Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1924-01-06 / 1. szám

2

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1924

nemzetünk és fajunk szereteti is annál jobban megerősödik bennünk, idegen imádatunk pedig evvel kapcsolatban lehanyatlik.

Az i'lven nemzeti ,és faji öntudat őseink példáján feleszmélve és okulva olyan akarást teremt és nevel a nemzetben, mely ellenállhatatlan erővel sodorja azt megbünhödött boldogsága, a feltámadás felé.

Az ilyen nemzet nem a szerencsecsillagában bízik, hanem feltámadási erejét önmagában keresi és találja is meg! Vitéz Raics Károly tábornok.

Szegények vagyunk?

Fájdalmas, aggodalmas és nem ritkán csüg- geteg hangulat uralkodik napjainkban a protestáns egyháznak majd minden életnyilatkozata felett. Az ezer sebből vérző hazában szenved az ő hűséges gyermeke, a protestáns egyház is, melynek sorsa századok megpróbáltatásai között szorosan összeforrott a magyar haza s nemzet sorsával. Életerőink rettenetesen megfogyatkoztak és gyengeségünket az egyik oldalról a kielégíthetetlen hatalom- és uralomvágy, a másik oldalról pedig a féktelenkedés, mely hadat izent minden égi s földi hatalomnak és törvénynek, mohó

Jóslat

1923

Búr mily súlyos is az élet.

Szivünkben uj remény éled.

S erről le sohase mondunk.

Sőt arra lészen főgondunk.

Minél messzebbre terjedjen S szent hazánk is felébredjen A neki szánt tetszhalálból S a lelki, testi rabságból,

Melyet kapott az ántánttól!

... Karácsony, újév ünnepe Legyeit uj élet kezdete,

S ettől fogva pár év múlva.

Szent színe elé borulva:

Adunk hálát Istenünknek,

Bogy szabaddá tett bennünket Szabaddá hős nemzetünket Legyőzve bősz elleninket Dicső vezéreink által (Kísérve őket imánkkal!)

'Érző önzetlen szivükkel Krisztusi szeretet ükkel;

Szabaddá Magyarországot S vele együtt a világot!!

Mód Lenárd.

\ kajári prédikátor

Irta: Porkoláb István

Több mint egy évtizede rozsdásodott már a zá- vár Zrínyi Miklós Csáktornyái sírboltjának ajtaján, a Frangepánok kriptáján rég megfordították a

vággyal igyekszik saját önző céljaira kizsákmányolni.

Bármely téren, bármi módon akarunk e támadások ellen síkra szállni, korunk legnagyobb bűne: a bálványimádás ellen fegyvert emelni, a pusztulás romjain az újraépítést megkezdeni, mindig és mindenütt, mint egy át törhetetlen szikla bástya mered elénk annak emvesztő tudata, hogy szegények vagyunk.

Hanem e szenvedések által lesújtott és aggodalmak súlya alatt ‘elcsigázott állapotunkban nem lesz felesleges keresztyéni magunkba szállással megvizsgálni azt a kérdést, vájjon korunk óriási tévelygése sorvasztó' járványként nem ragadta-e meg a mi lelkünket is annyira, hogy az anyagiaknak a kellőnél nagyobb fontosságot tulajdonítva. megfeledkezünk azokról a kincseinkről, melyeket semmi földi hatalom sem rabolhat el tölünk, mig azokat mi magunk önkényt el nem vetjük. Igaz, hogy a pénz nervus rerum gerendarum; hiszen azért imádkozunk naponta a mindennapi kenyérért, mivel e nélkül a lélek szervének, a testnek lé1 telét fenntartani lehetetlen. Viszont vannak azonban a léleknek vágyai, melveket ..egész világ minden gazdagsága“ nem elégíthet ki. vannak munkaterei, ahol öt semmi földi hatalom nem helyetbüszke, oroszlános címert; a vértanuk vérét beitta a föld, sírjukat benőtte a fti... nem zavarta senki a szomorú magyar ég alatt borongó csendet...

A pozsonyi vértörvényszék fakasztotta sebek égtek, fájtak . . . gályarabok éneke, rablánc csörgése reszkettette meg az emberszíveket... ki törődött ezzel? ... 4

Thököly diadalai messze voltak még . . . Magyarországon I. Lipót uralkodott . . . Kab, Hocher, Lobkovitz kormányoztak ... Ezerhatszáz- hetvenhetet Írtak. A tömlöcök megteltek magyarokkal, az erdők bujdosókkal . . .

A sokorói hegyek ölén, erdők közé bujt kicsi falu nyögte az önkény jármát: Ka jár. Lakói majdnem mind evangélikusok és a szentmártoni apát ur jobbágyai voltak. Prédikátoruk Szentmiklóssy János volt, akiről a következőket jegyezte föl a krónikáiról „1674-ben Pozsonyba citáltatott a vértörvényszék elé, hol akkor nagy vizsgálat tartatott és az egész Magva ronszágból az összes luteránus és kálvinista prédikátorok és mesterek sok nemesekkel egytttt citáltattak. A prédikátorok és a mesterek mind. a nemesek pedig némelyek árestáltattak. A prédikátorok többnyire gályára vitettek, köztük Szentmiklóssy is, hol sok esztendőkig, kenyéren és vizen sanyarg-attattak és ostorokkal verettettek, mint a marhák. És sokan a sanyarú sávot» megunván, kitértenek a vallásukból és igy testeknek könnyebbséget nvertenek, hanem Szentmiklóssy ál’andó volt és csodálatosan kiszabadulván a rabságból, ismét vissza jött Kajáira lakni és hirdette az Isten igéjét.

Hirdette . . . még pedig hatalmas', dörgő szóval, rendületlen hittel, fiatalos hévvel. Mert fiatalember volt még Szentmiklóssy és erős, mint a sudárbaszö- kött jegenyenyár. Csak igy bírhatta ki a gályarabság embertelen szenvedéseit. Sokan nem bírták ki;