Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-02-17 / 7. szám
4 EVANGÉLIKUSOK LAPJA töknél, a volt egyházmegyéknél, az összes alapítványoknál és alapoknál, intézetekné1 és iskoláknál meglévő vagyonra, mint pedig bármily egyéb közös vagyonra. Mikler. ••••••••«•••*••••••••••••••••«•••••••••••••«•»•••••••• A miniszter rendeletéi Aki e lapok decemberben megjelent számait elolvasta, méltán eshetett gondolkodóba evangélikus iskoláink sorsa miatt. Kétségtelen, hogy megnehezült az idők járása fölöttünk, ámde a kultuszkormánynak a felekezeti iskolák segélyezésére vonatkozó rendelkezését még sem Ítélhetjük úgy meg, mint az evangélikus iskolák fölött meghúzott lélekharang szavát. Nem tudjuk és nem merjük feltételezni azt, hogy evangélikus iskoláink munkájának megbénításához a kultuszminiszter az állam erejét akarná felhasználni. Az 1923. 141296—V. és 136000—VIII. d. számú rendeletről van szó. A rendeletek az összes nem állami iskolákra vonatkoznak. Ha tehát lehetnek — amint vannak is — a rendeleteknek súlyos intézkedései, azok egyformán érintenek minden felekezetet. A mi helyzetünk azonban rosszabb annyival, hogy nekünk több a vagyontalan, diaspora gyülekezetünk, mint más felekezeteknek. Emlékezünk arra, hogy Haller István kultuszminiszterségével erősbödött az a klerikális szellem, amely sohasem volt egészen idegen a kultuszminisztériumban. Magam is kénytelen vagyok megállapítani, hogy a forradalmak után következett legközelebbi idők politikai életének nem egv irányitója vallotta nyiltan, hogy az ellenségeink által megvont határaink közé csak „Mária országa“ fér el. Ezzel magyarázom meg azt, hogy a miniszteri rendeletek kiadásával foglalkozó cikkek a rendeleteket protestáns ellenes tendenciájú intézkedéseknek minősitik, amelyekkel szemben védekeznünk kell. Haller István minisztersége óta — hála Isten — sok minden megváltozott. A kormány nem űzi, sőt nem is támogatja a klerikálisok politikáját. A rendeletek kiadására egyfelől a takarékosság, másfelől a tanárok, tanítók nehéz anyagi helyzetének felismerése s az azon való segítés sürgőssége késztette. A protestáns akadémiák államsegélyének megszüntetése fájhat minden protestánsnak. És fáj is. De megbir-e és szüksége van-e Csonka-Magyarország- nak annyi felső iskolára? Van-e mód és lehetőség arra, hogy az akadémiák végzett ifjúsága végzettségének megfelelő pályára jusson a trianoni Magyar- országon? Nemzetietlen cselekedet-e olyan útra kényszeríteni az ifjúságot, amelyen a maga boldogulását megtalálva, nemzetének feltámadását is inkább munkálhatja? Helyes-e vesztegetni az~állam szegénységét (— mert vagyonról ugyancsak nem lehet szó —■) olyan befektetésre, amelynek improduktivitásáról előre meg vagyunk győződve? ... A középiskolákra és népiskolákra vonatkozó rendelet kiadása elől — hitünk szerint — maga a miniszter tért volna ki legszívesebben, ha lehetett volna. De a tanítók és tanárok harca a megélhetés nehézségeivel immár elviselhetetlen volt. A nélkülözés, a nyomorkodás már-már az iskola munkáján is meglátszott. Hát kinek volt ebből haszna? Az állarn- nak-e, avagy a fentartó felekezetnek?! Az állami tanárok és tanítók fizetésrendezése megtörtént. Lehe1924 tett-e halogatni a nem államiak illetményeinek rendezését? D. T. K. cikkéből azt olvasom ki, hogy a tanári és tanítói fizetéseket olyan magasoknak tartja, hogy ezek megadása tönkreteszi az egyházakat. De hát a tanár és tanító éhen halhat? Hiszen, ha az egyház szegény s ha az iskola fentartása indokolt, államsegélyben részesíti az iskolafentartót, a tanárt, a tanítót! Erre eleven példa, hogy a budapesti evangélikus egyház tanárai és tanítói az államsegélyt megkapták. Maga az a hivatalos felterjesztés, amelyet egyházunk intézett a miniszterhez, elismeri, hogy a miniszter 'nemcsak a tanügyi személyzet helyzetét kívánta tisztázni, javítani és biztosítani, hanem a tanügynek is szolgálatot kivánt tenni. De észrevétel tárgyává teszi, hogy a miniszter nem tárgyalt előre a kiadandó rendelet felől. Ezt az autonómia sérelmének minősiti ugv az evangélikus, mint a református egyház vezetősége. Nem lehet feladatom a felterjesztésnek ehhez a részéhez hozzászólani. De azt nem hagyhatom szó nélkül, hogy a VII. fizetési osztálynak a tanítók előtt való megnyitását azért nem fogadja szívesen a felterjesztés, mert a főiskolát végzett íelkészt mint hitoktatót a IX. és X. fizetési osztályba sorozza be a miniszter. Ez az észrevétel figyelmen kívül hagyja azt a körülményt, hogy a hitoktatók egész fiatal korukban vannak a X. és IX. fizetési osztályban, mig a tanítók csak hosszú szolgálat után, éltük alkonyán s akkor is csak bizonyos százalékban jutnak el a VII. fizetési osztályba, A miniszter rendeletéi súlyos terheket rónak az iskolafentartókra. De híveinknek meg kell hozniok a nagyobb áldozatokat. Az iskola és az egyház feladata meggyőzni a népet arról, hogy a kultúráért, az egyházért többet kell áldoznia ezután, mint eddig. Csonka-Magyarországon négyszer annvi a felekezeti iskola, mint az állami. Ezeknek gondját állami háztartásunk egészben át nem veheti. Nem mondhat le a helyi jövedelmekről. És ha ezekhez ragaszkodik — mert mást nem is tehet — ne lássuk cselekedetében mindjárt iskoláink ellen való törekvést. A kormánynak, az államnak nagyon nehézzé válnék a helyzete, ha iskola-ügyekben az erőszak, az elnyomás példáját mutatná a külföldre. Örökre elvetné a jogot ahhoz, hogy Erdély, a Felvidék, a Bánát, a Nyugat elszakított magyar testvéreink a visszavágyódástól könnyben úszó szemekkel keresék itt, amit ott nem találnak meg. Szüsz Lajos. SadelnerSXniSlfAdi JátUOS természetes keserüviz hatása felnim Hl h a tat 1 a B. szives ajánlatát kérném egy szoba-konyha, vagy két szoba, esetleg egy nagy szoba bérbeadására.Iparengedéllyel bírok s lakáshiány miatt nem tudom nöi-divatszalonomat megnyitni A címeket szíveskedjenek a Deák-téri magyar ovang. leik észhivat álnál leadni. Mély tisztelettel: Szalay Anna.
