Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-11-25 / 30. szám
1923 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 3 a hitnek prófétája volt, holtában a hite teezi örök- életűvé. Mig köztünk járt, a hit fáklyáját hordozta, most, hogy elpihen, sírjához zarándokol majd egy nemzet, hogy emlékénél gyújtogassa hite szövét- nekét. . A hit a legszentebb égi adomány, mely nemcsak az egyes embernek, hanem a népeknek a lelkében is élő és éltető reménységek forrásait fakasztja. A hit legfenségesebb igazság, melyből akarások és céltüiések sarjadnak. A hit az örökkévalóság szülője, melyből vágyott jövendők születnek. Az élet Ura, a világ Megváltója, a hitet tette az élet tengelyévé, a céltüzések irányítójává, minden haj és akadály győző fegyverévé, ö kiáltotta bele a veszendő világba a szent Ígéretet: „Aki hisz, annak örök élete van!“ ö irta bele a esüggedésre hajló emberi lélekbe a szent vigasztalódást: „A te hited megtart téged!“ ö olvasztotta a félénk szivekbe a szent kötelezést: „Ne félj, csak higyj!“ Az Isten emberei, a Krisztus apostolai, az Urnák szolgái, a népnek prófétái, az igazság .szerelmesei és vértanúi mind a hitet, a hizodalmat prédi- kálták. Mert a hit az élet, a hit az erő, a hit az Istennek felénk nyújtott megsegitö. karja. A hit emeli fel a föld emberét az ég Istenéhez anélkül, hogy a földtől elszakítaná. Csak könnyebbé és tisztábbá, csak öntudatosabbá és bátrabbá teszi vándorlását a föld rögein. , , . * Unnék a íucgilicsőült asszony testvérünknek azt a felséges hivatást szánta a népek Istene, bog) keményen meglátogatott, szenvedéseinek és ineg- gyaláztatásának keresztje alatt roskadozó nemzetének a hitét felébressze. Mert megérezte, hogy amely nép elvesztette hitét az Istenben, az magárahagyot- tan pusztul el az élet sivatagán. Látta, bog)- amely nemzet nem hisz önmagában, annak lehetett múltja, de jövendője már nines. Felismerte, hogy amely kor nem hisz többé az Isten igazságának örök diadalában, az hiábavalóságok hajszolásában emésztődik fel. Tudta, hogy aki nem hisz a feltámadásban, anBÁNAT ÉS REMÉNY Földjét a földműves, ha megmunkálta, Búzát vetett belé s leboronálta. Gondját azután a jó Istenre hagyja, Az esőt és napfényt őtőle kapja. A szivem fölszántó bánat ekéje, Reménymagot vetek tehát beléje: Aztán minden gondot Istenre hagyok, Ha úgy akarja, örömöt aratok. Földulta földed háború ekéje, Hazám! reménymagot vessél beléje: Bízzál az Istenben és ne csüggedjél el, Meglásd, aratsz te még édes örömmel. Szigethy Lajos. M. M. 1674-1684. Irta: Porkoláb István. Évekkel ezelőtt egy díszes, vaskos könyv akadt a kezembe. Pacer Donát tudós bencés-tanár a Dö- mölki apátság történetét irta meg benne. És pedig történeiróhoz s bencéshez méltó történeti hűséggel, elfogulatlansággal. Sok minden megragadott ebben az értékes nak sírjáról az enyészet lepecsételt köve soha el nem mozdul. És megzörgette a magyar szív félelmektől bezárt ajtaját és belckiáltotta a Megváltó igéit: „A te hited megtart tégedet!“ És a jövendőket kivivő Iliinek prófétája lett. És meg akarta értetni minden egyes magyar lélekkel, hogy az Istenben való hit a tisztitó erkölcsnek, a hazában való hit a jövendőket akaró hazaszeretetnek, az igazságban való hit a munkásnak kitartásnak, a feltámadásban való bit a esüggedést nem ismerő reménykedésnek az útjára téríti ezt a nemzetet. Ez pedig együtt maga az élet, ,a biztos jövendő! Az erős, a bizó, az éltető és fenntartó bitnek egy apostola neműit el most közöttünk. De jaj nekünk, ha hite is elnémul vele. Emlékével együtt tartsuk meg a hitét is. Nemcsak a megárvult kedves családi körben, hanem szükhatáru szegény hazánkban is, melynek ma az ő hitére oly nagy szüksége van. Halottunk az életet adó hitnek volt a prófétája. E szent hivatás emelte őt a nemzet nagyjai közé. A nagy magyar éjszakában az ő leikéből ömlött szét ránk a Irgelső fényes napsugár. Világító fény, biztató és bátorító sugár a bánat éjjelében: a hitnek sugara! S bár most elölünk o fénynek emléke, mint az alkonyat pírja, mint az északi fény, világosságot szór a magyar nép próbáé utaira s megmutatja p vágyott szebb jövendő szent igéretföhlét. Nem búcsúzni, nem sirni jöttem hát én ehhez a koporsóhoz, liánéin hálát adni a népek Istenének, hogy a bizó bitnek prófétát támasztott közöttünk, és jöttem, hogy eltanuljam és tovább kiáltsam a hit prófétájának ezt az üzenetét: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni ürtik igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Ámen. Nein mulaszt hatjuk el megemlíteni, hogy a magyar Hiszekegynek mind a szerzője, Papp-Váry Hlemérni1, mind megzenésítő je Szabados Héfa zeneakad. tanár evangélikus. könyvben, de kiváltkép ez a kis fejezet kapott meg: után kezdődik Kemenesalján az ellenreformáció, ami különösen a papok, tanítók üldözésé l>on, templomok, Iskolák elvételében nyilvánult. Élénk példa erre Magyary Mihály kissomlói (Vasnt.) prédikátor esete, akit Kozáry István nemes tíz esztendeig rejtegetett szőlőhegyi pincéjében“. Ennyit olvastam a történelemben. — Szerettem volna azonban többet is tudni: - Hogyan, miképp? Keresgéltem elsárgult, papirosok, ráncos pergamenek között; érdeklődtem, tudakozódtam '— hasztalan. Két és fél száz viharos esztendő elpusztított minden emléket. Azt hittem. És nem kutattam tovább. Hanem egyszer!... Évekkel ezelőtt történt ez is. Volt nekem egv szép, hűséges vadászkutyám. És puskám is volt. Szerettem vadászni. Ez Magyar- országon igazi nemes szórakozás volt. Csóka ma - gyarországon üzlet. Éhez meg nem mindenki ért. Jó magam legkevésbé. Tehát eladtam a puskámat, Aufrecht és Goldschmiedtéknek. — Nemsokára rá a kutyám is itt hagyott, örökre kiköltözködött az öreg vadkörtefa tövébe. (Azt hiszem, nem kívánkozik vissza a sok kuvasz közé, melyekkel a mai vadaszok nagy zöme a demarkáeión túlra riasztgatja a számozott .számú vadakat.) De akkor még megvolt a puskám, a kutyám. És
