Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-02-24 / 8. szám
1924 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 3 nak csak a kötele$»ég9ZPgő egyházi tisztviselők ellen van helye. Az excommunicatio, amit az ostffyasszonyfai le- gyolmi szabályzat megállapít, pápista intézmény, mint ilyen az evang. egyház által hirdetett leAkiismerrti szabadságba ütközik. Nyilvánvaló tehát, hogy az ostffyasszonyfai egyházközség közgyűlése hatáskörét túllépte, midőn oly törvényt alkotott* amely az evang. egyház alapelveibe, szellemébe ütközik. Ezzel a véleménnyel Ítéletet mondtam a dolog érdemében is. Még szembetűnőbb lesz azonban a szabályzat helytelensége. ha annak az egvházfegyekni megtorlás módjára vonatkozó rendelkezéseit figyelemre méltatjuk. 1. A reverzalis* adó neve a szószékről kihirdetendő. \ megszégyenítő büntetések a középkori pellengérre állításra emlékeztetnek. Következménye ennek a büntetésnek va.’ósziniileg az lesz. hogy az illető egyháztag kilép egyházunkból. 2. Az összes lelkész! szolgálatokból való eltiltás folytán az evang. lelkész nem temethetné el a szerencsétlen reverzalistát és megtagadhatná a temetést. Pápista eljárás ! 3. Eltiltás az Úrvacsorától. Hiszen az. aki az úrvacsorában részt venni óhajt. jeJét adja annak, hogy bűneinek megbocsátását keresi és a pap utasítsa öt vissza az oltártól? Ez templomi lmtránv nélkül alig lesz lehetséges. És ha a haldokló az utolsó szentséget felvenni óhajtja, a szabályzat 5. §-a szerint a felmenté«* az egyháztanács megadhatja ugyan. <le hát lui a beteg meghal, nűelörtt az egyháztanács összeül? 4. A reverzálisták gyerm^ci az egyház iskolájába fel nem vétetnek. Micsoda következetlenség ez! Büntetjük a reverzálisadást és midőn a reverzálista gyermekeit mégis ‘iskolánkba küldi, ahelyett hogy uugragadnók az alkalmat, a tőlünk jogtalanul elvitt gyermekeket egyházunknak visszanyerni, kiutasítjuk őket! Sajátszeril, hogy az őst ffy asszony fai egyházközségnek a keresztyén egyházak közötti ellentétet szító szabályzata az Evang. Lapok ugyanazon számában jelent meg, amelyben dr. Szlávik Maffiás ..Unió*“ cikkében a keresztény vallásfelekezetek együttéléseinek és együttműködésének útját egyengeti. Sztchlo Korrul. Az „egység“ A „Nemzetnevelés“ a katholikus tanítóság lapja. Nem vehetjük tőle rossz néven tehát, ha cikkeivel elsősorban a kath. tanítók ügyét szolgálja. Ha azokat a sérelmeket sorolja fel, amelyek a kath. tanítóságot érik. Ha ezek orvoslását sürgeti és követeli. Annyival inkább nem vehetjük ezt rossz néven a laptól, mert amikor a kath. tanítóság kívánságait hangoztatja, ugyanakkor az evangélikus és a többi felekezetek tanítóinak jogaiért is felemeli szavát. Mert — amint tudjuk — a magyar elemi iskolák tanítói fizetés, szolgálati viszony, kedvezmények tekintetében tulajdonképpen csak két nagy kategóriára oszlanak: állami és nem állami tanítók kategóriájára. Az állami tanítók úgy illetmény, mint nyugdíj. elölépés, szolgálati viszony, függelem dolgában mindig bizoityos előnyben voltuk a nem államiak fölött. A nem államiak között aztán ismét támadt bizonyos rendfokozat aszerint, hogy az iskolafenntartó gazdagabb vagy szegényebb volt. Nem kell hosszasabban bizonyítanunk, hogy* a kath. iskolafenntartók vagyoni helyzete aránytalanul előnyösebb lévén a nem katholikus iskolák fentartóéi fölött: a protestáns tanítóknak mindig panaszosabb volt a kenyerük, nehezebb a sorsuk, mint a katholikus tanítóké. Éppen ezért meglep a Nemzetnevelés cikkének keserű, vádaskodó hangja: „Hogy a kath. tanítók annyi mellőzést, annyi megkülönböztetést, hónapról-hónapra szaporodó sérelmet szenvedtek, hogy végre a közös baj, a közös fájdalom, a közös veszedelem egy táborba: a Katholikus Tanítók Országos .Szövetségébe hozta össze a katholikus tanítóságot. Éppen ideje volt tömörülni, mert mára katholikus iskolák elszintelenitésére törekedtek. A katholikus iskolák és katholikus tanítók voltak az a koldus Lázár, akinek meg kellett elégednie a morzsákkal, amelyek olykor-olykor asztalára hullottak.“ Aki égj' országos szövetség hivatalos ^orgánumának az élén áll, annak nagyon vigyázni kell a tollára. A hibákat felfedezheti, a fájós sebeket*- felmutathatja, de az igazságot el nem leplezheti. És különösen óvakodnia kell attól, hogy azt a nagy tömeget, amely az irányítást tőle elfogadja, -őt tőle várja: a demagógia hangzatos jelszavával meg no tévessze. Már pedig ezt teszi a ..Nemzetnevelés“ szerkesztője. amikor azt állítja, hogy a kath. tanítóság volt eddig a. hamupipőke. Mutasson ,,/w“ cikkíró ur cg)' olyan törvényt, amely 1808 óta — népoktatásunk lendületes reneszánszától kezdve — a többi felekezetek iskoláit és tanítóit a katolikusokkal szemlén előnyben részesítette volna! Nem egyformán nyögtük evangélikus, refor mátus és katholikus tanítók az 18911., 1907. é* 1913. évi törvényeknek azokat az intézkedéseit, amelyek különbséget tettek tanító és tanító között aszerint, amint állami, vagy nem állami jellegű iskolánál működött? Szenvedett-e üldöztetést a kath. tanítóság? Ha igen, kitől? Mikor? Olyan kérdések ezek. amelyekre nehéz helyen áll a felelet. Cikkíró mégis feljajdul, hogy ..a tanítóság egysegét megbontják azok. akik a „liberalizmus*1 jelszava alatt a kormány beavatkozásával szeretnék a kath. tanítóság szervezeteit is megszüntet - tetni. Tehát, csak a Katholikus Tanitócgyesületek Országos Szövetsége teszi a tanítóság egy séfjei. Az állami tanítóknak, az evangélikusoknak, a reformátusoknak is ebben a szövetségben kell tisztelniök az egységet, a hatalmat, az erőt ,,/w" szerint.
