Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-06-01 / 21. szám
evangélikusok lapja 3 pedig püspöki karunk kívánja szivünkbe vé'sni ezt a szót: .,Sajtónap‘‘ — értsük meg s kövessük! f/s közönségünk, mely hétről-hétre is oly fényes jelét adja áldozatkészségének, fokozza nagylelkűségét égés« hon szerető evangélikus társadalmunk javára! G jf őr ff íAgrárul. .................................................... •••••• •••••••••••••••••• L égzőszervünk: a sajtó! A Luther-Sző vétségnek szervezésekor kiválasztott bibliai jelmondata: ..Sokan egy test vágyniuk a Krisztusban, egyenklnt pedig mindnyájan tagjai vagyunk egymásnak.“ (Róni. 12. ő.) De a testnek s általa a test minden tagjának életfeltétele a lélegzetvétel. Ez juttatja az életet jelenítő tiszta levegőt a szervezetbe. Egyházunknak s társadalmi szervezetének: a Luther-Szövétségnek légzőszerve az egészségesen kiépített, és szilárd alapokon nyugvó evangélikus sajtéi. E nélkül a test s tagjai elpusztulnak. Ez jusson eszébe a test minden tagjának: minden öntudatos, igazi evangélikusnak. Dr. Rnsó Fai jós, a Deák-téri L. 8*. elnöke. Spazlalitátok: foglmrAa, íorto- móa, foRtiSEtitAii. IjipunkoKn- BÓinuk •/» enc**<imíny. Intézet nyitva : 9 ór*t«M 7-ijj, vn- <*Ar- 6h ünnepnap 9 órától 12-ig Dentiat FENYVESI MENYHÉRT IX., Rádny-n. 5. Calvla-tér. kiUscjélten kell keresnünk, hanem abban is, hogy nemzeti célzatát nem ismerték fel. Erősen katolikus szellemét pedig nem fogadták szívesen. Az ellenreformáció ugyanis már nagyon éreztette mindama következményeik amelyek épenséggel nem voltak alkalmasak költői dicsőítésre, sőt ellenük nemsokára általános visszahatás keletkezett. írja az irodalomtörténet. S ennek a visszahatásnak mindaddig, amíg az eposz a felekezeti iskolákban magyarázat tárgya lesz. a tanár előadásából nem szabad elenyésznie s bár az elfelejtett nagy munkát, a kálvinista Ráday Gedeon s a szintién kálvinista Kazinczy Ferenc támasztották uj életre, nekünk, protestánsoknak, kiirtásunkra törő felekezeti tendenciája miatt az autodaféik lángjai, a gályaraboik bilincsei s a római német császár romlott zsoldosaival egyszerre kell említenünk. A hitviták rég elenyésztek, nem is támadnak s ne is támadjanak uj életre többé. Ezeknek a rég lezajlott polémiáknak „A szigeti veszedelem“ ma is hazajáró kísértető! Csakhogy a kisértelek a dróttalan táviró és a repülőgépek korái van már anakronizmusok. Nógrádi Pap Gyufa, a Petőfi Társaság r. taprja A jezsuiták lapja s a magyar irodalom Ki merte volna hinni, hogy most, amikor ellenségeink az ország életerős testéit darabokra tépték, szivét marcangolják, feltámadásába vetett hitéi is cl akarják sorvasztani, akadjanak egyházi férfiak, akik megzavarják a felekezeti békét, akadjanak, akik híveik lelkében a kétely hacillusait hintegetik el, hogy megrendüljön hitük abban, hogy a testvéTfele- kezőt hivei Istenhez a maguk áhítatával felemelkedve ennek a szegény, százszorosán sújtott országnak hü fiai, építő munkásai lehetnek s rájuk merik sütni korunknak rettenetes Kain-béiyegét, a destrukció bélyeget.! Sajnos, akadnak. Néhány fanatikus jezsuita megalapította a Magyar Kultúra c. folyóiratot s ősi virulenciájukkal rátámadnak szegény katholikus híveik lelki talajára s ennek a csonka országnak ügyit? megzavart lelki egységéro. Nem először foglalkozunk ezzel a folyóirattal, de hadd mutassunk be egy néhány sort vakmerő támadásait»'»] s ut-zzünk közeletvbröl a szemébe. „Láttuk 1918 őszén, hogy a mai társadalom, amely már egy emberöltő óta egyre könnyebben veszi a házassági kötelességet, a hitvesi hűséget, más vonatkozásban sem mutat se jellemet, se gerincet. Gyáván félreáll, elbújik, elszökik, mihelyt ki kellene áUani a gátra. ebben a teljes lezüHésben, erkölcsi csődben végződő lassú bomlásban tagadhatatlan. hogy a Protestant izmosnak is része van, mert elsőnek kezdte ki a tekintélyt, a kinyilatkoztatás zárt, minden oldalról körülbástyázott fellegvárát. (..Dr. Ravasz László, mint a protestantizmus védője“. 1921 februári szám.) ..Elő előbukkan lelkűnkből a gondolat, nem szemrehányáskép. csak sajgó fájdalomképp, hogy a ké*söhhi Ady eltévelyedésének, züllésének, pusztulásának nem kis mértékben oka a protestáns engedékeny szellem a rakoncátlan testi s lelki élet megnyilvánulásaival szemben. Mi lett volna Adyból, ha szigorú katolikus nevelésben részesül, ha, ha — katolikus és ezt a k.i- tolikumot éli is.“ „Az épen a katolicizmusnak világot jelentő diadala, hogy nélküle — minden művészetben vergődés van csak, legyen még oly zseniális is a müvés7 s művészete-“ („Ady Lajos: Ady Endre“. 1923 novemberi szám.) Álljon még itt egv-két. idézet jellemzéséiül annak, hogy Jókairól mily hangon mer írni egy jezsuita páter. „Szó sem fér hozzá, Jókai olvasóinak egv részéivel nemcsak mint vnilószinüt, hanem mint hü korfestő vahWigot is elhitette mindezt a badarságot, amit a jezsuitákról itt összeirt.“ (Páter Péter-ben.) „Valóban, nem is annyira Jókait illeti a tárgyaltak miatti gáncs, mint azokat a katolikus olvasókat együttvéve, akik mindezeket a ferdítéseket és intézményeinknek általuk való nevetségessé tételét, észre isem véve, lelkesedni tudtok Jókaiért“ („Jókai és a katolicizmus“, 1924 áprilisi szám.) A jezsuiták szerint tehát a protestantizmus tehetséget z (Illeszt, legjobb esetben a müvéiszotben való vergődésre kárhoztatja, az országot bomlasztja. Nem fogunk ezúttal az utóbbi rettenetes vád egészével foglalkozni, csak a. protestáns Írókat ért váddal, mert nemzeti életünk leghívebb tükre az irodalom s irodalmunk volt nemzeti életünknek leghatalmasabb ru- gója. A jezsuiták vádjaiból az következik, hogy ebben a rugóban századok óta a protestáns irók voltak a bénító erő,* mert végre is a protestantizmus szel-
