Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-02-17 / 7. szám
2 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1824 kabátot magukra! S ha az ember erősebb is lesz is itt-ott bennük az evangélikusnál — nem: a christianusnál! — hát ne vegyék igénybe az egyház presztízsének rovására az egyház megbocsátó hatalmát. Az Isten és az emberek ezt úgy is megadják, ne igényeljék ezt az egyháztól, mint korporációtól is! Tudom, hogy ez mese az aranyalmáról. Pedig nem is az aranyalmáról. Csak az egészségesről. Amit az a bizonyos jó gyümölcsöt termő fa hozhat. S amire ennek a rothadó erkölcsű világnak oly nagy szüksége volna. Igaz, hogy él a nagy világ enélkül is. S benne mi is. Itt-ott — hozzá még — elég jól is. A nagy világ megél. De hogy a mi egyházunk meddig, ha minden így marad? Ezt csak az Isten irgalma tudja! dr. Csengődy Lajos. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Szemelvények A slovenskói ág. hitv. ev. egyház alkotmányából. A csehszlovák állam törvényeinek és rendeletéinek gyűjteményében 1923- ápr. 9-én jelent meg az „iskola és népmüveléstigyi minisztérium“ hirdetménye, amely a szlovenszkói ág. hitv. ev. egyháznak 1921-ben Trencsén-Tepliczen tartott zsinatán hozott alkotmányát közzé teszi. Nagyjában a magyarországi ág. hitv. ev. egyház alkotmányának rendszerét követi, azonban A csonttollú madár Egy hegyi lakó naplója. Irta: Porkoláb István. Elmondom Magának, hogyan éltem. \ * Talán tudja, — a csillaglakók sok mindent tudnak — ötödik esztendeje élek itt, ennek a nagy kék hegynek kicsi fehér hajlékában. Ha hazát változtatna s egyszer erre kocsizna el a hegy alatt tova kanyargó országúton, nappal látná a füstöt, ami pirostetős hajlékom kéményéből az égfelé kunkorodik; esteliden pedig egykor nekem világitó szép szemeibe tűnne a rubintpont- ként fénylő mécsvilág, amely ódonbutorzatu szobám ablakából biztatóan pillogat az éjszakába. Ez a fény sok eltévedt utast, fáradt vándort integetett már ide, akikkel megosztottam a falatom. Az ajtón nincsen závár- De akire öt esztendő múltán is oly sokat gondolok, az nem jő. Igaz, nem is jöhet, hiszen a csillagok nagyon messze vannak... Jól tudom én ezt és lássa, mégis vártam s várni fogom, amig csak reám nem borítja végtelen fekete fátyolét a nagy Este. Nehéz elhinni, hogy nincs, aki volt, aki mindenünk volt. Ottkünt a fronton sem hittem el, mikor az a kis szőke kadét szabadságáról vissza- jövet, szakgatott szavakkal beszélte: több elvi jelentőségű újítást tartalmaz. Anélkül, hogy ezek kritikájába bocsátkoznánk, a következőkben ismertetjük: A 13. §. az egyházkormányzás valamennyi fokán szervezi az egyháztanácsot (presbyterium) és pedig nem csupán előkészítő, hanem önálló hatósági jelleggel. Hatáskörük annyira jelentős, hogy a számvevőszékek szervezése ily módon mellőzhetővé vált. Halaszthatatlanul sürgős esetben a közgyűlések határskörébe tartozó ügyekben is határozhatnak, a közgyűlés utólagos jóváhagyásának fenntartásával. Ugyanilyen esetben az egyházmegyei, egyházkerületi és egyetemes egyházi tanács gyűlésen kívül is intézkedhetik, úgy, hogy az elnökség a javaslatot irásbelileg tudatja a tagokkal, akik szintén irásbelileg adják le szavazatukatAz egyház keleti és nyugati egyházkerületre oszlik. Van tehát két egyházkerületi püspök .s emellett külön egy egyetemes püspök. Utóbbi a 181. §. szerint „az első lelki pásztor kötelességeit végzi a többi püspök jogainak sérelme nélkül. Jogaihoz és kötelességeihez tartozik főleg a vallási és az egyházi élet valamennyi fontosabb kérdésében a püspököket tanácskozásra egybehívni“. Működési körét részletesen az egyetemes közgyűlés szabályrendeletileg állapítja meg. A 35. §. a gyülekezetben a nőknek a férfiakkal teljesen egyenlő aktiv választójogot biztosit. A felsőbb fórumokon a női egyháztagoknak pasz— Szép temetése volt... Sírját elborította a sok-sok fehér virág ... Fejemben megrendült az agyvelő, szivem idegei fájtak. Azután elkezdtem nevetni— Te kadét, ne mesélj bolondot! Nem lehet az, hogy ő ne legyen. A fiú, — olyan gyerek volt még! — furcsán nézett reám; a karom, a homlokom simogatta. — Beteg, főhadnagy ur.. • Hívom az orvost. És — nem mentem: — vittek a kórházba. Hazahoztak a magyar határra egy kis mezővárosba. Nagy-nagy kórház volt itt s benne nagyon különös betegeket gyógyítottak .. Ebből az időből nincs emlékem; félesztendő teljesen hiányzik öntudatomból. Valamilyen mély apatikus álom nehezült lelkemre. De még igy is sokat szenvedhettem, mert mikor ismét érezni kezdtem, a szám nagyon fájt, kínjaimban össze* harapdáltam •.. Késő őszre járt az idő, ahogy lábadozni kezdtem s újból járni tanultam. (Istenem, hányszor tanul járni az ember egy életen át!) A kórházkertben ázottan busongtak a ritkuló lombu fák s a lelkemben halotti zsoltárok dallama reszketett. A kertek alatt járt már November, ez a hangulatfojtogató öreg hóhér, aki kínzó meséket mond az ébren alvóknak, hogy elrontsa a nappaliakat. Pedig* enélkül is rontott napok jártak. Az utcákon
