Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-02-25 / 7-8. szám
4 BVANGÉLíIKUSOK IxAPtJA iy^3 tették s azóta a mi miskolci főiskolánk az egész felvidéki magyarságnak egyik mentsvára lett, ennek a tanintézetnek bezárása annyit jelent, mint Pozsonyba, Prágába kényszeríteni a magyar érzésű ifjak egész seregét s mesterségesen széttépni azokat a kulturális szálakat, melyek egy szebb jövő záloga gyanánt ma jóformán egyedül fűzik még szerencsétlen hazánkat felvidéki véreinkhez. Miskolci jogakadémiánk feladása tehát a nemes irredentizmus szempontjából oly végzetes hiba volna, melyért a felelősséget mi evangélikusok, kik épen felvidéki hittestvéreink révén sohasem a szavaló, de a céltudatosan cselekvő s azért nemzet- épitő hazafiságnak voltunk apostolai — a felelősséget nem viselhetjük. De vájjon lehetne-e reánk hárítani ezt a felelősséget akkor, midőn az 1848. évi XX. t.-cikk nemcsak érvényben van, de sőt annak végrehajtását sürgető igényeink állandó elismerésben részesülnek. A végrehajtás nemcsak pozitívumokat követel, hanem negatívumokat is előír. Törvényes igényünk nemcsak növekvő szükségleteink fokozatos kielégítésére, hanem elismert régi szükségleteink változatlan respektálására is kiterjed. Már pedig megvonni azt a segélyt, melyet eddig élveztünk, nem végrehajtása a törvénynek, hanem annak félretétele. Sőt nemcsak az említett törvényt sértené meg a kormány, ha elhatározását meg nem másítaná, hanem súlyos támadást intézne egyházunk ősi autonómiája ellen is. Mert — s ezt jól jegyezzük meg — mi nem csak az egyenlőség és viszonosság alapján, vagyis nem csak azért ragaszkodunk jogakadémiánkhoz, nem csak azért követeljük annak változatlan állami segélyezését, mert más felekezeteknek is van hasonló intézetük, hanem elsősorban azért, mert mi a jogászképzést általában is — vagyis tekintet nélkül más egyházaknak vagy az államnak felfogására — egyházunk kulturális feladatai közé illesztjük. Addig tehát, mig a mi jogászképzésünk kielégítő volta ellen nemzetvédelmi szempontból kifogás nem tehető, ezt a kulturális missziót a mi egyházi feladataink közül az államnak sem áll jogában kirekeszteni. Minthogy tehát a kultuszkormánynak ez a szerencsétlen gondolata — eltekintve a sikeres jogásznevelésnek, a tudományosságnak, a tanárképzésnek stb. fent érintett szempontjaitól, már merő egyházpolitikai szempontból is teljességgel tarthatatlan s megvalósulása esetén kiszámithatlanul káros precedensül szolgálhatna egy esetleges további olyan irányú lépéshez, mely közép- és népiskoláink hasonló megbénítását venné tervbe, a miskolci jogakadémia állami segélyének további folyósítását egyetemes egyházunknak egyértelmű, határozott állásfoglalásával mulhatlanul kieszközölni és biztosítani kell. Videant consules... Sch. A lelkészt szolgálat idejéről. — A zsinati tagok figyelmébe. — Ismeretes egyházi alkotmányunknak az a rendelkezése, hogy a lelkész élethossziglan választatik. A gyakorlati élet szemüvegén vizsgálva e kérdést, ha valóban korunk közfelfogásában akarunk gyökerezni, e rendelkezés tovább fenn nem tartható. Kell-e arról beszélni, hogy az öreg, tehetetlen lelkészek mellett a gyülekezetek lezüllöttek — tisztelet az igen kevés számú kivételnek — kell-e népünknek arról a közfelfogásáról szólni, hogy minden hivatalnoknak megvan a bizonyos szolgálati évösszege, mely után nyugalomba kell mennie; miért legyen éppen csak kivétel a pap ?! 70 és 80 éves papok éppen nem tartoznak a ritkaságok közé. Ők még nyugdíjazást sem kérnek, pedig a 90. zsolt. 10. v. már az örök nyugalomra figyelmeztet e korban. Én nagyon tudom tisztelni az ősz hajat, de igazán akkor, mikor már a megérdemelt munka után élvezik az ő csendes nyugalmukat. Az csak nem képzelhető el, hogy egy egész más világ, más korszak emlőin felnevelkedett ember a mai zivataros időkbe bele tudja magát élni. Szomorú dolog azt hallani a hivek ajkáról, hogy az ő öreg papjuk 40 év óta minden sátoros és minden kis ünnepen ugyanazt prédikálja. Az öreg papok iszonyodnak a lelkipásztorkodástól, a belmissziótól, az evangelizációtól, a vallásos estélyektől, a nőegyleti és ifjúsági munkától. De kérdés, ma már lehet-e, szabad-e ezek nélkül dolgozni, sőt nem nékülözhetetlen alapját képezik-e a szószéki működésnek ? Rendezett viszonynak mondható-e az, ha az egyházi adó valahogy ugyan befolyik, de a templomba több ezer lélekszámot számláló gyülekezetekben is 20—50-en szoktak eljárni? Bármennyire tisztelem is az öreg kort, öreg embereknek a lelkészi állásokat betöltésében e hivatás méltóságának és fontosságának kisebbítését, sőt lekicsinylését látom; és közvéleménybe ment már át, hogy „a papok nem dolgoznak“, hisz olyan öreg emberek is vannak, akiket más egész kicsi és jelentéktelen hivatalokból is nyugdíjaztak volna. Ez a közvélemény, hány tehetséges ifjút riasztott vissza e pályától. Nem szólva arról, hogy mikor népünk látja sokszor igen tehetséges káplánjainak kínos anyagi vergődését és rendés lelkészi állásba való keserves elhelyezkedését, éppen elmegy a kedve, hogy fiát papnak tanitassa. Akárhány gyülekezet hadilábon áll öreg lelkészével, akinek szolgálata már nem tudja kielégíteni a híveket. Ha ehhez még emberi jellemhibák is járulnak, a helyzet a legélesebb feszültségre fokozódik. Tessék csak elképzelni a pásztor és a nyáj egymásközti viszonyát oly gyülekezetekben, ahol a közgyűlésen azt kiabálják a hivek az öreg lelkész felé: menjen nyugdíjba; vagy sátoros ünnepek alkalmával, morgással, zúgással fogadják a szószéken az öreg tisztelendőt oly érthető megjegyzések közt: majd kiemeljük onnan a szószékről, ha már nem száll le! Ez a reális helyzet Kár volna itt a dolgot szépit- getni. Csak ha ismerjük a betegséget, akkor lehet megfelelő orvosságot találni. A gyülekezeteknek megvan az autonómiája, ennek nemcsak a papíron, hanem az életben is érvényesülnie kell. Van hitbuzgó gyülekezet, ahol az öreg lelkész kerékkötője minden fejlődésnek. A gyülekezetnek meg kell lennie azon jogának, hogy lelkészét — ha az rászorul és rászolgál — 30 évi szolgálat után nyugalomba küldhesse — nehogy terror és forradalmi megoldáshoz legyen kénytelen folyamodni. A lelkészi szolgálat idejét szerintem 30—35 évben kell megállapítani, a nyugdíj megállapításánál figyelembe kell venni, hogy az illetők vagyonnal birnak-e vagy sem. Minél több hozzászólást! — /. — Terjesszük mindenütt az „Evangélikusok Lapját“!
