Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-05-27 / 21. szám
2 iVÄflO^lilKÜÄOK URPúM. 1923 —.... felelősségre a gyermekeket, hogy kinek van hozzátartozója, aki rom. kath. létére el merészelt menni a helybeli kis reform, egyház irredenta műsoru vallásos estélyére. S hazaizeni a gyermekkel az illetőnek, vegye tudomásul, hogy ö nem is katholikus, ha protestáns ünnepélyre el mert menni. S a válasz ? Egyházának egyháztanácsi alelnöke és jegyzője, ez ellen tiltakozását jelentve be, leköszön állásáról. S a dolognak vége ? Dehogy van vége! Nincs böl- csebb téma a pönkösdi prédikációhoz ennél. Alázott keresztény az, aki katholikus létére protestáns ünnepélyen részt- vesz. Mondta az, akit az a pünkösdi lélek ihletett meg, amelynek ihletére az első keresztyén hívek mindnyájan egy érzelemmel együtt valának, a pünkösdi ihlettségü vecsési káplán. A Pest környékét bejáró misszionáriusok pedig —tudomásunk szerint egyik községben — apát fiú, gyermeket szülő ellen háborítottak, mondván, hogy a kálomistáknak és lutheránusoknak nincs is vallásuk, mert az egyiket Kálvin Jancsi, a másikat Luther Marci alapította. Meg kell jegyeznünk, hogy a község plébánosa nem azonosította magát az ilyen szószékről elhangzott beszédekkel. A budapesti egyik plébánia Szabó Erzsébet elkeresztelt hívünk keresztlevelét május 23-án csak úgy akarta kiadni, ha az evang. egyházból formálisan is kitér. Hogy a keresztlevelet megkapja, már ezt is megtette volna, ha hivatalunk kellőkép nem informálja s erélyesen közbe nem lép. Egy történelmi fontosságúnak szánt levélből vesszük a következőket: Szegeden a jezsuiták teljesen megbontották a felekezeti békét. Az apácáknál nyíltan hirdetik, hogy aki eretnekkel érintkezik, az elkárhozik. A diákok között Dr. Krémer Tamás nyíltan hirdeti, hogy eretnekkel ne álljanak szóba Bus jezsuita atya nem gyóntatja, nem áldoztatja, kitiltja a templomból azokat a kath. nőket, akiknek protestáns férjeik vannak, elválásra biztatja őket és érvénytelennek nyilvánítja a polgári házasságot, tehát törvények és felekezetek ellen izgat. Krémer Tamás 1922-ben Szent István napján a hivatalos katonai misén azt mondotta: az eretnekek mindenüvé odatolakodnak és már a legnagyobb méltóságba is beültek. Janky Kocsárd körletparancsnok és a többi protestáns katonák feljelentették Dr. Krémer tábori lelkészt. A Katholikus Ébredés április 15-iki számában Dr. Erdélyi egyetemi tanár azt irta, hogy „a protestáns egyetemi bajtársi szövetségek többet tettek az ország megrontására, mint a galileisták és szabadkőművesek együttvéve“. Baján a kormányzó ur őfőméltósága látogatásakor a hódoló küldöttségben a legutolsó helyre szoritották le a protestáns egyházakat. S ezt is oly kihívó formában, hogy az egyháztagok képviselői számára lehetetlenné vált a különben erősen remélt megjelenés. Esefbk, amik most hirtelenében jutottak tudomásunkra. S mennyi van, amit csak a jó Isten tart számon, abból a valamiből, ami nincs . .. Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Nagyobb adományok az aszódi ág. h. ev. Petőfi-főgimnázium újjáépítési alapjára: Egyesektől: Dr. Raffay Sándor 50,000, Patay Tibor képviselő 100,000, Greiner Gyula 30,000, Révész Elemér 15,670, Dr. Kralovánszky László 10,000, Zólyomi Pál ev. leik. 10,000, Dr. Moravcsik Ernő 10,000, Czitó Győző 5000, Noszkó István 5000, Paksy Péter 5000 korona. Intézményektől: Budapesti ev. főgimnázium 143,557, Budapesti Fasori Ev. Szöv. 50.000, Ev. Luther-Szövetség Salgótarján 30,000, Aszódi Köztisztviselők Cs. 27,000, Békéscsabai Nemz. Szöv. 25,000, Aszódi ,Leánynevelö 23,000, Nyíregyházai főgimn. 20,000, Aszódi Érne 17,000, Pitvarosi elemi isk. 14,000, Bonyhádi főgimn. 10,000 korona. A főgimnázium igazgatóságához 1923. május 10-ig befolyt adományok végösszege 1.225,000 korona. (Egymillié- kettőszázhuszonötezer korona.) A jubiláló budapesti ev. főgimnázium. III. A tanárok. Ha szerencsés volt ez iskola tanítványaival, ezzel a pompás emberanyaggal és „gondviselésszerü“ vezéreivel, nem kevésbbé az volt tanáraival is. Már pedig mégis csak a tanár a legfontosabb tényező az iskolában. Jó tanár = jó iskola. Ez az alapegyenlete az iskolai élet képletének. Ebből következik azután minden egyéb mathematikai bizonyossággal. Hittrich Ödön monográfiájában 82 tanár életrajzi adatait közli. E 82-ből 17 tudományos akadémiai tag, 11 egyetemi, vagy főiskolai tanárságra távozott az iskolától, 7 vezető állásba jutott, illetve hazai tanárságunk körében egy vagy más tekintetben vezető szerepet vitt, 6 országos hirü iró, 5 elismert nevű költő, 4 negyvennyolcas honvédtiszt volt, 5 résztvett a világháborúban, a tollat ügyesen forgató, a lantot kedvesen pengető sok volt közöttük. Ezek közül a kiváló tanárok közül a legkiválóbbak fölött tartsunk hát egy kis „homéroszi seregszemlét“. A „longus ordó“-t fíábry Pállal kezdhetjük (1825-1837), az iskola első rektor-professzorával. Kiváló tanár és igazgató volt. Az iskolát nagyon szerette. Mint jómódú ember aránylag fiatalon lemondott ugyan a tanárságról, de haláláig vezető embere, sokáig iskolafelügyelője volt. Mintegy halála után is munkása az iskolának, az akkori viszonyok szerint igen tekintélyes 12.000 forintnyi hagyományával. Rövid ideig (1843) helyettes tanár volt nálunk „a függetlenség bajnoka“, Vajda Péter is, aki előtt üdvözlő versében még Petőfi Sándor is meghajtotta büszke fejét. A negyvennyolc előtti idők legnagyobb tanára volt a lelkes „zipszer“ magyar, Teichengräber (Tavasy) Lajos. Kiváló tanár, pedagógiai iró, elsőrangú szervező talentum volt, az egész magyarországi tanárság körében vezérszerepet vitt. Tüzlelke ragadta, honvéd lett, századosi rangra emelkedett a Bem József seregében. Iskolánkhoz vissza sem jöhetett. Évek múlva Iglón lett tanár. Az elnyomás korában a szelidlelkü Kanya Pál volt a helyén Tavasy örökében, ö vezette, mint igazgató, az iskola hajóját a sok „veszedelmes szírt“ között. Elismert jó tanár volt. Egyik osztályvizsgáján az evangélikus Mária Dorottya, József nádor felesége, az áldottlelkü „palatina“ is jelen volt. Talán ennek hatása alatt azután két gyermekéhez, Józsefhez és Henriettéhez magántanitóul hívta meg. Mikor 1860-ban, közel 40 évi tanárság után Stuhlmüller Sámuellel, a Petőfi tanárával nyugalomba vonult, a hálás egyháztagok, volt tanítványok aláírás utján biztosították nekik nyugdíjul a teljes fizetésüket. Ékesen szóló bizonyságtétel ez tanítványok, iskolafenntartók és tanárok mellett egyaránt. A negyvennyolc előtti időkből felemlitést érdemel Clair Ignác, Napoleon volt gárdatisztje. Ő a tornát tanította és iskolai kirándulásokat rendezett. Bizonysága ez, hogy iskolánk a modern tanításban nem egyszer előlhaladt. Clair tornaintézetéböl fejlődött ki később a Nemzeti Tornaegylet. Batizfalvy István, a volt vitéz honvéd, lelkes magyar, az elismert tankönyviró (1860—1895) volt a sütőutcai új épület felavatásakor az intézet igazgatója. Torkos László, a költő (1862—77) igen kedves tanára volt az intézetnek; egykori tanítványai nagy szeretettel gondolnak rá ma is. Kari János (1874—1882) egyike volt az ország legkiválóbb icbtiologusainak. Dorner Józsefnek (1860—1873), a nagy botanikusnak, növénygyűjteménye ma is gondosan őrzött kincse iskolánknak. Elischer Józsefet (1871—1883), a kitűnő klasszikafilológust a kormány bizalma a nagyszebeni főigazgatói állásba hívta el. Fröhlich Róbertét (1873—1894), a kiváló egyptologust és régészt, Mommsen munkatársát pedig az Akadémia bizalma a főkönyvtárnoki díszes állásra. Az Akadémia vezérembere, főtitkára volt élete végén Heinrich Gusztáv (1867—1873) iskolánknak egykor kedvelt tanára, önképzőköri elnöke, vidám majálisi tanárelnöke is.
