Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1924-01-20 / 3. szám

1024 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 3 tettese után behatóan méltatja az egyes fejezetek­ben Stransz „Leben Iesu“-jájiak és Feuerbach „Wesen das Christentums“ c. müvének, majd Schopenhauer és Hartmann pesszimizmusának, Marx és társai u. n. történelmi materializmusának, a szociáldemokráciának és végül Ibsen és Nietsche individualizmusának irodalmi és köz­életi támadásait, amelyeket enyhébb alakban, tu­dományosabb értelemben és a keresztvénség iránti nagyobb jóakarattal újabban A'orális, de Lagarde, Troeltzsrh és a vallástörténeti iskola. Éneken és a nagyhírű kath. Förster Fr. V. is ismé­teltek. E durvább és szelidebb támadások mind­egyikének van valami igaz és megszívlelendő gondolateleme, ami igazolja Éneken „Lebensan­schauungen grosser Denker“ c. kiváló müvének azt az állítását, amely szerint „Das Christentum ist keine fertige Grössenem kész és befejezett valami, hanem úgy elméleti tudományos, mint gyakorlati oldaláról „egy folyton valósuló valló srs-erkölcsitehát szellemi „életfeladat“. Szerzőnk összefoglaló „zárószava“ szerint ♦* bírálatok, vádak és támadások — hála istennek — nem döntötték meg a kere*ztyénség élet- és vi­lágfelfogását. sőt beigazolták annak egyedül üd­vözítő isteni ereiét és hatalmát. Hisz* még a nagy gondolkodó, költő és művész Nietsche is bár ta­gadó irányban szellemi tartalma legjavát Jézu' evangéliumának köszöni és Ibsen-ék is a keresz- tyénségből éltek és táplálkoztak. S bár a keresz- tvénségnek. főleg erkölcstanának tragikuma az. hogy olyan világban kefl megvalósítani örök is­teni életigazságait, amely homlokegyenest ellen Az örökkévaló tanácsából hangzott fel a te­remtő szó: „Legyen két világitó test az ég bol­tozatán. mint a földnek királyai, a futó időnek mérői.“ ö szólott és lett. Feljött a nap, az első vilá­gitó test. Mint a vőlegény kilép reggel az ő kam­rácskájából. mint a hős örül az ő diadalmas ut­jának. ugv álott ő itt, felöltözve az Isten fényes­ségébe. Fejét minden lehető színek koszorúja övezte: a föld tapsolt örömében: neki illatoztak a növénvek. szépítették magokat a virágok. Irigykedve állott a másik világítótest, hogy azt a dicső napot nem tudta felülmúlni fényében. „Mire való két fejedelem egy trónon?“ — mon­dotta zúgolódva. „Miért, kel! nekem másodiknak lennem és nem elsőnek?“ Es, az ő belső felháborodása által elűzve, egyszerre eltűnt az ő szép világossága. Messze tőle folyt el a légbe és átváltozott a os Ragok so- kasságává. Es mint a halott állt ott a hold, megszégye­nítve az összes égiek előtt és sirt: „Könyörülj, lé­nyeknek Atyja, könyörülj!“ És az Isten angyala állott az elhomályosult hold előtt, mondotta neki a szent határozat sza­vait: „Te szerencsétlen, azért, mert irigyelted a nap fényét, a jövőben csak az ő fényétől fogsz kezik az isten országa jézusi következményeivel és feladataival, mégis tanulnunk kell ellensé­geinktől is, és. mint a munkáskérdésben, meg kell valósítanunk azok jogosult kívánalmait és köve­telményeit a tudományos felfogás és a valódi élet szempontjából egyaránt. Mint az u. n. eretneksé­gek. úgy a régi és modern zsidó és pogány tárna dások is egy-egy kérdő pontot jelentenek a tör­téneti és a hivatalos egyházi keresztyén »égen. A keresztvénség örök isteni életideáljainak és a való élet történetileg kifejlett szükségességeinek, a menynek és a földnek, az aszkezisnek és a vi Iágszeretetnek, s a tudománynak és a vallásnak békés evangéliumi összeegyeztetésére van ma és mindenkoron szükségünk. lm ez a tanulsága Foerster jeles müvének. Szinte sajnálom azokat a lelkésztestvéreimet. pláne tudós tehológusokat. akik anyagi okokból vagy hiányos nyelvtudásuk miatt, ilyen tudomá­nyos müvek élvezésére nem képesek. Hát még hogyan olvashatnák Hase, Kurtz, Müller, Möller. Krüger és Heussi egyház — Harnack, Loofs és Seeberg dogmatörténeti, vagy Achelis, Kr miss. Niebergall és Schian gyakorlati theológiai tan- és kézikönyveit, vagy más rendszeres és írásma­gyarázati theológiai klasszikusok müveit?! Bizo nvára anyagi viszonyaink elégtelensége és a való élet nehézségei miatt nem válogathatjuk meg job­ban tudós teológusainkat. Ez életbevágó kérdés­en a katholicizmu-dől többet tanulhatnánk! Dr. Szldvik Mátyás. ragyogni és amikor ott az a föld eledbe lép, ak­kor félig, vagy egészen homályosan fogsz itt állni mint most.“ „Mindazáltal. eltévelyedésnek gyermeke, ne 'irj! Az a könyörületes megbocsátotta a te vét kodét és jóra fordította azt. Menj. mondotta, be­szélj a bűnbánóhoz vigasztalóim: ő is az ö fényé­ben legyen király. Az ő bünbánatának könnyei balzsammá lesznek, amely minden szomjuhozót fel fog üdíteni, amely mindazt, ami a nap sugarai alatt ólaiéit, uj erőre fogja kelteni.“ Vigasztalódva fordult meg1 a hold, és ime itt elöntötte őt az a fény, amelyben még most is ra­gyog: megkezdte az ő csendes pályáját, amely­ben még most is jár, az éj királya, a csillagok ve­zére. Siratva vétkét, együtt, érezve minden köny- nvet, keresi azt, akit felüdithetne. keresi azt. akit n i egri gasz tál hat n a. Szépség leánya, őrizkedj az irigységtől. Az irigység dobta le az angyalokat az égből; az ho- mályositotta el az éj kedves alakját, szép holdat. Az evangélikus sajtó támogatására egyházunk vezetősége mindent megtesz. És egyházunk közönsége ...?

Next

/
Thumbnails
Contents