Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)

1923-12-30 / 35. szám

4 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1923 tagjainak az önkormányzati jogban való részesedé­sével s lényegét abban látom, hogy nemcsak az egy­házi tisztviselő követhet el egyházi vétséget (relativ vétség), hanem az egyháznak minden tagja már eb­beli minőségénél fogva az egyházzal szemben fenn­álló általános erkölcsi és anyagi kötelezettségeinek megsértése révén (abszolút egyházi vétség). Alkot­mányunk 36. §-a megemlékezik ugyan az egyházköz­ség tagjainak egyházuk iránt tartozó kötelezettségei­ről, de csak szelíd kívánság formájában és minden szankció nélkül. Nem gondolok itt a kath. egyház­jogból ismert kiközösítésre, hanem az állam büntető hatalmának az állampolgári politikai jogok felfüg­gesztésében megnyilatkozó megtorló eszközét vélem megfelelő analógiával alkalmazandónak. Alapos fel­frissítésre szorul egyházi törvénykezésünk is, még pedig mind az egyházi vétségek, mind az egyházi közigazgatás terén felmerülő ügyek tekintetében. Az alaki (eljárási) jog terén kész mintánk és forrá­sunk van e reformhoz a világi biróságok bűnvádi és polgári perrendtartásában, amelyeknek rendszerét és elvi alapját egyházi törvénykezésünk is bizvást elfogadhatja, hiszen az egvházi igazságszolgáltatás­nak is ugyanazt a célt kell szolgálnia. — jó, gyors és olcsó legyen. Az egyházi törvényszékek megalakításánál, az eldöntésre kerülő ügyek jogi vonatkozásainak túl­súlyánál fogva, töt'b helyet, nagyobb teret- kell bizto­sítani a gyakorlati jogászok közreműködésének, sőt a tárgyalásvezetés jogkörét — ha csak maga a bí­róság világi elnöke nem jogász — egyenesen a bí­rósági jogi képzettségű tagiának tartanám fenn. Mindezek a kérdések csi'k példaképpen kiraga­dott reformötletek, rendszeres s alkotmányunk min­den intézményét és rendelkezését felölelő zsinatelő- készitő munkáról csak szakszerű munkafelosztással lehet szó, ahol azután a részletkérdések konkrét ja­vaslat alakiában való kidolgozása kapcsán a kime­ri tő indokolásra is ki lehet és ki kell terjeszkedni. Végezetül még csak egyet, de talán a legfonto­sabbat: Az a lelkes hangú cikk, amely engem a zsinat- elökészitő munkálatokhoz való* hozzászólásra kész­tetett, többek közt kifeiezést ad annak a kívánságá­nak is, hogy: .,magyarabbá kell tenni az egész szer­vezetet“. A legőszintébb, a legmelegebb eervüttér- zéssel társulok ehez a kívánsághoz s megvalósitását abban szeretném s szeretné velem együtt bizonyára hiitestvéreim túlnyomó többségre is látni, ha megújí­tott, megjavított alkotmányunkat nemcsak erről az oerszágról, hazánkról, hanem szelleméről nevezhet- nők el megkülönböztető jelző gyanánt. Ne legyen a mi egyházi alkotmányunk csak „magyarhoni“, ha­nem egyenesen magyar! Dr. Tepliczky Aladár. Önnevelés A Deák-téri Luther Szövetség- e hó 21-én öfÖméltósága Hohenlohe Egon herceg és a „Luthe - ráma“ vegyeskarának közreműködésével a Deák­téri díszteremben advent estet rendezett, mely nívós és tanulságos befejezése volt az adventi előadások sorozatának. Már maga az előadó neve is garancia erre. Hohenlohe herceg az az ember, aki a maga kedvteléséből, nem pedig a kenyér kényszerűségéből foglalkozik századunk neveze­tesebb problémáival. Ezek közül a legfontosabbat, a legégetőbben szükségeset, a legnehezebbet ol­dotta meg. Az önnevelésről beszélt. Előadását három részre osztotta: 1. Az önnevelés a testnek és lé­leknek harmóniában tartása; 2. mindenki olyan, amilyennek született; 3. az önnevelés mestere maga az Ur Jézus Krisztus. I. Az önnevelés a testnek és a léleknek har­móniában tartása, örömmel látja a magyar sport­nak nagy fejlődését az utolsó húsz esztendőben, de hol volna a magyar ifjúság, ha annak az idő­nek, amelyet futball, marathoni futás stb. címén eltölt, csak egy huszadrészét fordítaná is lelke vizsgálására, épülésére! Mi életünket az Istentől kaptuk és azzal neki vagyunk adósok. A mi vét­künk. ha adományával rosszul sáfárkodunk. n. Mindenki olyan, amilyennek születik, vagy ami ugyanaz, hogy az önnevelés ott kezdődik, amikor az ember születik. Abban a kis emberpa­lántában már meg van minden jó és rossz tulaj­donság. Senki nem is sejti, csak amikor testet ölt, megnyilvánul, csodálkozik. A nevelőnek igen nagy, de egyben igen fele­lősségteljes szerepe van. És hányán, de hányán töltik be eme felelősségteljes hivatást lélek nélkül, ‘csupán kötelességből. Pedig a fejlődő léleknek minden utat meg kell adni arra, hoay egyénisége zavartalanul kifejlődhessék. De mielőtt ezt meg- tehetnők, meg kell látnunk, hogy minden ember külön egyéniség, külön probléma, hogy fejlődő lelket sablon szerint nevelni nem lehet. Hogy a növendék tisztelje a szülőt, a nevelőt, megszokott és természetes. Az azonban kissé ide­genül hangzik, hogy a nevelő tisztelje a növendé­ket, — tisztelje benne az egyéniséget. Pedig ez szükséges. Szükséges azért, hogy lássa az a gye­rek, hogy a szülője, a nevelője komolyan veszi. Hibázik a nevelés abban is, hogy a növendék cselekedeteiben mindig a negatívumot keresi. De ez már régi, ősidők óta fennálló jelenség. Maga a tízparancsolat is nagyobb részben tilalmat tar­talmaz. Az orvostudomány óriásit haladt a korszakot alkotó steril gyógykezelés feltalálása óta. Hány. de hány emberi életet mentettek meg az orvosok e találmány következtében. Ugyanez az eset a nevelésében is. Tiszta kézzel, tiszta lélekkel kell hozzányúlni a növendékhez, ha azt akarjuk, hogy egyéniségének himporát megtartsa. És ebben nem siikséges az, hogy a nevelő legelőnyösebb kihelyezésre elfogad és tőzsdei megbízásokat pontosan eszközöl u Magyar Köztisztviselők és Állami Alkalmazottak Takarékpénztára Rt Budapest. VII. kér., Rákóei-ut 76. sz. Sürgönyeim: Cobdenbank. Budapest — Telefon: József 60—40, József 135—32.

Next

/
Thumbnails
Contents