Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-05-06 / 18. szám
4 HVflflOÉlilKUSO^ Ik AP JA 1923 nem oly mellékes vagy talán épen magától értetődő dolog, mint amennyire látszik, mert eddig is nagy hiányát éreztük annak, hogy ezek a kérdések theol. szervezeti szabályzatainkban nem voltak pontosan körvonalazva. b) Hogy a fakultás mellett föltétlenül létesítenünk kell theol. Otthont, azt ma, úgy hiszem, mindenki belátja. Sőt némi túlzással szinte azt lehetne állítanunk, hogy theol. Otthon nélkül a fakultás meg sem kezdheti a maga igazi működését, de egyházunkra nézve nem is kívánatos, hogy a nélkül kezdje meg. Theol Otthonunkhoz fűződik az igazi theologus-nevelés kérdésének a megoldása! ' \ Abban a hajlékban oly nevelőiskolán kell átmennie minden theologusnak, hogy a felavatáskor ne csak a tanulmányok pontos elvégzésére lehessen hivatkozni, de arra a bizonyságtevésre is, melyet számára az a theol. Otthon a maga ajánlólevelével nyújt. Mert egyházunk jól felfogott érdekében el kell jönnie annak időnek, amikor nemcsak a tanulmányok pontos elvégzésére leszünk tekintettel, de legalább is hasonló mértékben megpróbáljuk az illetők lelki tehetségeit is: ha vájjon azok alkalmasnak mutatják-e őt a lelkészi hivatalra? Mert az kétséget nem szenvedhet, hogy lehet valaki sok pályán elsőrangú erő és mégis — nem alkalmas arra, hogy az Úr szolgája, evangéliumának hirdetője legyen. c) A harmadik a lelkészképző szeminárium kérdése. Ide vonatkozólag egyenesen kimondjuk, — egyedül azt tartjuk egyházunk egyeteme érdekében állónak, ha Budapesten létesíti a lelkészképző szemináriumot. Ez tehát nemcsak azt jelenti, hogy a fakultással nem egyazon helyen, de azt, hogy sehol másutt, mint Budapesten! Hogy az állami facultáson kívül szükség van erre az intézetre, az kézen-fekvö dolog. Egyházunk nem nyugodhatik bele abba semmiképen se, hogy lelkészeinek kiképzését teljesen az állam kezébe tegye le. De meg fönn kell tartanunk a lehetőségét annak is, hogy idők múltán — kedvező vagy kedvezőtlen viszonyok beállta esetén — maga az egyház építhesse ki a lelkészképző szemináriumot, bevezető évfolyamainak felállítása által, theol. főiskolává. Ez könnyen lehetséges akkor, ha megvan hozzá a keret, bármily néven is, de végtelenül nehéz, ha nincs semmi. Végül szükséges a lelkészképző azért is, hogy a facultást majdan elvégző ifjúság teljes gyakorlati felkészültséggel mehessen ki az életbe. Én tudom azt, hogy nagyon sokan ellene vannak annak, hogy épen Budapesten létesüljön ez az intézet és pedig a sokat hangoztatott milieu-elmélet alapján. Azonban bármily tiszteletre méltók is ezek az érvek, döntőknek még sem fogadhatjuk el a szóban forgó kérdésben. Mert igaz ugyan, hogy a mai Budapest közerkölcsisége nem ideális, de viszont aki itt él hosszabb ideig, annak tapasztalnia kell azt is, hogy Budapestnek van egy más arculatja isi S aki. meglátja Budapestnek ezt az arcát is — s theologusainknak ép ezt kell majd szemlélniük — az itt oly tapasztalatot szerezhet, oly indítékokat nyerhet, hogy azok munkára fogják őt serkenteni az egyházi élet legkülönfélébb munkamezején. Meg vagyok a felől győződve, hogy névleg minden theologus áldani fogja egyházunk gondoskodását azért, hogy őt arra kényszeritette, hogy hazánk fővárosában töltsön el egy bevezető gyakorlati esztendőt. S nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy amikor itt lehet mégis legjobban érezni a nemzeti élet lüktetését, másrészt egyedül itt lehet gondoskodni arról is, hogy jövendő lelkészeink a magyaron kívül a német és tót nyelvű functiók elvégzésében is gyakorlalot szerezzenek. A szeminárium megszervezésénél azért ezekre a gyakorlatokra kellene legnagyobb gondot fordítani. A hallgatóknak, akik félig még hallgatók, de félig már segédlelkészek lennének, legfelebb heti hat-nyolc órát adnék úgynevezett elméleti tárgyak számára, a többi órákat tisztán gyakorlati jellegű munkával, az azokon való előkészüléssel, illetve az elvégzett munka megbirálásával s megbeszélésével, irodai gyakorlatokkal, vallástanitással, vasárnapi iskolával, bibliaórával stb. tölteném ki, nem feledkezve meg arról sem, hogy hol s milyen vallásu és más összejöveteleken vesznek részt avégből is, hogy tanuljanak s lássanak. Egy ilyen év elvégzése után azt hiszem sokkal nagyobb fel- készültséggel mfenne ki az uj lelkészi nemzedék a gyakorlati életbe, mint teszem azt ma, vagy a múltban is s ezzel kimondottuk azt is, hogy kevesebb oly kellemetlenségben lenne része, amit épen tapasztalatlansága okozhat a kezdő lelkésznek. Az egyetemes egyházra nézve legmegfelelőbb hely Budapest, de másrészt a budapesti evang. egyháznak is nagy nyereséget jelentene az, ha évente 12—15 lelkes ifjú végezné itt a legkülönfélébb munkakörökben a segédlelkészi teendőket, szerepelnének vallásos estélyeken, közreműködnének a szeretetintézményekben stb. Tudom, hogy erre a legtöbben, kik e sorokat olvassák azt fogják mondani, hogy: szép-szép, de megvalósithatatlan, mert nincs reá fedezet. Hát hiszen az igaz, hogy ma nincs, de lehet. És lesz is, ha gyülekezeteink egyszer már tudatára ébrednek annak, hogy amikor a lelkészképzésről gondoskodnak, önmagukról is gondoskodnak s igy ennek a kérdésnek a megoldásával tartoznak önmaguknak, de nem kisebb mértékben Isten országának. Dr. Deák János. IIIIUIIIIIIIIllllIflIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIillllllllllllMIIIIIIIIB lllllllllll Napról-napra nagyobb terheket ró a Luther- Szövetség vállaira lapunk fenntartása. S mivel a fokozódó drágaság közepette nincs más mód, azért ismételten appellálunk hittestvéreink áldozatkész evangéliumi lelkületére, jöjjenek sajtóügyünk támogatására. Az előfizetési díjkülönbözetet, hátralékaikat küldjék be s amit lehet, tegyenek meg lapunk terjesztése érdekében.
