Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-02-24 / 8. szám
2 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1Ő24 teremtett, melyhez foghatót évezredek nem tudtak létrehozni. A nagy fölszabadulás első századában a reformáció áradata győzelmesen hömpölygőit végig Európán, de aztán megállt és elkezdődött a visszaszorítása. A reformációnak e térvesztesége azóta folytonosan tart és napjainknak is keserű panasza. hogy még mindig nem szűnt meg. Ezt a feltűnő jelenséget sokan magyarázták már. Elmondták, hogy a pápai hatalom hogyan vette át a reformáció fegyvereit és világszervezeténél fogva mennyivel hathatósabban^ tudta használni, mint a nemzetekre és egyházakra tagolt reformáció. Ezzel szemben most a reformáció egyházai is nemzetközi szervezkedésre készülnek. Vagyis az evangélium egyházai akarják átvenni a pápai hatalom fegyvereit. Azt hiszem azonban, hogy ennek a háromszázados területvesztésnek más az oka. Nem a szervezkedésben, hanem protestáns egyházak szellemi irányában kell a megújulást keresni. Az evangélium létrehozta az újkor fejlődését és egyházai láthatólag elmaradtak a fejlődés mögött, Nem ihletik meg a jelen nagy társadalmi átalakulását. Nem vezérek. A legjobb esetben békés . szemlélők, sokszor gáncsolok. Menjünk vissza abba az időbe, amikor az evangélium diadallal tört előre és nézzük meg. mi magyarázza gyözedelmét? A középkor az intézmények rabságában tartotta az embert, a reformáció fölszabadítótta az egyént e rabság alól. Megmentette a lelkiismeret szabadságát és az egyén hitére építette az egyházat. Ezzel a pápai hatalmat szolgáló egyházzal homlokegyenest ellenkező szellemi irányt teremtett meg. Ott a szolgálat, itt a szabadság. Ott az intézmény, itt az egyén. Ott a dogma, it a lelkiismeret, És mi történik a rákövetkező időkben? A protestáns egyházak dogmatikus vitákba merülnek, intézmények szolgálatába nevelik az egyént és a lelkiismeret szabadságát csak érdekeik körén belül engedik meg. Ennek következménye a számtalan uj felekezet, A reformáció elhagyta azt a zászlót, mellyel nagy diadalait aratta. Erre a zászlóra a keresztyén élet uj világa volt felírva. Az az uj világ, az- zal, hogy a lelkiismeret szabadságát hirdette és az egyén hitéből meri tette erejét, a keresztyenség vallás-erkölcsi tartalmából az eddig teljesen elhanyagolt erkölcsi élet tavaszát hozta meg. Az evangélium egyházainak nem dogmáikban van az erejük, hanem abban az elvben. mely őket megteremtette. Az az elv: a keresztyén erkölcs. Ha az evangéliumot azzal a céllal olvastatjuk a hívőkkel, hogy belőlük maguknak dogmatikád for máljanak, a felekezetek százai keletkeznek. De ha figyelmüket az evangéliumnak erkölcsi tartalmára fordítjuk, a megtisztult lelkek millióit hozzuk az életbe, akik nem szakadnak el egymástól, hanem szívesen jönnek közös munkára a szeretet nevében. A keresztyénség vallási tartalmát kétezer esztendő óta a nagy gondolkodók egész serege dolgozta ki. A keresztyén erkölcs még ott never az evangéliumok kincses bányáiban és nem lett közös vagyona az emberiségnek. Az evangéliumok azzal indullak el, hogy napfényre hozzak. Ez a feladatuk ma is. Ez az elv vitte diadalra őket a mubban. Ez lesz a jövő gv.'zedelnie Aki a keresztyén erkölcsöt hozza az életbe, az megtalálja a kapcsolatot a jelen kérdéseivel. Hiszen az erkölcsi igazságok örökkévalók és mindig meggyógyitották a beteg emberiséget. Ha az evangélium egyházai a keresztyén erkölcs egész gazdagságát hozzák, ujjongva fogadja őket a világ. És nem lesz többé ellenségük, mert ez az a nyelve- kenszólás, mit mindenki megért. Minden ellenünk intézett támadás összetörik azoktól a balzsamosan szelíd szavaktól, melyek Jézus ajkairól hangzottak el időtlen idők számára. Hamvas József. Az ostffyasszonyfai fegyelmi szabályzat ) Az Evangélikusok Lapjának f. évi 6. számában olvassuk az ostffyasszonyfai evang. egyház fegyelmi szabályzatát, melyeit mint egyetemes egyházunk tiszteletbeli főügyésze szó nélkül nem hagyhatok. Dicséretreméltó az az „igazi evangélikus vallásos buzgóság, amely az egyházunkhoz hűtlen tagoknak fegyelmi utón való üldözéséit célozza, de a határozat úgy formailag, mint a dolog érdemében túllőtt a célon, A szabályzat törvényalkotást tartalmaz, és ezt a törvényalkotási jogát az E.-A. 16. §-ára alapiltja. Téves a hivatkozás, mert az E.-A. idézett szakasza szerint az egyházi hatóság csak törvényes hatáskörében, a zsinat által okozott törvény határozatainak sérelme nélkül alkothat külön szabályrendeleteket. Az egyházi hatóságokat csak a közigazgatás joga illeti meg, és ennek körén belül alkothatnak szabályrendeleteket, törvényeket a magyarhoni ág. hitv. evang. egyházban századok óta fennálló jogszokás szerint csak a zsinat alkothat. Ennek a jogszokásnak kifejezést ad az Evang. Lapok ugyanazon számában közölt Dr. Mikié, mint előadó által elkészített alkotmánytervezet 13. §-a is, amely szerint a törvényalkotási jogát az evang. egyház a törvényesen összehívott zsinaton gyakorolja.“ A mi egyházi alkotmányunk az egyháztagok hűtlenségét nem minősiti fegyelmi vétségnek. Fegyelmi eljárás*) Az egyetemes egyház tb. főügyésze ezen b. hozzászólásának azért is siettünk helyt adni lapunk hasábjaiban, mert merjük hinni, hogy ennek kapcsán kialakulnak az egyház fegyelemről olyan nézetek és vélemények, in<~ lyek az uj zsinati munkát megkönnyítik. Mert ezen foglalkozni kell majd az egyházfegyelem problémájának megoldásával is. Addig is azonban, ez utón arra kérjük az ostffyasszonyfai híveket, Írják meg, hogy ez a szabályzat minő recenzust váltott *ki az egyházközségben? Tanulná- g'os volna ez á jogászokra, de a theoilógusokra is és mindemre aki az egyházfegyelem szükségességét érzi! A szerkesztő.
