Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-05-27 / 21. szám
IX. évfolyam. Budapest, 1923. május 27. 21. szám Sscrktuléiég és klatféhlvatali Budapest, IV. kér., Deák-tér 4. sz. Megjelenik minden vasárnap. Alapította: Dr. Rafffay Sándor Szerkesztésért felelős: Dr. Csengédy Lajos Kiadja a LUTHER SZÖVETSÉO Előfizetési ár félévre 600 kor. Egyes szám ára 30 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Valami, ami nincs... Dr. Csernoch János, a magyar katholikusok első embere, bibornok hercegprímás a Szent István Társulat 75 éves jubileumának díszközgyűlésén beszédet mondott, amelyben programmot adott a jövőre, egy újabb esztendőre, mint az általában szokásos a Társulat életében. Tegyük hozzá mindjárt, hogy szép beszédet mondott, tartalmasat, emelkedettet és igazi magyar keresztyén beszédet. Valósággal jól esett hallanunk megáilapitásait, akár a Társulatnak a 48-as idők után európaszerte lábra kapott felekezeti villongások leszerelésére szolgáló jótékony hatásáról, akár a szociális igazságokról, akár a modern kultúra teljes összeomlását megakadályozni hivatott, a hivő keresztyénekkel együtt vállvetve végzett, munkáról szóllott. „Legyünk egymás iránt szeretettel, mérséklettel és kímélettel.* — mondotta. — „Az igazi apostolok türelemmel harcolnak és a halálban győzedelmeskednek.u „Nem színlelt nyájasság, nem külső udvariassági formák keresése, nem tehetetlenség, vagy félénkség, hanem finom és vonzóan ható belső energia“ az, amit figyelmébe ajánl minden tényezőnek a küzdelem porondján is. Csak igaz magyar ember ajkát hagyhatták el olyan szavak, minőkkel a Társulat 75 éves történetének tanulságait megállapította: „a válságos időket élő magyar haza javára működjünk együtt mi magyar katholikusok mindazokkal, akiket velünk közös hazafiság és nemzeti érzés tölt el. így biztosíthatjuk az egyházpolitikai békét minden időben. Magunk között legyünk egészen katholikusok... Katholikus igaz tanainkat tanítsuk és páratlan kulturerőnket érvényesítsük abban a modorban, amelyet Krisztustól és azoktól a nagyoktól tanultunk, akik Krisztus szellemét leginkább megértették.“ Tisztelet a mentalitásnak, mely a legfelsőbb magyar katholikus egyházméltóságban igy tud gondolkozni és ennyire emelkedett szempontokból tudja szemlélni mai sivár viszonyainkat. Milyen jó is volna, ha ezzel a mentalitással azonban nemcsak a magyar hercegprimási méltóságban találkoznánk. Hanem a biborosi kalap is ilyen gondolkodású főre borulna. Az a biborosi főveg, melynek Rómában is van fculya. S akkor bizonyára kevesebb zaklatásnak lennének kitéve a „közös hazafiság és nemzeti ,férzés által eltöltött“ testvérek is. A kánonjog, a jezsuitizmus, a reversalis stb., akkor kevesebb keserű órákat szerezne azoknak, akiknek erőivel karöltye dolgozik a katholicizmus is hazánk újból való talpraállitásán. S éppen ezért, ha ilyen magyarok vannak a magyar katholicizmus élén, éppen azért jó volna, ha ezt a hangot Rómában is megpendítenék. Mert bizony a katholicizmus itt nálunk — sajnos — nem Esztergom, hanem Róma után igazodik. Ahol, úgy látszik, a szalézi Ferenc-féle „türelmes, irgalmas, megbocsátó, de bátor és határozott lélek“ kiformálását eszközlő kulturerejét a katholicizmusnak még mindig nem ismerik el életjogosultnak. S ezért találkozunk itt nálunk is ritkán az ilyennel. Mert bizony ehelyett a lélek-'- halászás, a keresztyénség kisajátítása, a más hitbéli utakon járók kipellengérezése és elnyomása, a kíméletlen reverzalisszedés, stb. stb. az, ami nap- ról-napra és lépten-nyomon elénk tárul és nem is szűnhet meg addig, mig Róma és a jezsuitizmus letorkol minden igaz megértést kereső hangot. De addig is, mig ez is enged, addig is örömmel állapítjuk meg, hogy illetékes és mértékadó helyeken a felekezeti érdek felett diadalmaskodik mégis a nemzeti és egyetemes emberi érdek. S ha a valóságban nem is, de legalább szóban, komoly szép beszédben me^ van az a valami, ami nincs. 4IIMI Ml lllllllllllllllllllllllll II IMII IMII MIMII IMIM II IMII lllllllllll IIIIIMIIMMIMIIIIIIIMMIMI A vecsési róm. kath. káplán a vallásórán azt magyarázza a gyermekeknek, hogy az a gyermek, akinek atyja, vagy anyja protestáns, nem is olyan, mint a többi gyermekek, az csak törvénytelen gyermek. Hazamegy az egyik apróság komolyan elgondolkozva, majd igy szól az édesatyjához: „Édesapám, a tisztelendő ur ma azt mondta, hogy én nem is vagyok olyan gyermek, mint a többi, hanem törvénytelen gyerek vagyok. Nem bánom én, akár törvényes, akár törvénytelen, csak örülök, hogy vagyok!“ Ugyanez a „krisztusi lelkületű“ férfiú egyenként vonja
