Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-12-30 / 35. szám
19*23 evangélikusok lapja 3 Azt az aggodalmamat pedig, hogy egyetemes egyházunk alkotmányos életét úgyszólván csak egyetlenegy községünk életmódjának közvetlen szemléletéből ismervén, megfigyeléseim és tapasztalataim szűk látókörével nem ismerhettem fel az egyetemes alkotmány és egyházi é|et hibáit és bajáit, — a természettudósoknak azzal a megál’niptásával csit- titottam el, hocy egy pohárra való tengervízben l»enne van az egész tenger minden alkotó elemével. Azt hiszem. Jiogy a ser**im bevezető mondatában idézett cikket az evangélikus közvélemény immár kiforrott meggyőződése megnyilatkozásának tekinthetem, amikor arról van szó, hogy egyházunk alkotmánya alapos javításra szorul, :• zsinatra tehát elodázhatatlan szükség van. Az a megállapítás pedig, hogy ezt az alkotmányreformot, egyházunk évszázad dós jogainak fertartását é* meiróvását illetően. csak konzervatív szellemben lehet és kell végrehajtani, egyenesen vitán felül áll. Alkotmányunk ainelvét, .*»7 1R91— 1893. évi I. zsinati törvénv 2. S-ában meg:» 11*»pitéit s az á’lam- batalomn'al szebben fennálló önkormányzati jotrun- kat tehát n reform nem érintheti, viszont azonban orv vélem, ho'ry az ar ot,ru’nvr'v*tó munkának ér»r>pn egyházunk önkormánti jo<r^»»ok belső s^a- Wlvozás*» terén, nevezeteden az. eevbázi testületekről? és hatósáruknak egymáshoz. való v’M.onv^h n. kell az első léné;t meetennie. Hóm' egészen vH’*rosa n felezzem |r| n*"m»n'». én e heb’ött az önkormánv- z-fi ie«r forróinknak kétféle érteimét tartom szem előtt Tárabb értelemben a maerv^aromz^ei epvotemcs egyházunk alkotmányának keretén belül saját egvtását s a tavass7.°l a Pe^k-téri temnirnban fo- eronk a p.acrv. minteex IfiO darabra temed fi rrvüj- teménvből emu szén koszorút bemutatni b»s*- sz"k. bo*r\* ez az. este is ni 1» "-mozdít in az. érdeklfi- dfik áldo7'»tké«7.sé"ét Pármennvi terhe van a nrifi'rv'ír állan'»nnk. bi» on vára a minisztérium sem 7^rl'/>7iV ridegen i>| jlv rnfl támnm»tás**s e eho- rájjrufiitemépv nemsokár1 i"azán közkjnese le«/ ngv nemzeti. mint e^házi kultúránknak. P.opok következménye az.oi»bnn az. ho,rv istentiszteletünkben is pu*»r kell «vékPrcztPtnilnk e ré<rí énekeket. amelvek köz.ül értékre a legtöbb ff»l«lm”lia a késfibb me,rhonosodott idegen dallamok iórészét. Vannak egyetem*'* énekkinesek, amelyek esetlen nemzet énekeskönvvéböl son» hiányozhatnak. 8fit minden nemzeti é”ekoskfinvv- nek vannak nlv remekei, amelvek minden más nemzeti pe-yház énekesk”«nwének díszére és enz- darrod^sáró válnának Mindezek mellett azonban megőrizheti az énekeskr.nvv az e,rvb‘’zi szili é* jellem mellett nemzeti karakterét is. Ma ol',r kor- sreirban élünk, melv sokban hasonlatos a XVT— XVTI. szájadhoz lenrólálb a nemzet szenvedését néz,Te. Tolón nem alnntalan»»! hisszük, ho^y az énekköltés terén ni termékenyaé" indul meg s .a rnostanj nemes törekvésű, de mé'ris inkább csak szükséget nőt ló énekeskőnwek után meg főm1 születni a várva-várt i»>u7.i énekeskönyv is. mely teremtő eszünknek hü tükre s az evangéliumnak :i szivek mélyébe nem csupán utegvengetője. de révpartra juttatója is lesz. Dr. Kovács Sándor. házi teetületeink, szerveink önkormányzati jogát egymáshoz s az egyetemes egyházhoz való viszonyukban. Tágabb értelemben vett önkormányzati jogunknak az a meghatározása, amelyet alkotmányunk 2. §-a egy közjogi alaptörvény habirozott.-ágával és kimerítő jellemzésével nyilatkoztat ki. teljesen kielégítő, annál több iw alapos javításra szoruló hiány, fogyatékosság van azonban a mi belső önkormnáv- zat jogtmk intézményeiben. Encnk a cikknek a keretében, amely csak bevezetője, kísérletező megindítója akar lenni a zsinat- előkészítő munkálatoknak anyagot nyújtó eszmecserének. nem terjeszkedhetein ki természetesen az egész alkotmányreformot felölelő irányelvekre, még kevésbé tárgyalhatom egy konkrét javaslat részletességével azokat a kérdésedet amelyeknek megoldását a közel jövőben összeülő zsinat feladatkörébe tartozónak vélem, ezért i-eak váz.latszerüen mutatok ni néhány reformkérdésre. Az önkormányzati jog flln jtágánek tartom alkotmányunknak azt a redelkczését, amelv az egyház terheit viselő minden nagykorú vagy önálló férfi egyháziénak kí'zgvülési tagsága révén közvetlen köz- icmüködési jnrot biztosit az egyházközség minden figvének intézésében. Eltekintve attól, hogy’ az önkormányzati jog gyakorlásénak ez az. alakja a társadalom szervezetének feilődéstö-ténetében a kezdő lépcsőfokot s ebként a képviselet elvének meghonosodása és kifeilesztése óta s azzal szeb be’» az elmaradottságot jelenti, t»'l70ttnak s elvetőidének tartom az önkormányzati jorm’k ezt a kit emésztését főként azért, mert ez a ioggvnkorlás. különösen a tömerrindnhtok febdézésém alkalmas néncs gvüle- kezetekl»en gyakran a joggal való visszaélésre vezet. A ml kevéssé fegyelmezett nmdo'k-od^íüt népünk áltáléban nem áll m’*g az. erkölcsi bdlődésnek azon r. fokán. ho«^v a közügvek intézésében »'aló részvételi jogát együtt*»! köt»*1ességnek is tekintse. — kötoles- -égn«»k. amely ^ ma0"1 erkölcsi irtaiméval és ereiével alá tud in reni’elpi a magánérdek önzéssé fajidé szolgálatát a köz*ónak. A mi közgyűléssé tömörülő pépes gyülekezeteinkben megvan a halandóság arra, hegv a közgyűlést a szorosan vett egyházi célok 87ol«rál«t*n tel. csetleír azok ellooére. a mnguk érdekszövetségének teMnl-ék s megnyissák füleiket az egvházközsé" slágereiére támaszkodó demagógiának. amely' nlkaloimdtán irren tetszetős érv»*t nv*- rithet — a töry'énv szava!naV félremsiryarázása ré- vén — alkotmányunk 11 R-ának abból e k:ielenté- séből, hogv: ..az ev. egyházban minden hata’om az fgvhá7.községből er» du. A szárakra mevő közayü- tési tanok mináeaaike külön-külön e hatolom osztatlan birtokosának sz^rrti manót tekinteni, a fel*'- Ifififióoórzet aznvbnp m,;r jelpn*óktpfnn ezredrészekre szakad uauanezek között a százak között. Nem térhet°k ki ezúttal ennek ■» kérdésnek pgy’éh. pom kevésbé hdentös vonatkozásain íte'*hni- kai akadályok, nehézkesség stb.), taJ'»n lesz még alkalmain erre. csak leszögezem azt a vé’eménverrmt, hogv szükségesnek tartom alkotmányunk 48. §-a fakultativ rendelkezése h<*lyeU a képviselőtestület alkotását általában kötelező sziámii mi emelni azzal az elvi kijelentéssel, hogy az egyházközség a maga ön- kormányzati jogát ké*pvis(*,ötestüb‘te utján gyakorolja. Szükséges az egyházi fegye1 mi jog é*s fegyelmi jf.gkör újabb szabályozása és kiter»esztéso, kimél\i- tése is. A fegyelmi jog kiteriesztése szoros összefüggésben van alkotmányunk alapelvével, az. egyház
