Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-02-17 / 7. szám
1924 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 3 szív választójoguk nincs. A választójog osak személyesen és csak egy egyházközségben gyakorolható. A lelkészek, tanítók és kántorok választására vonatkozólag az egyetemes közgyűlés szabály rendeletileg intézkedilc. A lelkész mellékfoglalkozást csak felsőbb jóváhagyással vállalhat. Alapfizetése 4800 cseh korona, amit szükség esetén a kongnia biztositAz alkotmány anya- és leány egy ház ah továbbá szórványt ismer. Fiókegyházközség tehát nincs. A zsinat, az isrkolattgv és a háztartás csaknem teljesen a mi alkotmányunknak megfelelően nyert szabályozást. A törvénykezési részben már nevezetes újítást látunk. A 310. §. kifejezetten kimondja az egyháztanácsosok büntethetőségét is. A büntetendő cselekmények: a) kihágások, b) vétségek. Az alkotmány A hármastagozatu egyházi törvényszékeken kivül életbelépteti legalsó fokon az egyes bírói intézményt, akinek hatáaköro a ki- hágási ügyekre egészben véve. azonkívül a vétségek nagyobb részének eseteire és részben még a vagyonjogi vitás kérdések elbírálására is kiterjed. Az alkotmány utolsó része az egyházközségi fegyelemről szól. E résznek alapgondolata az általános rész 6. §-ban a következőkben van lefektetve: „Hogy a szlovenszkói ág. hitv. ev- egyház Krisztus Igazi egyházává váljék, tagjaitól igaz hitet, hü hitvallást és az Ur Jézns Krisztus tanítása és példája szerint való életet követel. E célból az Ur által neki adott hatalma alapján (János ev. XX. 23.) egyházi fegyelmet léptet életbe, mely a hitnek, a tanításnak és az életnek tisztasága felett őrködni hivatott.44 Az egyházközségi fegyelem a konfirmáció után kezdődik. A konfirmációra való előkészítés két évig tart. A fegyelem sújtja: a tagok hitetlenségét, igazságtalanságait, az Isten igéjével és az egyház hitvallásával ellenkező tant, Isten káromlását, az Isten tiszteletének és szentségének, valamint az egyházi esküvőknek a megvetését, a rcverzális adása által elkövetett hűtlenséget, továbbá minden testi érzékieskedést. melyek Isten parancsolataival tiltvák (392. §.) A 393. §• szerint a tettes: a) vagy csupán önmaga a lelkész által avagy több egyháztanácsos közreműködésével a lelkész által megintetik: b) az egy házköz ségi közgyűlésben nyilvánosan megfeddetik; c) az egyháztanács által az egyházi hivatalokból és tisztségekből kizáratik; d) a választójogtól megfosztatik. Az utóbbi két eset, ha oly tagokról van szó, akik abban az időben tisztséget viselnek, a rendes egyházi bíróság elé tartozik. Javulás esetón az sgyháztanáos a választójogot visszaadhatja. Az átmeneti rendelkezések során kimondatott, hogy a szlovenszkói ev. egyház fenntartja igényeit a volt magyarországi ev. egyház mindennemű közös vagyonának aránylagos részére, úgy a volt egyetemes egyháznál, a volt cgyházkerülegvaaus lárma, fegyverpattogás zajloU; a fölbomlott frontról özönlött vissza a katonaság. Az ápolók megszöktek mellőlünk, az orvosok közül is csak egy-kettő maradt. Az ablakok előtt csuka- szürke csoportok ődöngtek s a csöndes kórterembe behallatszott az ittas orditás: — Éljen a forradalom! Az élienriadalom végére Manlicherből tettek felkiáltójelet s Tázták megviselt sapkájukon a dáliát és a krízantint, amelyre valaki aszfalton felnőtt kalóza a tolinak, ráfogta, hogy őszirózsa. Rég elviritott már ekkor, október végén, az igazi őszirózsa, amely az első deret sem éli túl; ez tehát nem lehetett a „forradalom44 virágja, hacsak olyan formán nem. mint ahogy az egyszeri pesti újságíró pávának nézte a — pulykát. K«serft érzés fogott el. amint a lábadozó be- tegek merengő tekintetével belebámultam a zűrzavarba. — Ez hát a forradalom! Mert bizony én szépnek, nagyszerűnek képzeltem, amikor diákkoromban a márciusi napokról tanultam ... Talán az szép is volt. De ez ime, nem egyéb: emberi indulatok csúnya kitörésénél- A fölszabadult, megvadult embeT álattá lesz s forradalom alakjában kiadja magából a felgyülemlett szenny és méreg-csapadékot.. 0*t álltam a kórterem ablakában és rázott az undor. A folyosóról behallatszott a parancsnok szava, ahogy az egyik betegnek panaszosan mondta: — Itt hagyott az egész személyzet. Monje- nek uraim, ki merre tud, mert én nem bírok gondoskodni róluk... Még ezen a délután elhagytam a kórházat s szédülten bandukoltam a kis határszéli város állomása felé. Egyedül; kezemben az a régi tisztibőrönd. amelyet négy esztendővel azelőtt „vételeztem föl“, ahogy honvédül mondják. Akkor uj volt — most elnyűtt, akárcsak jómagam és minden körülöttem. Hogy mentem el s hogy jövök visszafele? — Milyenek voltak a városok akkor fi milyenek most? Bizony ezen sirva lehetett volna fakadni. De a könnyeim megkövesülíek. Elgondoltam azt is, hogy hosszú esztendő vérviharában mennyit vágyódtam haza! S mo9t, amikor mehettem, feketén meredt elém a kérdés: — De hova? A muskátlis kis ablakbaji nem mosolyog már a La-France-rózsás leányarc ... Úgy. éreztem, életem fénye kialudt s a fénnjrcl együtt hamuvá lett a cél ... Folytatása köveik e»lk.
