Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-02-10 / 6. szám
6 EVANGÉLIKUSOK LAPJA hoz képest ha valahol, úgy Magyarországon továbbra is az állam és a keresztyén egyházak megdönthetien dualizmusát kell, hogy kifejezésre juttassa. Ebből a szempontból sincs tehát ok arra, hogy a teljes revíziót függőben tartsuk s csupán a legégetőbb bérdé- sekre kiterjeszkedő novelláris zsinatot tartsunk. Ezek előrebocsátása után az albizottság a zsinati törvényjavaslat tervezetének általános részéhez a következő részletes indokolást fűzi. Hitelvi és jogi alap. A tervezet 1—4. §-a az egyház hitelvi és jogi alapját fejti ki. Erről a régi E. A. 1—3. §-ai szólanák, de hiányosan, a mai közjogi helyzetnek, valamint a zsinat óta keletkezett szabályrendeleti jognak s a gyakorlati élet követelményeinek nem megfelelően. Mindezeknél fogva indokoltnak mutatkozik az uj E. A. 1—4. §-aiban 1. Az egyház jogi fogalmát közjogilag szabatosabban s a változott viszonyokra való tekintettel megállapítani; 2. egyházunknak a közhasználatba már különben is átment röviditett megjelölését törvénybe iktatni; 3. a külföldi evangélikus egyházak alkotmányába mindenütt felvett hitelvi alapokat tüzetesen felsorolni; 4. az iskolai alapítványok, alapitványi intézetek és intézmények jogi személyiségét a zsinat után hozott alapitványi és iskolai szabályrendeleteknek megfelelően törvényben is kifejezésre juttatni. Az államhoz és más egyházakhoz való viszony A tervezet 5—6. §-ai az államhoz és más egyházakhoz való viszonyunkat szabályozzák. Az E. A. a 4—8. §-okban taxatíve sorolta fel azokat az eseteket, amelykben az állami hatóságok jogsegélye igénybevehető. A tervezet mellőzi a taxativ felsorolást azért, mert a jövőre nézve elvi általánosságban minden egyházi határozat és Ítélet foganatosítása, illetve végrehajtása céljából — szükség esetén — igényelnünk kell az állami jogsegélyt. Az E. A. ugyanis a pénzbüntetés és pénzbírság behajtásánál nem biztosította számunkra az állami jogsegélyt, bizonyos aggályoknál fogva. (L. Mikler „Evangélikus Egyházjog“ 249 lap 1 jegyzet.) Ez az aggály azonban időközben úgy látszik eloszlott, mert a hazai református egyház legutóbbi zsinata a pénzbüntetésnek és pénzbírságnak állami jogsegély alkalmazásával való behajthatását is kodifikálta, ami a királyi jóváhagyást is megnyerte. — Nem lenne indokolt tehát, hogy evangélikus egyházunk kedvezőtlenebb helyzetben legyen s viszont ilyenformán nincs szükség a taxativ felsorolásra. Egyébként a különös részek amúgy is kivétel nélkül utalni fognak az állami jogsegély eseteire s ez okból sincs szükség az általános részben a kimerítő feltorolásra. A tervezet, szemben az E. A. 4—8. §-ainak szövegezésével fokozottabb jogi szabatosságra törekszik, így ki kellett fejteni világosan azt, hogy az államtól a ius advocatiae értelmében járó különleges jogsegélyt igényeljük s élvezzük, nem csupán a közön-' séges állami jogvédelmet, meíy utóbbi mindenkinek jár. Ugyancsak világosan kiemelendő a törvényben, hogy az állam anyagi és jogi segélye autonómiánkat nem csorbíthatja. Ez hiáyzott az E. A.-ban s bizony az állam az anyagi segélynyújtásnál sokszor nem vette figyelembe önkormányzati szabadságunkat, sőt még esetleges önkorlátozásunk nyilvánithatására sem iiycrfttttl aTteränraf. 1924 A tervezet — szemben az E. A. szövegével — a többi „keresztyén egyházakkal való egyenlőségünket és viszonosságunkat szögezi le. Az E. A. a „keresztyén“ megszorítást mellőzte, a mi akkor indokolt volt, mert csak keresztyén bevett egyházak voltak még. Azóta azonban állam jogunk nem keresztyén bevett egyházat is ismer, ugyde az 1895 :42. és 43. törvénycikkek erre nem terjesztik ki egészben az 1848 : 20. és az 1868 : 53. törvénycikkekben csupán a keresztyén bevett egyházaknak biztosított előnyöket. Az E. A. 8. §-a hiányosan sorolta fel azokat az egyházi hatóságokat, amelyek a világi hatóságokhoz jogsegélyért folyamodhatnak. így nevezetesen kihagyta az egyházi törvényszéki elnökséget, jóllehet a 440. §-ban felruházta ezt is ezzel a joggal. A tervezet 7. §-a pótolja ezt a hiányt. Az egyház tagjai. A tervezet 8—10. §-ai az egyház tagjairól szólanák. Előrebocsátandó, hogy itt, az általános részben, nem az egyháztagnak egyházközségéhez való viszonya s ebből eredő jogai és kötelességei nyernek törvényi szabályozást, hanem egyrészt a magyarországi evangélikus egyetemes egyházhoz való tartozásának közjogi kritériumai, másrészt e viszonynak első sorban ethikai jelentőségére való tekintettel a jogok és kötelezettségekre vonatkozólag csupán irányjelzés céljából történik utalás. Az egyháztag és az egyház- község közötti viszony, az ebből eredő jogok és kötelességek tüzetes szabályozása a különös résznek lesz feladata, amint azt az E. A. is tette. Mégis a fenntebb érintett jogi meghatározásnak és inkább ethikai jelentőségű irány jelzéssel helye van már az általános részben, amint — jóllehet rendszertelen beillesztéssel — az E. A. 13. és 18. §-a is tette. Ezúttal azonban a dekadens korszellemre s annak rom-« bolássira való tekintettel indokoltnak mutatkozik a hivő és a magvarországi evangélikus egyetemes egyház közötti viszonylatnak ethikai tartalmára pregnánsabban reámutatni, hogy azután a különös részben ezen elvi álláspont érvényesíttess ék az egyház- tsermk az egyház községéhez való viszonyát a ki- kénvszeritő jog szempontjából való részletes szabályozásánál. önkormányzati hatáskör és szervezet. A tervezet 11—23. §-ai az önkormánya ti hatáskör és szervezet alapelveit fektetik- le. Kétségtelen, hogy egyházi alkotmányunk történeti fejlődése szempontjából itt egy gyökeres reformról van szó, amennyiben ugyanis az egyháztanács intézményét a felsőbb fokú közigazg tási fórumoknál is hatósáni s nem csupán előkészítő jelleggel ki- \ánja életbeléptetni. Ez a kérdés az 1891—93. évi zsinaton is felmerült, de napirendre tértek felette akkor is valamint a legutóbbi zsinati előkészítő munkáitok so^án is. Ma már a döntés alig halasztható tovább, énpen a közegyház, a népegyház jól felfogott érdekében. Mellette szól a gazdaságossági szempont éppúgy, mint a fokozott felelősség érdekszempontja egyaránt. Egy évenként többszr működő, de kisszámú testület súlyos' felelősséget vesz le az esperes, püspök, egyetemes felügyelő válloiról; másrészt lehetővé teszi, hogy a közgyűlések ezentúl csak több évi időközökben tartassanak s hatáskörük inkább elvi jelentőségű ügyekre koncentráltassék. Npm van itt nahst pér év előtt
