Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1924-06-01 / 21. szám

':~r

4 _________EVANGÉLIKUSOK LAPJA_____________________ 1924

lerne négyszáz é*v óta működő eleven erő nemzeti életünkben.

Nem választottuk még soha szét a protestáns vallásu írókat a katolikusoktól, mert akkor, amikor nemzeti életünk „szőttje“ amugyis „kibomlott“, a fejtést gondolatban is elvégezni veszedelmes, ha mégis megtesszük, hogy Íróinkat most vallásuk szerint ktílön-kttlön névsorba foglaljuk, tesszük azért, hogy rámutassunk arra, mennyire nem lehet őket összekapcsolt együttműködésükből kitépni anélkül, hogy súlyosan vétenénk azon történeti igazság ellen, hogy egymás fáklyáján gyújtották meg fáklyájukat s hogy ugyanaz az Istenbe vetett hit s hazafias lelkesedés kötötte őket össze. A katolikus és nem Magyar Kultúra-szellemű jezsuita Baróti Szabó Dávid együtt szerkesztett folyóiratot a református Kazinczyval; a katolikus Kisfaludy Károly, Vörösmarty és Toldi ünnepi hangulatban fogadják az evangélikus Berzsenyit s Berzsenyi ódával köszönti a pálos szerzetes Virág Benedeket; a katolikus Vörösmarty kis- papok isegitségével adja ki az evangélikus Petőfi költeményeit; a fóti szüreteken a református házigazdával, Fáy Andrással a katolikus Vörösmarty és Deák együtt űrit poharat a hazáért, a katolikus Ma- dáchnak a református Arany nyújtja a koszorút és gazdag segítségét; az evangélikus Bajza József és Greguss Ágost, a református Erdélyi János, Beöthy Zsolt nem vittek felekezeti elfogultságot kritikájukba, akár a katolikus Toldi Ferenc, Riedl Frigyes, Négy esy László, Vojnovich Géza, Pintér Jenő — s el kellene mondanunk két század egész irodalomtörténetét, ha a katolikus és protestáns irók megértő együttműködését teljesen ki akarnék fejteni.

Nézzük hát, hogy a vallási harcok után, irodalmunk újjászületése óta kik voltak katolikus és kik protestáns Íróink.

Katolikusok: Faludi Ferenc, Dugonics András, Ányos Pál, gróf Gvadányi József, Baróti Szabó Dávid, Révai Miklós, Rajnis József, Virág Benedek, Pázmándi Horvát Endre, Dayka Gábor, Verseghy Ferenc, Vitkovics Mihály, Kisfaludy Sándor, Kisfaludy Károly, Gaal József, Katona József, Czuczor Gergely, Vörösmarty Mihály, Garay János, Császár Ferenc, Jámbor Pál, Tárkányi Béla, Csaté Pál, báró Jósika Miklós, báró Eötvös József, Madách Imre, Tóth Kálmán, Vajda János, Vas Gereben, Csiky Gergely, Reviczky Gyula, Herczeg Ferenc, Endrődi Sándor, Gárdonyi Géza, Babits Mihály, gróf Széchenyi István, Deák Ferenc.

Protestánsok: Bessenyei György ref., Báróczi Sándor r., Péczeli Józisef r., gróf Teleki József r., gróf Fekete János, Pálóczi Horváth Ádám r., Fazekas Mihály r„ Csokonai Vitéz Mihály r-, Berzsenyi Dániel evang., Aranvosrákosi Székely Sándor unit., Ráday Gedeon r., Szentjóbi Szabó László r., Kazinczy Ferenc r„ Kölcsey Ferenc r„ Kiss János evang., Szemere Pál r., Döbrentei Gábor evang., Kármán József r„ Bolyai Farkas r„ Bajza József evang., Erdélyi János r., Vachott Sándor evang., Vakot Imre evang., Kerényi Friegyes evang., Szilágyi István r., Székács József evang-, Sárossy Gyula r„ Szemere Miklós r., Kriza József unit., Fáy András r., Kovács Pál r., Pákh Albert evang., Vajda Péter evang.. Petőfi Sándor evang., Arany János r„ 7 ompa Mihály r„ báró Kemény Zsigmond r„ Jókai Mór r., Gyulai Pál r„ Beöthy Zsolt r., Szász Károly r., Lévai József r., Thaly Kálmán r., Tolnay Lajos r-, Baksay Sándor r., Tóth Ede r., Mikszáth Kálmán

evang., Szabolcska Mihály r., Kozma Andor eVang., Móricz Zsigmond r., Ady Endre r„ Gvóni Géiza evang., Végvári evang., Kossuth Lajos evang., báró Wesselényi Miklós ref.

(Folytatjuk.)

KANT

Az egész müveit világ, de főleg Németország és különösen szülőhelye és munkamezeje: Königsberg tudományos irodalma és sajtója s így lapunk is méltóképen megemlékezett az újabb kor e legnagyobb gondolkodója és morálbölcselője, Kant Imánuel születésének 200 éves fordulójáról.

Hát ki és mi volt: Kant? A görög Platon és Aristoteles, e két fejedelmi gondolkodó óta az egész világ legnagyobb gondolkodója, ki nálunk is, főleg prot. intézeteinkben iskolát alapított, úgy hogy Paid- sen, a berlini egyetem bölcseletkarának nagyhírű iró- tanára találóan „a protestantizmus filozófusának“ mondotta. Az ö hires kategorikus imperativusa, mint erkölcs- és törvényparancsa, amely ma a levélhordótól kezdve föl a miniszterig minden porosz és német emberben él, nem más', mint Jélzus szigorúan fenséges erkölcstörvényének, az ő „menyei atyja akaratának“ bölcseleti alakban való kifejezése. Jakab levelének filozófiája!

Ma már mindenki tudja, hogy Kant tanította meg az emberiséget hármas örökbecsű kritikai fő müvében gondolkozni, akarni és Ítélni Közkincse ma az ő bölcseleté az egész müveit emberiségnek. De legmaradandóbb hatású a morál terén. Nem az ész és a tudomány, hanem az erkölcsi öntudat tárja fel előttünk az érzék fölötti világot.

De halljuk csak őt magát.

„Két dolog — úgymond — tölti el a kedélyt mindig uj és növekvő csodálattal és tisztelettel, minél gyakrabban éls huzamosabban foglalkozik velük a gondolkodás: a csillagos ég mifölöttünk és az erkölcsi törvény mibennünk.“ És tovább igy kiált fel pathétikusan: „Kötelesség! Te fensélges nagy név, amely nem tartalmazol semmi kedvest, ami behízelgővé tenne, hanem alárendelést követelsz, de nem is fenyegetsz semmivel, ami a kedélyben természetes ellenszenvet idéizne fel és ijesztene, hogy megindítsd *az akaratot, hanem csupán törvényt állítasz fel, amely magától talál a kedélybe bebocsátást és mégis az akarat ellenére tiszteletet szerez magának (ha nem is mindig követést), amely előtt minden hajlani elnémul, bárha titkon ellened működnek is: hol van hozzád méltó eredet és hol található nemes származásod gyökere, amely a hajlamokkal való minden rokonságot büszkén kizár és amely tőről való eredet azon értékének elengedhetetlen feltétele, amely értéket egyedül az ember adhat önmagának?“ (Csen- gey G. fordításában.)

Ez alapon Kant szerint a hit erkölcsi érzület. amelynél minden a cselekvéstől függ. Morális hitnek vagy észhitnek is nevezte, amellyel kötelességünket isteni parancsnak fogadjuk és követjük. Szembehelyezte ezt a tételes és szertartásos hittel a pogány- . ságban és a zsidóságban. Rugója tehát a tisztelet és nem a szeretet, mint Jézus evangéliumában. A lom- nici csúcs rideg fenségességéhez hasonlít Kant erkölcs, törvény, köteleség és erényfogalma, amelybe Jézus vallását szorította. Azért nevezte Alexander B „jégből való kolosszusnak“. Azt tartotta, hogy az egyházban, mint morális közösségben a kultusz és az