Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-12-16 / 33. szám
IX. évfolyam. dapest,r‘‘1923. december 16. 33. szám ___ ‘ *OSZlál«*r E vANGtLIKUSOK LAPJA A vérmezőn Magyarország kormányzójának nevenapján nagy katonai parádé volt a Vérmezőn. Nem ez volt az első, mióta megcsonkított országunkban a rend és a rendezkodés megkezdődött, de mégis első abban a formában, amelyben lefolyt. Mióta a bolsevisták szomorú emlékezetű uralma a katho- likus egyházzal is megismertette a nagy és általános bibliai igazságot, hogy ,,minden dicsőség olyan, mint a mező virága, azóta az elbizakodót is szerénységre, a gögösködőt is alázkodásra késztette a magáleszállás. Es a gazdag, fényes, hatalmas, egyeduralomhoz szokott pápás egyház szépen megárult egy gyékényen a szegény, egyszerű, gyenge és a tútorkodásban Hamupipőke szerepére kárhoztatott evangéliumi egyházakkal. Akárki mit beszél, szép is volt az, mikor a Krisztus egyházának különböző módon szertartás- kodó papjai egymás mellett és egymás után dicsérték az Urat.s a másként hivök előtt elöhir detöi voltak a Megváltó ama mondásának: „Arról ismerik meg, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek!“ Ugyan mit is gondolhatnak ma azok a másként hivök, mikor látják, hogy' a Krisztus egyházának papjai nemhogy szeretnék, de még csak nem is szenvedhetik és tűrhetik el egymást! Mert az idei Miklós napon az történt, hogy a vérmezői katonai parádé alkalmából a protestáns tábori püspöknek nem engedték meg az istentisz telet megtartását. Hiába vitatta ebbeli jogait és kötelességeit. Zadravecz erősebb és hatalmasabb volt: eretnekkel ő nem fungálhat ugyanazon a magyar földön, ugyanazon magyar ég alatt, ugyanazon Isten imádásában, ugyanazon Megváltó szolgálatában! És nd higyje senki, hogy- ez a középkorban történt. Nem. Ez az Urnák 1923-ik esztendejében, a müveit 20. században, a kulturfölényével any- nyit dicsekvő Magyarországon történt. . Történt l>edig a „keresztény nemzeti irányzat“ hires korszakában, az ország fővárosában, mikor protestáns ember áll a kormány élén. Akkor történt, mikor a darabokra tépett magyar föld minden egyes, becsületes és az ősök hamvaival megszentelt porszeme azt sóhajtja a lélekben minoriták felé: „Tartsatok össze, ne torzsalkodjatok, ne bántsátok egymást, ti szerencsétlen megvetettjei és letiprottjai ennek a világnak, mert élethalál harcot viv most ez a nemzet! Gonosz ellensége az a tulajdon népének, aki most ellentéteket élesít, visszavonást szit egy' pusztulásra Ítélt ország fiaiban. Térjen eszére ma minden magyar, akinek ajkán nem hazugság és kenyérkereset a hazaszeretet. Vessetek ki minden oltárt, melyen nem a megértésnek és a testvéri szeretetnek szent lángja lobog, mert minden más tűz csak a jobb jövendölje átvezető hidat égeti fel ez emésztő szakadékok felett vándorló nép előtt. S ne legyen igaza és hitele egyetlen nyelvnek sem, mely nem a bi- zodalmas összesiinulás igéit hirdeti!“ így sóhajt a magyar anyaföld minden egyes parányi porszeme. S nincs hatalom, aki meghallaná. Nincsen vezér, aki megszívlelné. Nine* vigyázó, aki e sóhajtásnak érvényt szerezne! De hát miért nem szabad Magyarországon a protestánsnak a maga módja szerint imádni Istenét? Vagy csak a katonának nem szabad, kivéve ha „kedvezőtlen az idő“, mert akkor elmehet a Bazilikán kívül ,,a Deák-téri és a Kálvin téri templomba“ is! Mert igy állt a meghívón. Országos törvény mondja, hogy senki más vallás szertartásaiban való részvételre nem kényszeríthető. Bedig a miséhez a protestáns katonákat is kivezényelték. Vagy talán csak katholikus katonák voltak a Vérmezőn? Ha igen, akkor nincs ellene^ szavunk, hogy’ a protestáns istentiszteletet eltiltották. De ha nem, kérdezzük: ki itt a törvények őre és végrehajtója? Hol a vallásügyi minisztérium, mely- a vallások jogainak kötelezett védelmezője? Vagy hivatalosan akarják megindítani és vezetni a rettegett kultúrharcot? Szomorú kérdések ezek. Advent idején még szomorúbbak, mint bármikor máskor. Mert ád- ventben a Krisztus szelíd, szerető lelkének kellene átvonulnia a világon. Hogy mikor a nagy természetben nyugszik és pihen és uj életre készül minden szépség: akkor édesítse meg az ember amúgy- is sok szomorúsággal bélelt földi életét a legnagyobb szépség; a krisztusi jóság és szelídség meleg érzése. És o helyett elrongyolt Ma. gyarországon, csak türelmetlenséget, szeretetlen- séget és felekezeti torzsalkodást találunk. Evangélikus testvérek, vigyázzatok: rnaholSZERKESZTÖSÉQi Budapest, IV., Deák-tór 4. sc. AlljItiTt» : Dr. IIAFFAY SANDOR IláWieféel ár wsgyadéara SOOO K l«TM uén ára SOO liaraaa. HWdatéal árak magagyazás in«ká SiarkaiiUiát falattal Dr. CSCNOODY LAJOS Megjelenik minden vasárnap. Kiadja : A LUTHER-8ZŐVET8ÉQ. Poatatakarák chaqua-szám: I2SO.
