Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-04-01 / 13. szám
--------------------- — 2 ÉVÍlriOÓlill^ÜSOí^ UPLP»JÄ 1923 A mindennapi kényéi. Minden korszaknak megvan a maga dogmája. Ez foglalkoztatja a gondolkozást, ebből lesznek a jelszavak, ez izgatja a tömegeket. Volt úgy, hogy a hitélet teremtette ezeket a dogmákat. Más időkben a tudomány egyes ágai hozták létre, máskor az államélet. Mindig kizárólagos erővel léptek föl, áthatották korukat és még ellenségeiket is arra kényszeritették, hogy általuk gondolkozzanak. Ma a gazdasági dogmák korában élünk. Ezeknek támadnak tudósai, apostolai és rajongói. Milliók gondolkozása küzd az egyes tételek ellen vagy mellettük. Vannak inkvizitorok, eretnekek, vértanuk és renegátok. A mindennapi kenyér kérdése az egész világ problémája. A munka és megélhetés harmóniája megszűnt. Aki csak jót akar, ennek a visszaállítására törekszik. Aki csak rosszat akar, ebben a zavarosban akar halászni. ( Elvek és rendszerek elméleteivel akarják újraépíteni ezt a feldúlt világot. Amikor pedig a maga természetes erőiből fejlődő élet nem alkalmazkodik a mesterséges elméletekhez vagy az üres jelszavakhoz, akkor a hatalom erőszakával szeretnék rátéri- teni. Pedig az élet az igazság és az igazsággal szemben tehetetlen az ember. Nem a mindennapi kenyér elosztásán kell a dolgot kezdeni. Pedig ma mindenki csak az osz- tozásra törekszik. Szántással és vetéssel kezdődik az élet. Nem a tetejét kell először megkésziteni az épületnek, hanem a fundamentumát. Minden világrend alapja az ember. Az egyesek lelki alakulatából lesz a tömegek lelke, nemzetek és világrészek története. Soha semmiféle elmélet vagy hatalom meg nem változtatta a világot. Az uj idők mindig a lelkek új alakulásából születtek. Hogyan lett a lelkeknek ez az uj alakulása? Mindig úgy, hogy a megalkuvások, hatalmi önzés és éltető erejüket elvesztett intézmények félrevezették az igazságtól az emberiséget és az emberiség ennek a félrevezetésnek tudatára ébredt és egy nagy erőfeszítéssel visszaindult az igazsághoz. A mindennapi kenyér mai nagy kérdésének is a lelkekben kell megoldódnia. Egy nagy számvetésnek kell végigtisztitani az emberiséget és ebben a számvetésben ki kell törölni az önzést, a mások munkájának leigázását, a szerencsevadászatot, a munka nélkül való meggazdagodás gonosz ábrándját. A mindennapi kenyér kérdése elsősorban erkölcsi kérdés. És ha az, akkor az evangéliomhoz vezet. Az evangéliomhoz, mely a krisztusi önzetlenséget hirdeti és felebarátunk szeretetét rendeli el. Itt van a kérdés megoldása. Könyörtelen kegyetlenséggel törtünk utat csak a magunk számára, ebből lett az elfullasztó verseny, a tülekedés, az emberek letiprása. Ha felebarátunkat épp úgy tudnánk szeretni, mint önmagunkat, milliók munkája egymás segítésébe olvadna össze és ebben a nagy erkölcsi egységben megismétlődnék a hét kenyerek által lett csoda. h. j. Husvét ünnepén. Hálás szívvel, boldog hitben Áldunk Téged, oh nagy Isten, Hogy ez ünnep ránk virradt. Megnyílt a sötét sir szája, S a koporsóbul kiszálla A te Egyszülött Fiad. Tél burkából fű-fa zsendül Égen-földön ének zendül, Kivirágzik mind a sir; Odaáll a Jézus hozzád, Megsimitja könnyes orcád, S szólj szelíden igy: „Ne sírj!“ Nem sírunk reménység nélkül, Lelkünk a sírral kibékül, Csillag fénylik éjjelén. Te világíts, te tarts ébren, Csüggedésben, magyar-éjben, Drága csillag: szép remény! Húsvéti ének. Dallama: Krisztus Urunknak áldott születésén. Irta: Sántha Károly, Bpest, 1922. 1. Jön vérbe mártott ruhába öltözve Az Üdvözítő, az Ige, az Eszme; Mennyei sereg halad a nyomában, Fehér ruhában. 2. Jön a Megváltó husvét-ünnepében, Fején korona, pálmaág kezében; Allelujával köszönt Téged, Felség, A nagy mindenség. 3. Oh jöjj azokhoz, kik némán zokognak: Légy segítségül szegény magyaroknak, Kik gyászban járunk és kifosztva végkép, Csak hitünk él még! 4. Hitünk mécsével bolygunk a sötétben, S hitünk erős, hogy él Isten az égben, S mint szent Fiának adott diadalmat, Nekünk is azt ad. 5. Fel, bánatos nép, Magyarország népe, Vesd le a gyászt és öltözz fel fehérbe: Lesz még husvétod s a győzelmi ének Feltör az égnek! S. K. \ S. K.
