Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-03-18 / 9-11. szám
2 HVA|4GálkIItUS01t IkAPJA 1923 evangéliumi hithűséggel és bátor öntudattal őrzi és védi egyházunk jogait az ellenesekkel és a hatalmasokkal szemben is. Bízunk abban is, hogy uj egyetemes felügyelőnk állandóan ott lesz az élen. Mert nem elég csak az egyetemes közgyűlésen elnökölni, nem elég évenként egyszer-kétszer egy-egy bizottsági ülésen futólag betekinteni a közérdekű ügyek menetébe. Az egyetemes felügyelőnek az egyház egységét, a közös érdekek közös szolgálatát, az egyház- kerületek lelki szolidaritását a maga személyében állandóvá kell testesítenie. S ezt megteheti és meg is kell tennie anélkül, hogy a rendes közigazgatás menetét zavarná, az ügyek vitelét hatalmi szóval és beavatkozásokkal hátráltatná. Az egyetemes felügyelőnek a sokféle és sokfelé folyó egyházkormányzati és egyházépitő munkára csak felügyelnie kell, de sohasem szabad megfeledkeznie arról, hogy őt nem önkényurrá tette mindenek fölé az egyház híveinek elhívó bizodalma. Ebből következik, hogy az egyetemes felügyelő is csak első szolga a szolgák között. Egyéni meggyőződéseit, nézeteit, politikai velleitásait az egyház egyetemes érdekeinek föltétlenül alá kell rendelnie. Mert nem ő kapott az egyházban fundamentumot és alapot az egyéni értékek és érdekek szolgálatára, hanem az egyház közbizalma keresett magának példaszerű vezért az építésre. Az egyetemes felügyelő irányit, ellenőriz, eszméket ád, jogokat védelmez, közbenjár, utat egyenget, példát mutat a teljes, tökéletes ön megtagadásra. Egy felügyelő sem az egyházközségekben, sem az egyetemes egyház élén nem lehet autokrata, mert az evan- géliomi egyház az egyéni értékek és az autonom jogok alapján áll és él. Az egyetemes felügyelő csak összetartja e centrifugális erőket, hogy szép Ilyenek is voltak... Aki ott fent, fölöttünk mindent számon tart — annak a világába tartoznak ugyan bele, — de nem árt, ha mi is megemlékezünk a következő esetekről... Annyi baj van ezen a Pesten. Küzködés, tengődés, rohanás. Az egyházi életben is, amelynek minden baja mellett is lépést kell tartania az élettel... Akkor is, ha sehogy sincs elég olaj, amellyel az egyházi élet kerekeit kellőképen meg lehetne olajozni. De a gépnek mennie kell I — S bizony sok a nyikorgás, ami a különben fölséges munkának a harmóniáját sokszor kínosan zavarja. — De hiába ennek a hangos kiáltása, hiába a rá is figyelők jóakarata ... hiába, nem lehet még csak elfogadható megélhetést sem biztosítani az egyházi tisztviselőknek. S ez már évek óta igy van. S hogy eddig is komolyabb fönnakadás nem volt, nem is tulajdonítható másnak, mint annak a sajátos erőnek, ami az evangéliumból árad ki, amely varázsából — hiába — nem engqdi egykönnyen ki azt, aki egyszer beléjekerült... Az elmúlt karácsony előtt valaki, aki mindezt — talán nem is ismerte, csak valahogy megharmóniában egyesülve építsék az egyházat és az egyházban a Krisztus evangéliomának diadalát. Mi teljes bizalommal üdvözöljük az uj egyetemes felügyelőt, akiben e nemes életmunka öntudatos vezérharcosát ismerjük és várjuk. r. Az első egyetemes felügyelőt 1758-ban Pesten választották meg az evangélikusok báró Zay Péter személyében, aki primus et principalis inspector címet viselt. Már családja is régi törzsökös dinasztiája volt a reformáció óta az evang. egyháznak s az ő vára „a zay-ugróci vár a Mária Terézia korabeli elnyomás idején mint a hitszabadság rendíthetetlen sziklaszála emelkedett a zajló habok közül“. Neki magának is sok zaklatást kellett hite miatt elszenvedni. így két korán elhalt felesége után, amikor harmadszor is nősülni akart, kerek 15 esztendeig kellett várnia, amig a házassági engedélyt a rendes díjon felül még 4000 forintért megkapta. Egyénisége, nagy műveltsége, nemes jelleme miatt országszerte köztisztelet tárgya volt. Az első egyetemes gyűlésen, 1774 április 20 án Pesten elnökölt. Bízó lutheránusok tömörülnek a Luther Szövetségben, akik ott is tevékenykedni tudnak és akarnak, ahová a hivatalos egyházak hatásköre el nem ér. Primus et principalis uj Inspectorunk, Báró Radvánszky Albert eddig is többször jelét adta annak, hogy tudatában van, hogy mily erőt jelent a lutheránusok társadalmi összefogása s bizonyára hatalmas támaszt fog nyerni uj munkájához az Orsz. Luther Szövetségben ... A szórványok. A szórványbaa levő hívek gondozása még mindig probléma. Ideje volna e kérdéssel egyszer már eredménythozóan foglalkozni. Addig-addig várunk, mikor már késő lesz, mikor már nem is lesznek szórványaink, mikor ezekben szétszórt híveink már elhagyták egyházunkat. Megható volt Dombóvári a szórványokban, pusztákon lakó híveink megjelenése a sátoros ünnepek alatt. Asszonyok, emberek, öregebbek és fiatalabbak. Mikor kérdeztük őket, vannak-e gyermekeik ? Vannak — mondták — de azok nem evangélikusok ... Ez a helyzet. Hogy hova vezet ez, nem nehéz arra következtetni! érezte, — a sok, igazán értékes evangélikus lélek közül, akik az evangéliumot igazán akarják képviselni ebben a bűnös városban, — valaki azok közül egy egészen sajátságosat gondolt. Legalább egy napot, egy ünnepet gondtalanná tenni azok számára, akiknek válláról a gondot egészen levenni nem tudja az egyház. Legalább egy nyugodt, gondnélküli karácsonyt szerezni nekik, amelyen a Szeretet melegét igazán átérezzék a Szeretetnek ifjú szivekbe plántálói... S a gondolatot — amely igazán nem sok lélekben bukkant fel — nyomon követte — nem a tett, hanem 40.750 korona, az egyház vallástanárai és segédlelkészeinek karácsonyi megajándékozására. Egy korty ital volt a szomjazóknak, de igaz szeretet, megértő szív adta. S azolC akik nem milliók gyűjtéséért jöttek az evangélium szolgálatába, hanem mert a gondolatok, eszmék rajongói, amik abban vannak — itt is a gondolatot látják s annak önértéke az igazi olaj, mely egyházunknak a szerény Névtelen által is érdekelt kerekeit újabb lendületbe hozta... Éppen túlságos élénk volt a forgalom hiva-
