Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-02-24 / 8. szám
/ :9P> dapest. 1924. február 24. 8. szám SZERKESZTŐSÉG : Budapest, IV., Deák-tér 4. sz. Kiadja: A LUTHER-SZÖVETSÉG. Megjelenik minden vasárnap. Alapított!: Dr. PAFFAV SÁNDOR Szerkesztésért felelős: or. kiiic«ih\opf ciiszrii Fómunkatárs • Dr. CSENGÖOY LAJOS Előfizetési ér negyedévre 5000 K Egyes szém éra 500 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint Postatakarék cheque-sz&m: I290. Lutheri igék (Eg}’ tudós férfiú kétségbevonta az egyház fegyelmezési jogát, azaz: pápista szokásnak tartotta. melyet az evangélium szerinti keresztyén- ség kerüljön. Luther más véleményen volt, mert a kővetkezőket mondotta:) „Isten mindig akarta és most is akarja, hogy az egyház gyakorolja az egyházfegyelmet, merthogy mindig voltak gonoszok, akiket meg kell fegyelmezni. hogy’ legyenek minél töbl>en a jók. Az erre vontakozó, apostoloknak és egyházi szolgáknak adott krisztusi parancs még ma sem veszítette el hatályát, bár egy idő óta szüneteltették, illetve tévesen értelemezték, visszaéltek vele (a pápisták). Ez az érvényes és senki által nem hatálytalanítható parancs pedig ekként hangzik: Vegyetek Szent Lelket — mondja a János szerinti evangélium (20, 22.. 23.) — akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak: akikét megtartjátok, megtartatnak. — Es Mátéban <18, 15—18): ha a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négyszem közt: ha hallgat rád. megnyerted a te atyádfiát; ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé egyet vagy’ kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősittessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő. Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, amennyben kötve lészen és amit megoldotok a földön. a mennyben is oldva lészen. Szt, Pál I. kor. 5, 11., 13-ban is azt mondja: ne társalogjatok azzal, aki atyafi létére parázna vagy csaló, vagy bál ványimádó,, vagy szidalmazó vagy részeges vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek. Vessétek ki magatok közül a gonoszt. Es .János II. levelében meg vagyon Írva (10.. 11.): Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba és azt ne köszöntsétek; mert aki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben. * Ezek és az ezekhez hasonló mondások Istennek, a legmagasságosabb felségnek akarata, dekrétuma és véleménye. Senkinek sincs hatalma azok megváltoztatására, vagy hogy abból engedjen vagy ez alól felmentést adjon. Komoly parancs ez, melyhez ragaszkodnunk kell, ha mindjárt egyesek féltik is tőle a tekintélyüket vagy hatalmukat. A pápaság az egyház fegyelmezési jogával rutul visszaél és a botozás mesterségévé alakította át. Nálunk ne ugv legyen! De legyen rend, aminőt Krisztus követelt, hogy terjedjen a megjavultak és. épületesek egyháza és ne a pusztulás és zsarnokság pápás országa. (Dr. Bruck Keresztély. jogász, egy Ízben azt mondotta Luthernek: a nemesek és polgárok attól tartanak, hogy’ Te a fegyelmezést a parasztokon fogod kipróbálni és rajtunk fogod gyakorolni. — Amire Luther igv felelt:) Ti jogászok Ítélkezzetek a jognak természete szerint és büntessetek az igazságnak általatok erkölcsösnek vélt formái szerint. Mi egyháziak majd csak az egyházi jurisdictio és jog szerint fogjuk átadni a sátánnak azokat, akik szégyenére vannak a Krisztusnak, ha mindjárt urak is, akiknek Krisztusra — persze az ö véleményük szerint — a jogszolgáltatásban szükségük nincsen. (Szó esett egyszer egy polgárról, aki azzal kérkedet. hogy’ már 15 év óta nem volt az urasz- talánál. Luther azt ajánlotta:) Szorítsátok rá szép szerével egyszer-kétszer. Ha nem használna, úgy én a szószékről fogom kikiáltani nevét, kijelentvén róla, bog}’ öt mindenki állatnak tartsa. Es ha ezek után lesz még valaki, aki az ilyennel fentartja az érintkezést, hát a lelke rajta. Mi azt tartjuk róla, hogy az ilyen megérdemli a temetőárkába való temetést... Közli: Kg. Az evangélium uj élete A reformáció nagy lelki fölszabadulás volt. Az igazi szabadság születése. Mert nem a törvények eltörlése teszi szabaddá az embert, hanem az a lelki egység, melyben az ember a jó törvénnyel összeforr és magától, lelki szükségletből cselekszi. amit rendel a törvény. A reformáció odaadta az ember kezébe a legjobb törvényt: az evangéliumot. Ez volt a nagy fölszabadulás, melytől kibonthatta szárnyait a lélek és évszázadról évszázadra olyan fejlődést
