Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-02-24 / 8. szám
1924 EVANGÉLIKUSOK LAPJA IRODALOM •••••••••••• Vágy a tavasz után (Hoffmann v. Fallersleben.) • óh mily hűvös lett az idő, Oly szomorú, kopár, sivár! Éjszakról már hideg szél zúg, * Derűs napfény sehol sincs már. Mily jó volna a hegy ek közt Elnézni a zöld völgyeket. Lepihenni a pázsiton, A napsugár mig melenget Ismét hallni furulyaszót És a nyájnak kolompszavát, A madarak csicsergését. Mely viditón arra száll át. Óh szép tavasz, jöjj csak vissza. Ne késs soká, szép kikelet, Hadd fakadjon lomb. virág, dal. Erdő, mező, liget felett. Oly szomorun hagytál ide, De ha megjösz sugaraddal; Nem búsul úgy többé senki, Felpezsg a szív s felzeng a dal. Foritotta: Ompoly. Tóll hangulat itt fent, itt fent a hegyeken, Itt szeretem az életet. Gomolygó felhők odalent. Felhőtenger a tó felett. Itt fent a napsugár ragyog A hószemek kis csillagok. Csillog a táj, s a jéghegyek Távolból felém intenek. Teli hóval sudár fenyő Ahiszik ott fehér erdő. Könnyű felhők a kék egen Átúsznak mélán, csendesen. S a csillagok, ha feljönnek, Tisztán látszanak a hegyek. Itt fent — úgy érzi a szivem, Közel vagy hozzám Istenem! SZIGET BY LAJOSNfi BÚGSZ EUZ „Hazádnak rendületlenül. % Szavalásra alkalmas kőkemények gyűjteménye. Összegyűjtötte Pintér J. Beöthy Zs. szellemi örököse, az ismert- .nevü magyar irodalomtürtónetiró és Sajó Sándor, kőbányai All. főgimn.. igaagató, előkelő költői lelkünk, akinek személyiségén és egész lényén meglátszik a selmeci Breznyiknek. Chovannak, Jezsovicsnak és Királynak áldott nevelő hatása. Kiadta a Magyar küzépisk. tanárok nemzeti szövetsége. Igazán egy magyar nemzeti imakönyv vagy virág csokor, moly, mint az Előszó mondja, „a mai magyar lelket szólaltatja meg a mélysége.« bánat, marcangoló keserűség, dacos elszántság, bizakodó reménység változatos s mégis egységes magyar érzésű hangján.“ „Soha nemzeti költészetünknek nagyobb hivatása nem volt, mim ma. Hivatása, hogy egyik hathatós nevelője legyen boldogtalan nemzedékünknek: keserve megzokogtassa, melege akarattá érlelje a magyar érzést s fénye megvilágítsa a magyar jövendőt ifjúságunk lelkében.“ A szép és kedves versfüzetet találóan vezetik be Irinyi Miklósnak következő prófétai szózata: „Szegény magyar nemzet! Annyira jutott-e ügyed, hogy senki nr is kiáltson fel utolsó veszedelmeden? Hogy senkinek ne keseredjék meg szive romlásodon? Hogy senki utolsó halállal való küzködéseden egy biztató szót ne mondjon?... Csúfsága lettünk a nemzeteknek és magunknakt ellenségünknek pedig, valahonnan jön ránk, prédájává... De miért (is) kelljen elvesznünk avagy kétségbeesnünk, mig csontjainkban velő. ereinkben vér, mig Isten mennyországban a mi bizodalmunk lehet * míg karunkban kopját. markunkban szablyát szoríthatunk?“ A tervszeTüleg és külsőleg is díszesen összeállított versfüzet 02 lapján közli Vargha, Kozma, Jakab, Szávay, Sajó, Végvári, Lampt'rth, Harsányt, Sik\ Hadai, Bodor. Kiss H., Szathmáry, Radrányi, Aprily, V. Nagy lr„ Hentes, Tordai, fíyökőssy iámért mai poétáink egy-egy kiváló költeményét, gömöri földrnk Papp-Váry Elérném ■ Magyar Hiszekegy-jét és a függelékben ..Vezércsillagok“ c. alatt napjaink szomorú viszonyaira kiválóan alkalmas költői szózatokat a Aí/n/c-korból, Berzsenyitől, KölcseytcH, Kisfaludytól, Vörösmarty tói, Bajzától, Száraytól, Vacholt- tól, Eötvöstől, Petőfitől, Aranytól, Tompától, Tóth Kálmántól, Vajdától, Dalmadytól, Pósától és Tbolytól, amelyeket ma könyv nélkül kellene tudnia minden magyav ifjúnak. A fentebbi költőket pár ismertető jellemzésekkel látják e! a közTehocsátók és igy közelebb is hozzák őket szivünkhöz. Őszintén sajnáljuk hogy — amint jelzi is a versfűzet — még föl n un vette Sajó Sándor: Magyarnak lenni, Vagyunk meg magy mgk, Magyar ének 1919-ben, Mire vár^z meg, Riasztó (k vá'can szép, sőt megrázó k'iBeminy,, líj luzitán dal, B'gyvnre, Rendületlenül — és Végvári: Eredj ha tudsz (;erri*mertebb költeményei Fé’vek a poroszlók, Segítsetek, Némely pesti poétának. Mint Jób, Mene-tekel és Ne jöjjön uj tavasz c. költeményeit, mint amelyekben a kuruc-költészet mélabus hazafias bánata, Tompa és Arany melankóliája. Petőfi zsarnok- gyűlölete és Szabadságszeretete és főleg Gyóni és Végvári tüzes, dacos, de azért bizakodó honszerelme jut megrázó módon kifejezésre. Ezekről találóan mondj» fícffay S., hogy „Petőfi óta kevés költő ajkán szólt tüze sebben a szó. izgatóbban az indulat, maróbban a keserűség, megragadóbban a háborgás, mint Gyóni és Végvári e szabadon hömpölygő soraiban. A magyar géniusz teremtő ereje a magyar verselés neme« <’gyszerü°égével
