Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1924-01-20 / 3. szám

4 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1924

A miskolci ev. jogakadémia uj dékánjának székfoglalója

Mäkler Károly clr. jogakadémiai dékán, aki 20 évig állt a főiskola élén s ki annak fejlesztése s a nehéz időkben megmentése körül igen nagy' érdemeket szerzett, nyugalomba vonult. Milder helyét az egyházkerületi elnökség a tanári kar egyhangú jelölése alapján dr. Bruckner Győző egyetemi magántanárral töltötte be. Az újonnan kinevezett dékán november hó 10-én tartotta dékáni székfoglalóját, amelyben feladatául tűzte ki magának az eperjesi ősi tradíciók ápolását és erős, hazafias és öntudatos ev. szellemű dékáni működést helyezett kilátásba. Jövő programmjának egyik sarkpontja, hogy mélyíteni és erősíteni akarja a kapcsolatot a tiszai ev. egyház- kerülettel s általában az egész egyetemes ev. egyházzal. Meg kell győzni minden kétkedőt arról, hogy milyen erkölcsi tőkét jelent az egyházra nézve a főiskola, hiszen azzal, hogy ev. egyház jogi kiképzést nyújt világiaknak, fontos tényezővé lehet egy olyan egyház jövője alakulásában, mely autonómiájánál fogva a világi elemnek oly nagy' szerepet ad bel- életében.

Az akadémia legyen a tudományosság igazi otthona, a kor színvonalán álló kutatások, komoly törekvések, alkotó elmélyedések bölcsője. Sőt a közel jövőben fontos feladatokra látja a dékáif hivatva az akadémia tanári karát. Zsinattartás a közeljövőben szükségessé vált; egyházunk alkotmánya sürgős átalakításra szorul s az egyházi törvények megalkotásánál, módosításánál nem nélkülözhető egyetlen ev. jogakadémiánk jog- és államtud. tanári karának közreműködése, hogy egyházunk minél tökéletesebb e jog szempontból kifogástalan szervezetet kapjon.

Az ősi pártfogói intézménynél a dékán tántorit- hatatlanul ragaszkodik az integritás gondolatához. Miskolc thjf. város a nagylelkű anyagi támogatás fejében nem szerezhet patronátusi jogokat. Ez az egész patronátusi intézmény gyökeres felforgatására vezetne és egyházjogi lehetetlenség. A pártfogósági intézmény teljesen belső ügye (conventus intimus) az egyháznak, amibe idegen testület képviselői nem avatkozhatnak.

Még Miskolc ev. egyházközsége sem veheti át a

VI. sz. kir. város ev. egyházközségeinek pártfogói jogait, mée: abban az esetben sem, ha a jogakadémia pgy tanszékének javadalmazását magára vállalná. Ez esetben a tanszék p^tronusává lehetne s épugy, mint a város annak betöltésénél befolyást nyerhet, de az ősi pártfogók jogutódaival szemben nem követhet el jogfosztást énen egy jód főiskola azzal, hogy a patronátusi jogokat másokra kiterjessze, ami egyházi alkotmányunk egész, szellemével összeférhetetlen.

Az igazi főiskolai élet kifejlesztésére törekszik a dékán. A jogászífjuság legyen az Miskolcon, ami Eperjesen volt: a társas élet kovácsa, felkaroló ja minden szép gondolatnak. Az uj dékán jelszava lesz: minden az ifjúságért! Az ifjúsági egvesületek és jóléti intézmények felkoralását és erősödését biztosítani óhajtja. A szemináriumi életbe élénkséget fog behozni, sőt kész módozatot keresni arra. hogy önálló becsű, értékes szemináriumi értekezések nyomtatásban is? napvilágot lássanak s az akadémiának becsületére váljanak.

Kothurnusokra tanári kar és ifjúság között nincsen szükség. Az ifjúság legyen kötelességtudó és

az előadások rendszeres és szorgalmas látogatását esetleg szigorú rendszabályok alkalmazásával megköveteli a dékán. Felekezetieskedésnek nincs helye a tudomány csarnokában s az ifjúság ne politizálással, hanem nemzeti szellemű munkával szolgálja a hazát. A nemzeti és ev. keresztyén gondolat érvényesülni fog mind a tanári kar, mind az ifjúság minden ténykedésében.

Derűs öregkorom»

Kicsiny lak álmodik Bársony hegyoldalon,

Repkény kapaszkodik Elomló vén falon.

Szalmástetőn mereng Az esti napsugár,

A füst kéken dereng,

Ragyogva égre száll.

Lehajlik a faág Arany gyümölcs alatt.

Mosolyg ezer virág,

Szállong a méhehad.

Elcsalta már a Dél,

Nincs itt dalosmadár,

De kistücsök zenél,

Nem néma a határ.

Amint én ezt Írom,

Vászonra, ha veted..

Derűs öreg kcrt'om Képét szemlélheted.

Halványuló égen,

Felhőcskét hajt a szél,

A völgyi réteken,

Közelget a nagy éj.

Irta: SZIGETHY LAJOS.

Mit várok én lelkészemtől ?

1. Legyen határozott tehetség és szakember, aki előtt tisztelettel emeljen kalapot mindenki. A theo- logiai tudományokban legyen specialista, akinek" olvasottsága, széles látóköre becsületére váljék önmagának és egyházunknak.

2. Legyen jellem, akinek egyéniségéhez semmi inkorrektsége nem fér. Nagyon kényes a fekete reverenda, meglátszanék azon minden kis folt. A lelkész élete legyen elsősorban a beszédes evangélium a nép előtt. Amelyik lelkész jellemhibákban szenved, annak kár a szószékre mennie, mert szavai nem találnak hitelre. A nép ilyenkor maga mondja: először tartsa meg a pap maga. amit prédikál, azután papoljon nekünk.

3. Legyen hazafi, de ne pártpolitikus. Hirdesse a hazaszeretet, Nagy-Magyarország feltámadását, de párt-, vagy kortesbeszédet sohase mondjon; neki nem szabad elfogultnak lennie egy társadalmi ősz-