Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-03-02 / 9. szám
2 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1924 nak leégett az iskolája, a leányegyház az,t önerejéből felépíteni képtelen, azért testvérek segítsetek. Vagy ha akár azt hirdeti: a templomajtóban tányér van kitéve az egyházfi felsegélyezésére. Akad iitt-ott egy-egy érzékenyel>bszivü hitrokon, ki 1U—20 koronáig megindul s nem sajnálja azt az iskolától. vagy akár a szegény templomszolgától sem. Ha a németországi testvérek nyomorúságának felem- litése nem idézett elő nagyobb emócióit.- ugv a természetes ész azt következteti, hogy az akciónak is majd csak olyan hatása, eredménye lesz. mint a fentebb említett két esetben. Már pedig az örökös szégyene, soha, de soha le nem mosható gyalázata volna a magyarországi evang. egyháznak. Mert gondoljuk meg jól: Ha Németország nincs, Magyarország ma nem örvendhetne az evang. hit világosságának. Nemcsak onnét származott, hanem onnét oltalmazták is azt századokon által, s ennek köszönhetjük, hogy az osztrák ármány csak akarta, de nem tudta kioltani az evang. hit világosságát. Németország még akkor is, midőn részekre szakadozott, gyenge ország volt még taz egységes erős Ausztriával szemben, soha nem szégyenlette testvéreiül elismerni az üldözött magyar evangélikusokat. Megfenyegette Ausztriát több Ízben azzal, hogy ha a magyar evangélikusokat tovább is üldözni merészlendi, úgy fegyverrel fogja meg véd címezni hitrokonai vallásszabadságát. Megnyitotta iskoláit, a világ legelső tudományos intézeteit a magyar ifjúság előtt; azt nemcsak oda édesgette. de mindenkép segítette, anyagilag támogatta századokon által. Azután meg az áldott Gustáv Adolf-egyesület terjesztette ki az egész világra szóló jótékonyságát különösen Magyarországra s a jó Isten a megmondhatója, hány evang. magyar egyházat mentett meg évi szeretetadomá- nyaivál a biztos anyagi romlástól. Most azért emlékezzünk meg ezekről s midőn a drága testvért le nem irható rémes helyzetben látjuk, legyen hozzánk méltó a mi segitkezésünk. Századokig istápolt, oltalmazott bennünket, most rettenetes helyzetbe került, s felénk nyújtja reszkető kezét: Testvérek segítsetek.“ Most mutassuk meg, hogy mi nemcsak kérni, kunyo- rálni tudunk a testvértől, hanem most, midőn egyszer fordul segélyért hozzánk az, ki bennünket századokon által igaz evangéliumi önzetlenséggel igazán szeretett, azt mi is igaz szívből szeretjük, s érette szives készséggel cselekedni is tudunk. Most itt az ideje. Álljunk elő mi lelkészek első sorban ne csak buzdító szóval, beszéddel, hanem a mi ezennel több, jó példával. ■Szegény, nyugalmazott lelkész vagyok, szives készséggel felajánlom 1 havi jövedelmemet a németországi testvérek segélyezésére s tudom, hogy készségesen meghozza ez ál dozatot minden nyugdíjazott lelkész-test vérein, •s nem kevésbé aktiv lelkésztestvéreink is. Most ez a mi kötelességünk. Teljesítsük. Ne féljünk, ne kételkedjünk. Áldás fogja követni szere tétből fakadó áldozatkészségünket s az evangéliumi testvérszeretet csodadolgokra fogja ragadni híveinket is. Boldog órákat szerzünk a sors csapásai álltai súlyosan látogatott német testvéreinknek, akik ezt majd boldogabb időkben százszorosán fogják ismét visszafizetni! saxieiiner Hunyadi János természetes keserüviz hatása felülmúlhatatlan. A tamperei konferencia A finnországi útról szóló általános beszámolómban említettem, hogy a tamperei konferencia egymaga lehetne egy cikknek tárgya. Fogda lkoz zunk is vele most külön. Érdemes, mert láthajuk, hogy mi, foglalkoztatja ott az egyház érdeklődését. Mindenekelőtt arra mutatok rá nyomatékosan, hogy a konferenciának nem volt semmi hivatalos egyházi jellege. Nem is a hivatalos egyház, hanem ..A finn egyház gyülekezeti munkájának központi szervezete“ rendezte, amelynek D. Gummerus Jakab tamperei püspök az elnöke. A konferencia körülbelül 1000 máshonnan való és több ezer főnyi tamperei résztvevőjét tisztára csak az indította a három napon át tartó komoly tanácskozásra, hogy a szivükben is ott zúgott a konferenciának a János templom oltára fölé feszitett fehér szalagon olvasható jelmondata: Jöjjön el a te országod! Hogy fogalmat alkothassunk maguknak a finn nyelv hangzatosságáról ideirom finnül: Tulkoon sinun valtakuntasi! A kezdet kezdete jan. 7-én este bizonyos, szokásos formaságok elintézése volt. Ezt követte a megnyitó istentisztelet, amelyen Kares képviselő a tamperei káptalan egyik tagja beszélt Máté Ifi: 15—18. alapján. A textusokat mindig meg fogom említeni s ajánlom őket az olvasók figyelmébe. Nagyon jellemzők. A beszédek általában erősen biblikus, christocentrikius és legtöbbnvire evangélistáid jellegűek voltak. Este volt a. tulajdonképem megnyitó, amelyet Gummerus püspök tartott. A dolgok tchnikai menetére vonatkozó ügyek elintézése után az estét a savonlinnai nagvprépos Kunststo irásmagyará- zata zárta le. Jel. 3-8 alapján. A konferencia jó ■előkészítettségére jellemző, bogy az énekek és textusok minden alkalomra ki voltak jelölve a minden egyéb tudnivalót is magában foglaló ízléses programmos könyvecskében. Kedden reggel — mint a másik két napon is - — biblia óra volt a programra első pontja. Mind a három napon Máté 13. példázatai foglalkoztatták a lelkeket. Ezen a napon Pakkala hilsinkii lelkész a magvetőről szóló példázatot magyarázta. Szünet után következett az előadás, amelyet a finn lelkészek egyik legkiválóbbika, a nemzegyülés akkori elnöke D. theol. Paava Virkkunen ilmajokii lelkész tartott. Tárgya a konferenciát megindító áttekintés volt: Egyházi életünk közelmúltjának legfigyelemreméltóbb eseményei. Erre következett a délutáni megbeszélésedet megindító három referátum, amelyek mind azzal a leggyakoiiatibb kérdéssel foglalkoztak, hogy az egyház mikép munkálhatja a maga részéről a nemzet életének megújhodását. Az evangélizációról szólt Paasio lelkész. a szociális munkáról Jokipü lelkész, a helsinkii keresztyén munkás-settlement egyik vezetője s az iszákosság és paráznaság ellen
