Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-01-20 / 3. szám
f gunk értékeit a mások becsmérlése nélkül is ragyogtatok Az pedig nem türelmetlenség, ha öntudatosan védelmezzük, sőt érvényesítjük, ami a mienk, s amit mi föltétlenül a legjobbnak tartunk. A hitvallásszeriiség megőrzésére és ápolására van a jelen alkotmányunkban is két igen fontos, tartalmilag egyező intézkedés, — a 87. §., valamint a 114. §. b) és c) pontja — mely úgy az egyházmegyei, mint a kerületi közgyűlésnek kötelességévé teszi, hogy őrködjék „az evang. tan tisztasága felett“, hogy az a templomokban és iskolákban az egyház hitelvei szerint hirdettessék és gondoskodnia kell mindkettőnek a valláserkölcsi élet ápolásáról és a netalán mutatkozó visszaélések megszüntetéséről. Szándékosan nem részletezem állítás ómat, de azt nyíltan kimondom, hogy itt nagy mulasztásaink vannak. Mintha feledésbe ment volna e két nagyon fontos rendelkezés. Az uj egyházalkotmányban nagyon szembetűnő helyre kell ezt tenni, alaposan körülhatárolni s e tekintetben a felügyelet gyakorlását szigorú felelősséggel egybekapcsolni. összegezve az elmondottakat, három fundamentális dolgot várok az uj egyházalkotmánytól: sugározzák minden egyes pontjából az evangélium, hit- vallás, fegyelem. Ha ezeken alapulva kifejlődik az egészséges gyülekezeti élet, akkor kevésbé lényeges, hogy a felépítmény zsinat — közgyűlés — presbite- riális vagy konzisztoriális elvnek megfelelő lesz-e. Minden hatalom forrása a gyülekezet, erre kell néznünk, amikor egyházalkotmányunk reformjáról tárgyalunk. Olyan reform kell, amely elősegíti a fegyelmezett egyháztagokból álló, hitvallásszern — evangéliumi gyülekezeti élet kifejlődését. Mar esek János. lelkész. A keresztyénség ellenségei Ősi ellensége mind. e mai napig- különböző régebbi, közép- és ujabhkori formákben és változatokban a zsidóság és a pogányság. E tekintetben nincs különbség egy szocialista istentagadó, Vázisonyi és egy kaítános galiciáner között, Máig is a keresztyénség, a sajtóban épugy, mint az irodalomban, „a zsidónak botrány“, a pogánynak pedig „bolondság“. A „Gartenlaube“ és a „Pester Lloyd“ keresztyénségének méltó társa a „Pesti Hirlap“ és az ..Újság“ honi zsidósága és mammon judaizmusa. A keresztyénséget, mint élet és világ-felfogást ért újabb és legújabb támadásokat és vádakat ismerteti Foerstei■ E. frankfurti lelkész és egyetemi tanár „Die christl. Religion im Urteil ihrer Geg ner(i 'Tubingen (Mohr) 1918, 272 i. c. müvében, mely forrásszerüen tagadó, de egyúttal eredményes pozitív oldaukról is méltatja a keresztyénség ellen intézett birálati mozgalmakat. A mii egyik kiválóan jeles és tartalmas kötete a Weinzel jénai tanár által szerkesztett korszerű és aktuális „Lebensfragen“ c. vállalatnak. A müvet az ismert nevű szerző „hálás’ tanitványi hűséggel1' a német protestáns theol. irodalom ékességének: Harnack berlini egyház- és dogma történetírónak ajánlja. A középkori támadások és a■•.reformációt, vádoló ellenséges mozgalmak rövid bevezető ismerÉdes Anyánk! A Petőfi-Társaságnál pályanyertes költemény, az „őszi virágok“ ciklusából. Irta: SÁNTHA KAROLY. Az anyai hűség — mélyebb a tengernél, Anyai szeretet — magasabb a mennynél, Mind a szerencsében, mind a fájdalomban: Hogy dicsőítselek tégedet dalomban? Hogyha angyaloknak nyelvén szólanék is, Dalom, téged zengve, gyönge volna mégis, Ha ecsetem volna a ragyogó villám, Akkor is csak halvány árnyékodat Írnám. Ha veszélyben forgott a mi bimbó-éltünk, Óvó szeretettel ki remegett értünk? S hogyha mosolygó fény szállott az egünkre, Kinek örömkönnye hullott a fejünkre? Ki kulcsolta össze imára kezünket? És ki irányozta az égre szemünket? Ki ápolt szivünknek kertjében, óh drága, Boldogító vallás, te égnek virága? Nemes önérzettel keblére ölelve, Ki tanitott a szép, édes honi nyelvre? Ősök nagy leikénél ki gyujtá meg benned A Vesztatüz lángját, a szent honszerelmet? Mint Kornélia, ránk büszkén ki tekintett, A gyermekszobában gyöngynek vallva minket? Kinek szivét járja tőrként érted bánat? A vészbe, halálba ki rohan utánad? Hogyha napod hunytán, mind a világ elhagy, Kinek a szerelme elfogyhatatlan nagy? Hogyha pirosságtól ég lelked és orcád, Ki áld még akkor is, ki kegyelmes hozzád? Óh anyai hűség — mélyebb a tengernél, Anyai szeretet — magasabb a mennynél: Ég reánk szakadhat, a föld eltemethet, Édes anyánk, ott is velünk hű szerelmed? Kikre még anyai kitárt karok várnak, Csókoljatok kezet az édes anyának; S kik sírba tevétek, áldva sirassátok, Mert még a sírban is áld édes anyátok! A nap és a hold (Zsidó mese.) Szépség leánya, őrizkedj az irigységtől. Az irigység dobta le az angyalokat az égből; az ho raályositotta el az éj kedves alakját, a szép holdat. EVANfíÉLIKUSOK LAPJA
