Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-12-30 / 35. szám
IX evfc '1 V 35. szám _____ dapest, 1923. december 30.___________________ EVANGÉLIKUSOK LAPJA SZíPKESZTŐSÉfi• Alapította: Or. RAFFAY SÁNDOR Előfizetési ár negyedévre 3000 K Egyes szám ára 500 korona. Hirdetési Arak megegyezés szerint. Budapest, I V., Deák-tér 4. sz. Szerkesztésért felelős : Dr. CSFNGŐDY LAJOS Megjelenik minden vasárnap. Kiadja: A LUTHER-SZÖVÉTSÉG. Postatakarék cheque-szám : I290. Uj esztendőbe lendül át az Idő koreke. de a régi bajokkal, régi szenvedésekkel, régi hibáinkkal. Hiába változtatjuk meg az esztendő számát, hiába ápolgatjuk, dédelgetjük magunkban az uj esztendővel megújuló édes, szép reménységeket: az ember nem változik meg. Marad, ami volt — az ember. De mégsem egészen marad úgy, amint volt. A hajszálak fehérebbek lesznek, az are barázdáltabb, a szemsugár megtörtebb lesz az idők rohanásában. A test életének megfáradása elmaradhatatlan az idők változásai közepette. Talán a lélek sorsa is ez. Hisz napról-napra lát juk, hogy meg-megroppan a lélek ereje is, és elfogyatkozik ebből a világból sok érték, amit csak a lélekből bányászhatunk ki. A test sorsát meg nem változtathatjuk. De a lélek útját meg kell változtatni. Ez felette áll az Időnek. Nem függ annak változásaitól. Egészen más a lényege, mint amit az Idő befolyásolhat. S ezt nem szabad felednünk egy pillanatra sem. S különösen azóta nem szabad feledni, amióta ennek a világnak ErangS/hnna van! A lélek élete egészen más. mint a nagy természet. a nagy- világ, az universum élete. Független az Időnek minden hatásától, vasfogától. Egészen más szférába tartozik, mint minden, ami anyag. Ezért ápolgassuk az idők fordulásai közepct.t is a szent tüzet. A Lélek, a Szellem oltárán. Es elsősorban azok, akik az Evangélium oltárát szokták a hivő szivek koszorújával körülvenni. Amikor oly súlyos viszonyok közt van hazánk. A ránehezedő terhek, kereszt hordozása alatt, amikor majdnem elsülyed hajónk az idők tengerén. Amikor oly nehéz sorsban tengődik egyházunk. A közöny, a nemtörődömség vashatalmainak nyomásai alatt szorongva is hirdessük: „Eg és föld elmúlnak, de az En beszédeim soha el nem múlhatnak.4* Ezért áldunk Téged, Megváltónk úgy az ó-év estéjén, mint az Uj esztendő első reggelén. Iskoláink létkérdése A kultuszminiszter ismételten olyan rendele teket bocsátott ki és olyan intézkedéseket tesz, melyek iskoláink létét kockáztatják. Ez év tavaszán máról-holnapra, anélkül, hogy' arról az iskolafenntartó egyházi tényezőkkel csak egyetlen szót is váltott volna, a protestáns jogabadémiák államsegélyét szüntette meg. Ezzel elvágta azok létének egyik ütőerét. Hogy erre jogi formák szerint meg volt az illetékessége, azt mi nem vitatjuk, de viszont azt meg a miuisiiérium nőm vitathatja el, hogy egyoldalú intézkedése méltánytalan és a kultúra érdekeit tekintve, helytelen volt. Ha ez ellen az állam anyagi túlterheltségét hozzák fel érvül, megint csak igaza van formailag, de viszont az is tény, hogy a takarékosságot a kultúra helyett másutt is lehetne gyakorolni. Mi úgy érezzük, hogy az államsegély megvonása voltakép a protestáns iskolák ellen irányult. Ha ezzel szemben azt hozzák fel, hogy a megvonás a kaith. jogakadémiákra is vonatkozott, erre azt feleljük, hogy a katb. vagy önökből államsegély nélkül is lehet iskolákat fenntartani, de a protestánsok szegények. A szegénységünk- révén akar tollát a felekezeti egyoldalúság bennünk kárt tenni. Múlt számunkban megismertettük azt a két legujább iskolai rendeletet, melynek éle megint csak a protestáns iskolák ellen szegeződik. Mert úgy a népiskolákra, mint a középiskolákra vonatkozó legújabb intézkedések nem a dús anyagi javakkal ellátott katholikus iskolákra veszedelmesek, hanem a hívek áldozataiból tengődő protestáns iskolákra. Ha ugyanis a minisztérium által megállapított* és még ezután megállapítandó fizetésiket a felekezeti iskolák tanítóinak és tanárainak meg kell adnunk, akkor csak két ut áll előttünk. Vagy megtartani iskoláinkat s megadni mindent, amit diktálni fognak és akkor az egyház tönkremegy; vagy bezárni, illetőleg méltányosabb
