Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-02-17 / 7. szám
, 1924. február 17. 7. szám SZERKESZTŐSÉGI: Budapest, IV., Deák-tér 4. sz. Kiadja: A LUTHER-SZÖVETSÉQ. Megjelenik minden vasárnap. Állította| Dr. RAFFAY SÁNDOR Szerkesztésért felelői: Pr. KIWCUHXOPF fiusiriv FómunkaUrs: Dr. CSEN60DY LAJOS Előfizetési Ar nsgyedévrs 6000 K Egyes szám ára 500 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint Postatakarék cheque-szám: I290. Mese az aranyalmáról Akár elhiszik nekem az evangélikusok, akár nem, a tények azt mutatják, hogy egyházunk jelen állapotában nem életképes. Nem szólva a reverzális-harcban történő állandó, kívülről jövő felmorzsolódásról, nem beszélve a szórványok pusztulásáról, az anyagi erők, lelkésztizetée, is- kolafentartás stb. gyarlóságáról. — egyházunk belső életének jelenlegi szelleme is olyan, amely csak máról-holnapra való életlehetőséget biztosíthat és annál többet aligha. Ez a belső szellem, egyházunk mai lelke oka ninden erőtlenségünknek, gyarlóságunknak. Hogy lehet ma, s ezen a helyen ilyesmitől beszélni? — kérdezhetik talán sokan azok közül, tkik el is szokták olvasni, amit b*aáliok tartalmaznak. Amikor "kilelesona oly tekintélye s ha- alma nem volt még az evangélikus egyházmik, nint épen manapság. Hisz kiépültek kapcsosaink az egész világgal, fakultásunk most valósult meg, s az állam részéről is mind nagyobb és lagyobb mértékben válik támogatássá az egyházunk iránti megbecsülés. Éppen azért, mert mindez tény, azért kell a elszinnél mélyebbre is pillantanunk. Nem átallom kimondani, hogy az egyhazunk elen sikerének megvalósulásában sokkal inkább \on része a külső körülmények alakulásának, nint belső súlyúnknak. Hisz, aki nyitott szemmel figyeli egyházunk »letét, lehetetlen, hogy ne tudja, hogy e báteö uly mennyire megfogyatkozott egyrészt egvhá- unk nemzetiségi tagozódottsága révén, amelynek zömöm utóhangjai még az összeomlás után is elentkeztek, de másrészt meg azon l>elsö szellem tralomrajutása következtében, amely mindenre , jótékony feledés, megbocsátás, eltussoló* fáty- át terítette, s annak szellőztetésétől riadozik iá is. Az emberi társadalomban, a politikában, a uzdasági életben ma a legfőbb élotetwé a földi ft vált. Az egyes emberek, a társadalmi osztások, nemzetek minden megengedett és meg nem ngedett eszközzel ezért a földi jóért küzdenek, ezek sorába sodródtak az egyházak is. A miénk i. Hogy’ egyes exisztenciák Jó-ja érintetlen raa- idjon. az ogyház Tnngssnhhrendü Javát, a tiszta igazsági fundamentumon nyugvó javát oly sokszor veszendőbe engedtük menni. S ezen a ponton szeretnék valami újat mondani. Elég szoinoni is, hogy újnak mondható, de meg azért is, mert biztos, hogy kiáltó szó lesz a pusztában: Se engedjük az alacsonyabbrcndü jót a ma- gasabbrendii rovására érvényesülni, legalább az egyházban ne! Ha már a tiszta igazsági alapon nyugvó igazi jónak nincs már fejét hová lehajtani sehol széles c kaJmárvilágon, legaláMj az evang. egyház in- taktságát próbáljuk jobban megőrizni, mint ahogy’ az mostanában van. Más egy házak hatalmi szervezetté nőtték ki magáikat, b világszervezetük sejtjei közt sok minden huiUuvpl könnyűszerrel átengednek, mint pl. a r. katli. egyház s közben maradnak rendületlenül helyükön, «őt hóditó diadaJutakra indulhatnak. Ellenünk is. Mi hiába próbálkozunk meg ugyanazokkal az erőkkel és fegyverekkel küzdeni ellenük, akármennyire biztathatjuk, noszogatjuk, bátorit- gatjulc. lelkesítjük is egymást. Az ő fegyvereiket mi nem bírjuk el. Számunkra csak egy módon lehet sikeres a létért való küzdelem. S ez a mód a viz és olaj viszonya. Akármennyire hullámozzék, háborogjon is a vizek tengere, elnyelni csak egy csepp olajat som tud abból, ami hullámainak hátán elfogja előle az éltető napsugárt. Ha az evangélium népe a népek tengerében nem tud ilyen olajjá változni, amely a társadalmi szervezetek és alakulások kerekeit jobban tudja hajtani, mint a vizek sokasága, akkor... hiába minden. De hogy az evangélium népe ez lehessen, ahhoz minden módot és eszközt meg kell ragadnia az evangéliumi szellem letéteményesének, az egyháznak, hogy ezt a magasabb lélekfajsulyt, ha kell, hát újra kitermelje. Ehhez pedig az első lépés a belső megtisztulás. Kizárólag — nemcsak büntetőjogilag, nem ^esak konfesszionális szempontból,. hanem etikailag is intakt egyének, kizárólag csak ily’enek vállaljanak egyházi hivatalt, tisztséget, vagy Luther
