Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-01-14 / 1-2. szám
4 BVAj*aállI^USOl{ LiAPJA 1923 Ahol vigasztalást kell nyújtani, ott van a papné igazi munkatere. A pap még a vigasztalásban is bizonyos tekintetben férfi marad és bizonyos fokig hideg, okoskodó talán; a papné egész szivével, egész leikével tud vigasztalni és mig a pap szavakat keres, amivel vigasztalhatna: a papné már együtt sir a siróval. Ha más téren a papné a papnak jobb keze, a vigasztalás terén a szive. Csodálatos, de úgy van, hogy a papné mindig előbb tudja meg, ki a beteg, kit kell a férjével együtt meglátogatni és ilyenkor a pap a szájával vigasztal, a papné pedig a szivével. Öreg koldus áll az ajtó előtt; a pap a sorsáról kérdezősködik, meglátja, hogy szánalomra- méltó vak, a papné pedig meglátja, hogy a koldus didereg és hozza is már neki az ura régen félretett kabátját. Karácsonyt ünnepel a keresztény világ. A papnak minden gondja a prédikációra irányul, a papnénak pedig eszébe jut, hogy van egy öreg ember, akinek nincs a faluban karácsonya, aki önhibáján kívül lett nyomorult szegénnyé; karácsonyi ebédet küld neki, hozzá még bort, dohányt is, hogy az is ünnepeljen. A fiatal menyecske valamiért megharagszik és otthagyja az urát. A pap még nem mer beleavatkozni a békités munkájába, nehogy elrontsa a dolgot; a papné pedig az utcán találkozik a menyecskével; lelkére beszél, hogy a szeretet mindeneket eltűr, hogy nemcsak az ura a hibás, hanem ő maga is. Kész az egyezség, a menyecske hazamegy. Megesett már, hogy ketten vittük igy haza a menyecskét az elhagyott otthonba. A cura pastoralis terén a papné megbecsülhetetlen szolgálatot tesz. A gyülekezet életére igen fontos hatással van a papnak és tanítónak egymáshoz való viszonya. És itt rá kell mutatnom arra, hogy ahol a két egyházi munkás között feszült a viszony, ott legtöbbször a papnak vagy papnénak, vagy mindkettőnek gőgösségében rejlik a hiba. Én a külön tanítónői széket kitettem a templomból és nálunk a tanítónő a papné padjában ül. A pap és tanító között nem alárendeltségi, hanem mellérendeltségi viszonynak kell lenni. A nőegyiet munkásságát is a papné szokta vezetni, ő irányítja a jótékonyságot. Az ő szorgalmas keze díszíti fel az iskolai karácsonyfát. Az ifjúsági egyletben előadások tartásával, szórakoztató játékok vezetésével, a műkedvelői előadások rendezésében való segédkezésben ismét a papné a pap jobb keze. Vallásos estélyeken, ha más nem vállalkozik hirtelenében, ketten szerepelnek és kész a programm. * És mi a jutalom mindezekért a szép munkákért? Koldusbot. Mert a csekély kis nyugdíjból éppen egy koldusbot és tarisznya kerül ki. A hir- telenül fiatalon özvegységre jutott papné bánatosan nézhet körül siró gyermekein, mi lesz ezekből, hogyan nevelem fel őket? Ha pedig öreg korában éri az özvegység, akkor meg mihez kezdjen? Önmagával is tehetetlen. Itt tenni kell valamit, észre kell venni a nyomort! Vájjon volt-e valaki, aki a nemes- lelkű emberbarát Pedlow kapitány figyelmét felhívta a nyomorgó nyugdíjasok, papok, özvegyek, árvák égbekiáltó nyomorára. Mozduljunk meg végre, tegyünk valamit nyugdíjasainkért, árváinkért 1 Ne másoktól várjuk ezt, hanem magunk cselekedjünk. Ne másokat okozzunk mulasztásért, hanem tegyünk meg mindent mi magunk. Micsoda gyönyörű alkotása van az országos jegyzőegyesületnek a jegyzőárvaház- ban! A jegyzők folyton perselyeznek az árvaház javára, a jegyzőnék ágyiruhát stb. gyűjtenek. Hát te kedves kollegám, aki olvasod ezt, mit adnál te és a te feleséged mit tenne a mi nyugdíjasaink, árváink érdekében ? Istenem, de sok szép beszédet mondtál már az adakozásról, a jószívűségről 1 A nyugdíjasok ügyét pénzzel elrendezni alig lehet. Hiába szavazta meg az egyetemes gyűlés a mull évben a nyugdijak felemelését, a 20,000 K-ás biztosítást. Mi az a 20,000 korona ma? És ha 100,000 koronát állapítunk meg, mi lesz az holnap? Nyugdíjas papok, özvegyek és árvák otthonát kell felállítani. Nem tudom, az állam mennyit ád jelenleg az egyetemes nyugdíjintézetre; ne adna pénzt, hanem adna helyébe az állami birtokokból (melyekre az állam, Hegedűs volt pénzügy- miniszter szerint úgy is ráfizet évi négy milliót) egy hatalmas földdarabot. És itt meg kell csinálni a nyugdíjasok otthonát. Nem afféle zárdái életet gondolnék itt, hanem inkább foglalkoztató intézetet, ahol nem nyugdíj, nem kegydij lenne, hanem mindenki megkapná élvezettel végzett munkájának jutalmát. Papok számára gyümölcskertészet és méhészet, özvegyek számára konyha- és virágkertészet, női kézimunka (szőnyegszövés stb.) volna bevezetendő. A felszerelendő méhészet számára a méhészkedő tényleges lelkészek és a gödöllői méhészeti gazdaság adhatnának kezdetben rajokat. Gyümölcsfákat adna ingyen az állam az állami faiskolákból, konyhakerti palántákat a budai kertészeti tanintézet. Kézimunkaanyagot bizonyára szerezne Pedlow kapitány. Mindenki azt a foglalkozást űzné, amit passzióval, élvezettel tesz, az egész hajlékon valami kedves, állandó mosoly vonulna végig. A kis árvák tanítói is a nyugdíjasokból kerülnének ki; pl. egy német lelkész németül társalogna velük, másik a történelmet tanítaná passzióval egy-egy órán át. A kertészetnek, méhészetnek, kézimunkának is lenne egy-egy mestere. Zene, ének, gyalupad, kosárfonás szintén megtalálná a tanítóját. Az otthonban lehetne pl. gyümölcs és főzelékfélék konzerválására is berendezkedni. Gyümölcsből, mézből és konzervekböl lehetne exportálni, a virágkertészettel (vágható virágok eladása, koszoru- készités stb.) meg legalább a belföldi szükségletet fedezni (békeidőben leginkább Olaszországból és Hollandiából volt behozatal). így nem nyugdijat,
