi alkalommal Johnson lelkész kiemelte: Budapesten ment el ia norvég áldozatkészség a lcgmesz- szebbre, mert egy kápolnát rendezett be, nem mint azt máshol is megtette a maga, hanem teljes önzetlenséggel a magyar evangélikus egyház számára. Ezért is ez a norvég kápolna, amely a magyar egyháznak áll immár rendelkezésére. a norvég-magyar barátság szimbólumának tekinthető. A kápolna felavatását D. Raffay Sándor püspök végezte Johnson Gisle norvéd lelkész és Broschko Gusztáv Adolf esperes segédletével. Előkelő közönség volt az ünnepi gyülekezet. Jelen volt báró Radvánszky Albert egyet, felügyelőnk, dr. Zsigmondy Jenő kér. felügyelő. Megjelent a ref. testvéregyház képviseletében dr. Ravasz László püspök is. Képviseltette magát a vallás- és köz- oktatásügyi minisztérium. A hatóságok soraiban tekintélyes küldöttséggel vett részt az államrendőrség élén Puskás György főkapitány-helyettessel. Legyen Istennek gazdag áldása a gyarmat-utcai kápolnán! Jusson el ott sok lélek az Istennel való békességre a mi Urunk a Jézus Krisztus által! Szertartási szempontból is volt érdekessége a vasárnapi kápolnánvatás'iiak. A templomkulcs átadása és kinyitása után dr. Raffay Sándor püspök, mielőtt bármily funkció i.s történt volna az uj kápolnában, az avatási szertartást a templom, a kegyszerek, a hívek, a fungáló lelkészek, és minden az istentisztelettel kapcsolatos tényező biblia- mondásokkal kapcsolt megáldásáml és a kápolna felavatásával kezdte. — És ezután folytatta le személyes közre- mükédsével az egé«z ünnepélyes istentiszteletet. — Felfogásúink szerint egyedül helyes módon. — Rendkívül találó volt az első textusolvasás, amely Salamon templom avató imájának felolvasása volt. A soproni ev. lyceum gyásza. Haniffel Sándor, a dunántúli egyházkerület soproni lyceumnak ny. tanára, életének 72-ik, 31 évi buzgó tanári működése után történt nyugalomba vonulásának 16-ik évében, február hó 15-én, megtért apáihoz. Egyike volt azoknak, akik nagyhirnévü líceumunk történetében ércnél maradandóbb nevet biztosítottak maguknak, mert igazi paidagogosz, Krisztusra vezető mester volt. Kartársai és tanítványai kegyelettel őrzik emlékét. Béke hamvaira! „Az Isten előtt drága az ö kedveseinek halála.“ Finnországról. Addig is, mig Raffay püspökünk és hii kísérője Podamniczky személyes tapasztalataik és jelzett előadásaik alapján a finn evang. egyházi állapotokról teljesen kimerítő képet kaphatunk, mai egyházi öntudatunk, sőt össztaitozásunk tudatának bel- és külföldi lanyhulásának szomorú napjaiban („tristissima facies“ -- mondaná Bakii Mátyás) Luthard lapjában, érdekes, tanul ságos, sőt fölemelő olvasnunk a következőket: Politikai tekintetben a finnek nekünk felette rokonszenvesek. Oly néppel van itt dolgunk, mely a hála érzelmét ismeri és barátai iránt megőrzi a hűségét. Evang. egyháza egy mélységes de egészséges piötizniusnalk hódol. Az egyház a népéletbcn gyökerezik. A lelkész a községi élet tipikus vezetője s a papiak a község kulturális központja. Az egyház a vallásos izü tudomány iránt is rokonszenwel viseltetik. Az egyház és a tudomány e barátságos viszonya ia legszebb reményekre jogosát fel. Az egykoron ama szomorú időszakban a lelkészt kar ellen dühöngött bol- sevizmiLsnak nem sikerült a finn nép egyház alapjait aláásnia, — Mikor fogunk a mi magyar, sőt németországi •egyházi viszonyainkról ilyeneket Írhatni?! A bántó csak az, hogy Róma lélekvadászó hálóját a balti tartományok mélFtt Finnországra is kivetette, ahol pedig Dániához és a skandináv országokhoz hasonlóan igazán nincs keresni valója. A zavarosban való mindenkori halászatát a történelem e helyeken is beigazolta. A pápás egység az a bálvány vagy moloch, amelynek feláldoz hazát, vallást és tudományt egyaránt. „Az értelein és a lelkiismeret áldozatának“ (sacrificio) nevezete azt a vatikáni zsinat idején Pio nono. Pedig ezek a legfőbb földi javak az isten- országa szolgálatában. Sz. M. A deáktéri Luther Szövetség február 29-én, pénteken kezdi meg (a polgári leányiskola 'dísztermében d. u. flórakor) azon előadások sorozatát, melyek rendjén dr. Raffay Sándor püspök és báró Podma.nieziky Pál lelkész fognak beszámolni finnországi ütjük tapasztalatairól és értékes megfigyeléseikről. Az előadások minden pénteken d. u 6 órakor kezdődnék. Theol. fakultásunk tanrendjéről. Nem ugyan közvetlenül, de magánúton soproni fakultásunk II. félévi tanrendje lapunkhoz is eljutott. Hogy mit és mennyit végez tele az egyes tanár urak az I. félévben, azt csak hallo másból tudjuk. Erről múzsám most ne szóljon. A II. félévinél megnyugvással vettük a főbb szaktárgyakon kivid az Uj szöv. theológiának, Jézus életének és a SymboRkának meghirdetését, de szívesen láttuk volna, az ág. hitvallás kollégiumát is. A máig is érthetetlenül egy evang. theol. fakultáson be nem töltött bölcseletpedagógiai tanszék tárgyaiból a vallástörténetet Schneller J., a neveléstant Payr S. s a filozófia történetét Pröhle K. látja el. Fájdalmas érzéssel állapítjuk meg e tényt Szelényi I., tudós és iró professzorunk feltűnő mellőzésével kapcsolatosan. De
