Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-02-10 / 6. szám
m. EVANGÉLIKUSOK LAPJA a legközelebbi felsőbb fokú egyházi hatóságnak jelentést tenni. Az egyház tisztviselői. 24. §. A magyarországi evangélikus egyházban az igehirdetésre, a szentségek kiszolgáltatására és a hivek gondozására lelkészek alkalmaztatnak. 25. §. Lelkészi állást csak olyan nagykorú magyar állampolgár tölthet be, aki az egyház által meghatározott módon valamely hazai, esetleg részben külföldi főiskolán tudományos kiképeztetést nyer, a megái lapított vizsgálatokat szabályszerűen megállotta, a lelkészi hivatalra a megszabott eskü letétele után püspök által felszenteltetett. 20. §. A lelkészi hivatal betöltéséhez szükséges egy szabályszerűen kiállított meghívólevél és a püspök elbocsátása. 27. §. A lelkészek kötelességei és jogait, alkalmaztatását és szolgálati viszonyait jelen törvény szabályozza. 28. §. Az evang. egyház törvényhozásában és kormányzásának minden fokozatán a lelkészeknek és a lelkészi hivatást nem gyakorló híveknek egyenjogú befolyás biztosíttatván, az egyházközségek, az egyházmegyék, az egyházkerületek és az egyetemes egyház élére a lelkész, esperes, illetve püspökön kívül felügyelők választandók. 29. §. Felügyelőkul csak megfelelő iskolai képzettséggel biró, müveit, közbccsülésnek örvendő, feddhetetlen erkölcsű, egy házias és anyagilag független nagykorú evangélikus vallásit magyar honpolgár választható, a szabályrendeletben megszabott időtartamra. 30. §. A lelkészeknek és a felügyelőknek egy máshoz való viszonyát, és az egyház kormányzásában, illetőleg közigazgatásában való részesedését jelen törvény állapítja meg. 31. §. Az egyházi közigazgatás és kormányzás ellátására a lelkészek és felügyelők mellé az egyházi köziguzgatás minden fokozatán tanácsosok válasz- tandók. Az egyháztanácsosok csakis kipróbált, értelmes, rendezett vagyoni viszonyok közt élő. egyházukhoz példásan hü, nagykorú egyháztagok lehetnek. 32. §. Az egyházi közigazgatás ellátásán az egyházközségekben, egyházmegyékben, egyházkerületekben és az egyetemes egyháziján annyi tisztviselő alkalmazható, amennyire az egyház érdekében szükség van. 33. §. A magyarhoni evangélikus egyházban hivatalt és tisztséget mindenki csak az egyházhatóság bizalmából, illetve választása alapján tölthet be. 34. §. Minden egyes egyháza tisztviselő, alkalmazott, megbízott vagy kiküldött, akár életfogytig, akár határidőre választatott, akár lelkészi. akár nem lelkészi minőflitésü, az egyház által megállapított eskü letételével magát az egyház törvényeinek és rendeletéinek megtartására kötelezte s igy egyházi szolgálatában elkövetett cselekedeteiért és tett kijelentéseiért törvényes felelősségre vonható. Indokolás a zsinati törvényjavaslat-tervezet általános részéhez A zsinattartást elrendelő egyetemes közgyűlési határozat értelmében a zsinati albizottság abban a nézetben van, hogy a zsinat az egész egyházi alkot-, mány korszerű reformjára, nem pedig csupán novellaris törvényhozási műveletre van hivatva. Magának a zsinati albizottságnak is az a meggyőződés-e, hojpy erre van szükség több oknál fogva, amelyek közül jelen indokolásban csak a legfontosabbakra utal. Kétségtelen ugyanis, hogy 30 évvel ezelőtt tartott zsinatunk az első egyetemes zsinat volt, amely eredményesen működött, vagyis kir. jóváhagyást is elnyert törvénykönyvet alkotott. Már ez a körülmény is sejtetni engedi, hogy töretlen utakon járt zsinatunk teljesen sikerült müvet nem alkothatott, amennyiben ugyanis számos nagyjelentőségű s ennélfogva törvénybe tartozó kérdés rendezését sza- bályrendcleti útra terelte. Másrészt amit megalkotott, az sem felelt meg teljeaen már akkor sem az egyház érdekeinek s amellett a szerves egységet nélkülözte. Ez utóbbinak okn főként abban keresendő, hogy egyetemes közgyűlésünk hol szükobbre, hol tágabbra szabta meg a zsinat feladatát. Eredetileg (1886) csak az egyházkerületek és az egyetemes közgyűlés szervezetére és hatáskörére vonatkozó javaslatok kidolgozására adott megbízást, majd két év múlva a törvénykezési rész kodifikálása is programúiba vétetett. A tanügy és a pénzügy még a királyhoz intézett zsinattartási kérvényben sem szerepelt, mint zsinati tárgy. A zsinat megnyitásakor sem tudta még a közvélemény, hogy mi mindent fog felölelni a zsinat. Természetes, hogy ennek megfelelően a zsuati előmunkálatok hiányosak voltak. Csak az első üléseken dőlt el, hogy mely ügyek szabályozását karolja fel a zsinat? Intő példa ez a visszapillantás a zsinati előmunkálatok anyagának körülhatárolása szempontjából s ez oknál fogva is az albizottság az általános rész tervezetét teljes kódex megalkotásának céljaira bzövegezte meg. De a jelen viszonyok is arm intenek, hogy toldozós helyett teljes munkát végezzen a zsinat. Harminc év maga nagy idő! Hát még ha azt is figyelembe vesszük, hogy milyen 30 év volt ez! Eltekintve attól a gvors Ütemű kulturális és gazdasági fejlődéstől, amely az egyház életviszonyait is átformálta s nem mindenben kívánatos korszellemmel telitette, a világháború olyan nemzetközi helyzetet, területi változásokat és világgazdasági állapotokat teremtett, amelyek földrengésszerű hatással voltak különösen a mi egyházunkra. Kishitűség nem ejti rabul a zsinati albizottságot, de úgy van meggyőződve, hogy a mostani közjogi helyzet változása esetén is a fénntebb érintett egyéb okoknál fogva — s bármily áldozatok árán is — feltétlenül sürgős szükség van egyházi alkotmányunknak teljes és szerves revidoálására. A reform-testvérek 1891. évi zsinatuk óta már több Ízben f> elvi jelentőségű részletek megbolygatá- sával revízió alá vették alkotmányukat. Bizonyára nem ok nélkül r bizonyára ugyanazon okok nagy része a mi egyházi viszonylatainkban is okozatokat szült. Az a felfogás, hogv a közjogi helyzet, változása esetén tárgytalanná válnék egy most megalkotandó teljes és szerves alkotmány — még ha megállna is — nem ellensúlyozza azt a mérhetlcn kárt, amelyet jelenlegi egyházi alkotmányunk fogyatékossága közegyházunknak napról-naprn okoz. Egyébként is n köziogi helyzet. változás a 30 év föl várnán támadt kulturális és gazdasági átalakuláson alig fog változtatni. Már pedig a joimak mindenkor ezeken az adott életviszonvokon kell felépülnie, ha rendet és áldást várunk tőle. Az állam és oervház közötti viszony pedig ezeréves történeti fejlődés, kapcsolat és hagyományok
