Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-02-24 / 8. szám
4 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1924 Tehát ismét egy jele annak, hogy szerencsétlen sorsra jutott nemzetünk elkatholizálására elérkezettnek látják az időt s minden eszköz felhasználását megkísérlik azok, akik jelszavakkal és mákonnyal dolgoznak. Mesteri szemforgatással önvédelemről beszélnek akkor, amikor tulajdonképpen támadásra szervezkednek. Mi nem vagyunk barátjai a széthúzásnak. Legbelsőbb meggyőződésünkből hisszük és valljuk, hogy mindenek összefogására és közös munkájára van szükségünk, hogy' nemzetünk feltámadását megérhessük. Mi nem szolgáljuk és nem mozdítjuk elő azt az „egységet“, amely harcot akar. Mi csak egy egységet képzelünk el: a hazájuk megmentésére kész, áldozattól vissza nem riadó magyarok egységét. Ez a válaszunk a „Nemzetnevelésnek“. Szusz Laps. aiRBllliniIBBlHRIRinilllllllHIIIBflR Petőfi aszódi ifjúsága Iita és az Ev. Tanáregyesületnek Aszódon 1923. május fi-án tartott gyűlésén felolvasta: Dr. OSVÁTH GEDEON A kinyílt eszű diák nem elégszik meg többé az iskolai könyvekkel, ügy cselekszik, mint Koren professzor az Osztroluszky-kastélyban, — az iskola könyvtára felé fordítja fürkésző tekintetét. Már jeles tanulója osztályának; nagy siker a régebbi iskolákban elért gyönge eredmények után. A siker kedvre serkenti, önérzetre gerjeszti ta- nulótársaivaí szemben is; részt vesz játékaikban, szórakozásaikban, sőt csinytevéseikben is; de ezek sem sokáig elégítik ki őt. A professzor egyéniségének erős hatása kezd mutatkozni a tanítvány lelkületén. Nem hiába követelte meg tőle Koren a templomi istentiszteletek pontos látogatását, nemcsak azokon a vasárnapokon és urvacsoraosztás alkalmával, amikor tanári állásából kifolyólag köteles magyarul, tótul vagy németül prédikálni, de minden alkalommal, mikor erre mód nyílik. Lám, Pétrovics Sándor erkölcsi lénye valami nagy — nagy tisztaság után sóvárog, amit léha diáktársai mulatságaiban nem talál meg. Innen érthető, hogy ő a nemesebb érzésű ifjúkkal egyesülve, egy erkölcsnemesitő diákegyesület létesítésén fáradozik s állandóbban csak a nagyobb, idősebb, érettebb tanulókkal barátkozik. De legigazibb barátai mégis a könyvek, egymásután olvas el minden müvet, amit az iskolai könyvtárban talál. Magyar, német és latin nyelven összeolvas magyar történelmet, világtörténelmet. földrajzot, természetrajzot, erkölcstant, vallás- történetet, logikát, metafizikát.. Különös kedvvel olvassa a klasszikus latin és magyar írókat. Lelki szükségletté lett számára az olvasmány, mely Ízelítőt nyújt neki a művészi szépről, az örök nagy természet életéről, a népek és nemzetek történetében megnyilvánuló küzdelmekről, melyben a diadalt az erős, életet jelentő vasakarat szerzi meg; maga előtt látja a világegyetemet, mint az istenség csodás alkotását. S az olvasottakról az emlékezés megcsillanó fényénél belepillant az Isten legtitkosabb alkotásába: a saját leikébe. így fogad magába egy-egy csipetnyi hatást minden tárgykörből de légióként a költészet világából, melyhez oly közel érzi magát. Ha mindaz a szép, amit a költészetben és az irodalomban megismert, e földön megvalósítható lehetne ... Hajh, más a költészet és más a mindennapi prózai élet! De van mégis egy parányi terület a roppant földkerekségen; amelyen a költészet csillogó szépsége, ha rövid időre is, életre kél: a színpad. Ő látott is már ilyet s gyönyörűségéből még most is ott reszket valami a szivében... Olvasmány és elmélkedés, valóság és képzelődés összefoly előtte, hogy egy édes ábrándvilággá egyesüljön, amelyben élni szeretne. Lelke ismeretlen vágyaktól termékenyül meg: ha ö egyszer valami különös kiválóság, nagyság lehetne; különböző mindenki mástól, aki a maga képzeletalkotta világát megtudná életében valósítani...! Nincs neki már szüksége a professzor indítására; mióta önmagával beszélgetni tanult, idegenné vált reá nézve a professzor bölcselkedése, amelynek minduntalan való hangoztatásával olyanná kívánná őt nevelni, mint a többi hétköznapi szürke emberek, akiknek végső céljuk, hogy a nyugodt megélhetést biztosítsák maguknak. Megtanul ő már a saját lábán járni, csak egyszer azt az utat találja meg, amely méltó lesz reá, hogy rajta önmagától elindulhasson... De minél inkább önmaga felé fordítja tekintetét, annál jobban látja az ellentétet ábrándvilága s a valóság között. Megszólal az iskola csengője s neki mennie kell pontosan napról-napra, óráról-órára, hogy a poros, szűk teremben a megunt leckét ismételgesse örökösen a tőle szellemileg messze elmaradt osztálytársak között. Egyelőre mégis kénytelen megelégedni azzal, hogy Írásának szépségével, szabadkézi rajzának magában álló kiválóságával valóságos tekintéllyé növi ki magát közöttük; sőt a szabadkézi rajzot annyira tökélyre viszi, hogy társait tanítva, még pénzt is keres, mig azt tanára maga is meg nem sokalja. Épen nem véletlen, hogy Teli Vilmost rajzolja legszívesebben. A szabadság hőse már szimbólummá vált lelkében. (Folytatás.) Konfirmációhoz! Raffay Sándor dr. ’AlvMcliint nyert mtt. 6-ik kiadás. I Ara 2'K.O Icórona. Anrliróc Kv. kér. vallá«tan. (Konf- oktatáshoz.) bZtenlO Anuras n-ik kiadás. Ara 2000 korona. Bevezetés céljából mnlatványpéldány ingyen. Kokai Lajos kiadasai KamtnermayerKároly-u 3 Átváltoztatás joga tentartva.
