Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-03-18 / 9-11. szám
IX. évfolyam Budapest, 1923. március 18, 9—11. szám EWNGEUKUSOK URU Siarktastóiég és kladőhlvatali Budapest, IV. ker.. Deák-tér 4. sz. Megjelenik minden vasárnap. Alapította: Dr. Raffay Sándor Szerkesztésért felelős: Dr. CsangŐdy Lajos Kiadja a LUTHER SZÓVETSÉO Előfizetési ér félévre 300 kor. Egyes szám ára 20 korona. Hirdetési Arak megegyezés szerint. Jodíca vasárnapján... ... a te oltáraidat lerombolták és. .. csak én maradtam és engem is halálra keresnek. I Kir. l9to. Akinek kezeibe eljutnak e sorok, emlékezzék.. . Akinek szivében csak egy parányi is él még az evangélikus öntudatból, aki ad még valamit a becsületére és becsületes hitére — az ne sajnáljon pár percet és őszinte szavaink nyomán emlékezzék, mi is történt velünk a közelmúlt időben ... Velünk a tiszta evangélium magyar népével . .. S azután határozzon ! Az unottságig sokszor ismételték már, hogy romokban körülöttünk minden. Elestünk, legyöngültünk. A kis- hitüek azt hihetnék, hogy Trianon megpecsételt minden sorsot e csonka honban. A miénket is. De hogy ezt ne higyje senki, hogy a mi tespedö vonaglásainkat ne tartsa természetesnek egy percre sem: hatalmas lendülettel fogtak össze a jobb magyarok minden vonalon. S összefogásuk eredményei lépten-nyomon mutatkoznak is. — Mert az élet-halál harcban helyére igyekszik s állja a vártát minden számbavehetö tényező. Hiányzik innen, hiányzik azonban ezek sorából az evangélium szelleméből fakadt nyomtatott szónak az eredményes közreműködése . .. Nem szólva a napisajtóról, a gazdasági természetű, tudományos jellegű földi értékeket tárgyaló betűkbe öntött szellem felrajzásáról, el kell ismernünk, hogy a szellemiség értékeit tárgyaló világnézeti, felekezeti és szektáskodó irodalom is egymásután építi a maga uj meg uj oltárait, amikor mindig van friss áldozata a Szellem számára. A mi oltárainkat lerombolták az idők csapásai... S mi az evangéliumot a legmagasabb értelmi régiókban is megélni tudók és akarók elszántan vesszük körül itt a hasábokon az egyet, ami még megmaradt. Ez az egy oltárunk is ingadozik a hihetetlen drágaság, közöny hullámaitól ostromolva. Mielőtt ez is leroskadna, körülvesszük ismét néhányan. Akik hiszünk abban, hogy előbb-utóbb: az evangélium lesz a világhatalom. Akik ebben hinni tudtak, nem egy dologban s nem egyszer voltak már ennek a világnak a tanítómesterei. A múlt, mi mögöttünk áll, hiába tesz büszkévé, ha nem kényszerit arra, hogy helyünkön legyünk most is. Az ólombetűk harcaiban is. A helyzetünk nem rózsás. De rajtunk áll, hogy megjavítsuk azt. Ha évangélikusabb evangélikusok leszünk ... Ha lerombolt, elszakított külső oltárainkat belső, igazibb értékekkel pótoljuk. Ha amink van, nem rejtjük a véka alá, hanem világoltatjuk szövétnekünket .. hadd röppenjenek fel és suhogjanak a sötétség baglyai, hadd káp- rázzanak bele a fénytől féló szemek, hadd csillanjon ég felé a tiszta evangéliumsugár, ahol az Isten csillagfényével találkozhat... Akinek kezébe kerülnek e sorok, gondoljon arra, hogy egykor majd rá is fognak emlékezni s megkérdik majd valahol (ki ne tudná, hol ?), meg tetle-e kötelességet, amikor egyik oltárát halálra kereste a közöny, a gyűlölet, az ínség ... Vizsgáld meg önmagad I — Judica I — At egyetemes felügyelő. Csonka-Magyarország csonkává lett evangélikus egyháza egyetemes felügyelőt választott. Máskor öröm zendülne végig ilyen esemény hatása alatt a hívők lelkén, de most inkább szomorúság szállja meg a szivünket. Fáj, hogy nem a történelmi nagy egyházi közösség választhatta ki a maga számára a vezetésre alkalmasnak ítélt férfiút. A történelemben azonban vannak zökkenések, vannak hullámzások, történnek hihetetlennek gondolt eltolódások. Vannak azonban örök törvények is, melyeket a szerencsések és a hatalmasok ideig- óráig félretolhatnak ugyan, de meg nem semmisíthetnek. E törvények erejében bizva várjuk az időt, mikor uj egyetemes felügyelőnk elődeinek szélesebb jogkörében, a régi munkatéren folytathatja majd áldásos működését. E törvények erejében bizva tartjuk mi az uj egyetemes felügyelőt csonka- ságunk dacára is az osztatlan, a régi, a teljes és történelmi magyarhoni evangélikus egyház egyetemes felügyelőjének. Egy tisztségnek igazi értékét különben sem pusztán a jogkörnek és a munkatérnek a nagysága és terjedelme, hanem inkább a feladatok végzésének szelleme és módja adja meg. Az egyetemes felügyelőre váró feladatok fontossága nem csökkent, hanem inkább gyarapodott az egyház megcsonkítása következtében. Megbomlott társadalomban minden bomlásnak indul. Bomlóban van a felekezetközi viszony békessége is. Ezt a bomlást az államhatalom birtokosainál is tapasztaljuk. A vallásellenes irányzatok visszahatásaként nem a vallások és a vallásos életnézetek tervszerű istápolása, hanem csak a rövidlátó, elfogult és önző felekezetieskedés következett be. Sajnos, hogy még a hivatása szerint a vallásegyenlőség és viszonosság nagy eszméit őrizni és megvalósítani hivatott és kötelezett vallás- és közoktatásügyi minisztériumban is nagyon elhatalmasodott az egyoldalú felekezetieskedés. Az egyetemes felügyelőre e téren nagy és szép szerep vár. A fenyegető kultúrharcot csak úgy kerülhetjük el, ha minden egyház szigorúan megköveteli mindazon jogok tiszteletbentartását és érvényesítését, melyek őt a törvény alapján megilletik. Bízunk benne, hogy uj egyetemes felügyelőnk öröklött (
