Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-05-20 / 20. szám
IX. évfolyam. Budapest, 1923. május 20. 20. szám E1MKEUKM UKM Sztrk«isl6iég és kiadóhivatalt Budapest, IV. kér., Deák-tér 4. sz. Megjelenik minden vasárnap. Alapította: Pr. ttaWay Sándor Szerkesztésért felelős: Dr. Csengödy Lajos Kiadja a LUTHER SZŐVETSÉQ Előfizetési ér félévre 600 kor. Egyes szám éra 30 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. A pünkösdi lélek. Krisztus Lelke. Békességet hagyok néktek . . . Ne nyugtalankodjék a ti szivetek és ne féljen, jan. 14—24. Hiszen ha még csak álom volna is ! ... nyomasztó, nyugtalan volna ... Még akkor is nehéz álom lenne a mai élet. Még ha csak egy mese volna is ... . Még akkor is gonosz, rémes, meseszövö agy terméke lenne . . . Oh, hogyne nyugtalankodnék a szív, ha tud még érezni, hogyne háborogna a lélek, ha még nem tudott el- fásulni egészen .... De mégse .... Ne, ne nyugtalankodjék a ti szivetek, hangzik alá az égi szó, a pünkösdi napsugár, a pünkösdi harmat, a pünkösdi illatár, a pünkösdi lélek lehelletének szárnyain ... Ne nyugtalankodjék a ti szivetek, se ne féljen, szól biztatón felénk az Ég küldötte . . . Az a szív ! Amelyet úgy ostromol, úgy hány, vet, dobál a világ nyomorúságának háborgó tengere, hogy remegve les a pillanatra, mikor csapnak össze felette végleg a tarajos habok s merítik a végmegsemmisülés örvényeibe . . . A szív ne féljen most se, amely csak egyszer is fölfigyelt a jézusi békesség örök harmóniát...£3ongó édes dallamára. Ne féljen az ilyen szív, hisz övé minden . . . A bűvös belvilágnak szellemvirágtól himes, gazdag, kincses téréi, övé az álom, minden színével, pompájával. Az ábránd, sejtelmes, halk zenéjével. A képzelet, melynek korlátokat nem szabhatnak e földi szűk határok, övé a béke, a nyugalom. Mása annak, amit az erdők csendje lehel felénk, ami a csillagfényes éjszakákon ölel át melengetőn, édesen. A béke, mely az életvihar zúgásából kiemel, a nyomort, az ínséget aranyvarázs fátyolával szövi, fonja át meg át, amely belső derűvel, mosollyal, lélek- virággal szórja s hinti be az élet sáros országutját. S aztán . . . aztán, végül Oda emel fel, ahová már nem ér el a földi vad köoyöklések, durva tülekedések felhőket ostromló vásári lármája. A ti szivetek — oh Szent-Békesség hordozói — ne nyuglalankodjék és ne féljen. Van vége mindennek. Kigyómarásnak, kutyaharapásnak, farkasüvöltésnek épugy, mint a még ennél is fájóbb életcsalódásnak, nyomornak, szenvedésnek. És a lélek, a pünkösdi lélek könnyedén kibírja és állja ezt is . . . Krisztus Lelke, Isten Lelke leszállt az apostolokra és megalapította a megértő emberszeretet közösségét, a keresztyén anyaszentegyházat. Ebben a szent közösségben az összes hívőknek szive-lelke egy vala és ha volt valakinek valamije, az kész örömmel megosztotta mindenét a másikkal, hogy ne legyen köztük senki nélkülöző. Mert nem is illik, hogy az egy Atyának gyermekei, a Testvérek, a szeretet osztó igazságának megcsúfolására elnézzék egymás nyomorúságait. Ilyen volt az első pünkösd után a Krisztusban hívők közössége. Azóta sok pünkösd elmúlt s velük együtt elmúlt a Krisztus egyházából a Krisztus Ldfce is. Ma már más lélek él és uralkodik a hívők táboraiban. Morosensis az Egyházi Lapok májusi számában Időszerű kérdések címén ezt a más lelket szólaltatja meg, melyhez a Krisztus Lelkének igazán semmi köze nincsen. A gazdagok és a telhetetlenek, az irigykedök és a szeretetlenek lelke ez. S Morosensis cikke után most már bizonyosra vesszük, hogy a Krisztusban hívők táboraira is áll az Ur mondása: „Könnyebb a tevének a tü fokán átbújni, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába“. A sok százezer holddal rendelkező pápás egyház megirigyli és elpanaszolja még azt a néhány holdat is, melyet az állam pénzbeli segélyének megváltása címén földben kérünk a protestáns egyházak számára. Micsoda kicsinyes, micsoda alacsony gondolkodás szülötte az a cikk! Csodáljuk, hogy komoly ember megírhatta. Különben, lehet, hogy Morosensis ur nem is komoly ember. De ha komoly is, bizonyos, hogy nem sok van benne a Krisztus Leikéből. Mert ha volna, nem irigyelné mástól, hogy az is élni akar. Végtére is élni mindenkinek joga van, csak e jogának gyakorlásában mást meg ne rövidítsen. Morosensis ur azonban azt mondja, hogy a protestánsok kívánsága a katholikusok ellen irányul és azok érdekeibe ütközik. Furcsa logika! Az állam a nagyobb birtokokból váltságul bizonyos darabokat elvesz és a saját tulajdonává teszi. Ezekkel a birtoktestekkel az állam azt teszi,, amit jónak lát. Értékesítheti vagy kezelésbe veheti. A protestáns egyházak vezetői most azt kérték a kormánytól hogy a rengeteg számolgatással és tévedésekkel
