Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-03-19 / 12. szám
4 HVflfIOEliIKÜSOK URPőR 1922 De vegyük elő a hegyi beszédet: Máté 5. 6. „Boldogok a szelídek stb.. „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. (Mózes 19. 18.) Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.“ Nohát ezek a keresztény elvek, a Mózes törvényéből vett elv pedig, mely a gyülölségre tanít, nem keresztény elv, mily jogon nevezi tehát magát a gyülölséget hirdető kurzus kereszténynek? Megengedem, hogy Krisztus urunknak a hegyibeszédben kifejezett tanításai a gyakorlati életben nehezen alkalmazhatók. Midőn Jézus ezeket elmondotta, az az ideális világ állott szeme előtt, melyet ő Isten országának nevez. Mégis minden igaz kereszténynek ezen elveket a lehetőség szerint követni és lelkületét azokhoz alkalmazni kötelessége. Ebből a helyes álláspontból kiindulva az antiszemitizmust el kell Ítélnünk és nekünk protestánsoknak tiltakozni kell az ellen, hogy az antiszemita kurzus kereszténynek neveztessék. Szíehlo Kornél. * Egyetemes egyházunk ügyészének s a magyar protes- tántizmus elismert jeles jogvédőjének cikkét készséggel közöljük, de sietünk hozzátenni'azt, hogy az antiszemitizmust elitélő nyilatkozata félreértésekre és a magyar protestantizmus téves megítélésére vezethet. Cikkíró maga is abból a helyes megállapításból indul ki, hogy a zsidó bolsevisták úgyis mint vezetők („akik vonzerőt gyakoroltak“), úgyis mint a zavarosban halászni („az alkalmat felhasználni“) akaró, tehát az általános felfordulásból hasznot remélő közemberek, éppen „zsidó származásuknál és destruktiv elveiknél fogva“ jutottak olyan túlsúlyhoz, hogy ezen a réven a közvélemény az egész proletárdiktatúrát a zsidók számlájára irta. Az a következtetés azonban, hogy a diktatúra csak látszólag lett volna zsidóuralmi kísérlet, — nézetünk szerint — téves. Meg vagyunk győződve arról, hogy ha Sztehlo Kornél átlapozta volna azokat a dolgozatokat, melyek a magyar fajvédelmet szolgáló „A Cél“ cimü társadalmi folyóiratban a zsidószabadkőművességnek társadalombomlasztó törekvéseit évek óta élesen, de tudományos alapossággal megvilágítják s megismerkedett volna az u. n. „Cionista Tanfolyam jegyzet“ tartalmával is, úgy azt a megállapítását, mely szerint „sem a zsidó vallásnak, sem a zsidó fajnak nem elve a kommunizmus“ maga is elhamarkodottnak ítélte volna. Mert a zsidó fajnak és vallásnak (a kettőt bátran azonosíthatjuk) egy elve van: várni a Messiást s az ő vezérlete alatt világuralomra jutni. Ennek a célnak elérésére pedig minden eszköz jó, mely a létező társadalmi rendet felforgatja. Példa reá Oroszország, hol a zsidóságnak aránylag maroknyi hada az orosz nép sok milliónyi tömegét évek óta a bolsevizmus eszközeivel tartja leigázva. Ha tehát a magyar protestántizmus a Krisztustagadó bolsevizmus elleni védekezés kötelességéből kifolyólag a zsidóságnak hatalmi törekvéseivel, szellemi és anyagi túlsúlyának érvényesülésével maga is szembe helyezkedik s a Krisztus helyett más Messiást kereső zsidósággal szemben még a klerikálisokkal és a kér. szociálistákkal is összefog, ezt csak helyeselni lehet. Mert az evangélium nemcsak a hegyi beszédet tartalmazza, hanem Jézusnak a képmutató írástudók és Farizeusok elleni beszédét (Máté ev. 23 r.) is magában foglalja. A hiba tehát nem abban van, hogy a keresztény kurzus antiszemita irányzat, hanem abban, hogy benne mind- ezideig csak antiszemitizmus volt s egyéb semmi. Mert puszta tagadással a világot meggyőzni nem lehet. A győzelemhez sok pozitívum s az evangélium igazságainak gyakorlati érvényesítését célzó cselekvések kellenek. Abban azonban tökéletesen igaza van Sztehlonak, hogy a keresztény eszmét politikai jelszónak felhasználni nem lett volna szabad. De miért történt ez? Egyedül azért, mert úrrá lett bennünk az a téves felfogás, hogy a zsidóság merőben vallási s nem faji és gazdasági egység. Ahelyett tehát, hogy a zsidó faji kurzussal szemben magyar kurzust propagáltunk volna, vallási alapon próbáltuk egy táborba hozni a keresztény felekezeteket. Törekvésünk csődöt mondott; de ennek magyarázata nem ide tartozik. A lényeg az, hogy nekünk protestánsoknak jövőben nem egy, hanem két, egymással párhuzamban haladó irányzatra kell támaszkodnunk: egy minden magyart egyesitő magyar kurzusra s egy minden protestánst egyesítő, evangéliumi tartalomban gazdagabb keresztyén szövetkezésre. Hogy pedig mindegyikben lesz s kell is lenni antiszemita elemnek — ez a dolog természetéből folyik. Mi Jézus követői vagyunk s azon, hogy az ő „szent szivének“ tisztelői hozzánk közelebb állanak, mint az ő keresztre feszitői, csodálkozni igazán nem lehet. Sch. iiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimmiiimiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiilimiiiiiiiiiiiiiimim KÜLFÖLD. Finnország. A finn ev. belmisszió társulat jelentését minden évben kiadja finn és svéd nyelven (ez utóbbi nyelvű gyülekezetek csak alig 10%-át teszik ki az egész országos egyháznak). A kommunizmus leveretése után a belmisszió terén fejtenek ki nagy munkásságot; de a nehéz anyagi viszonyok következtében kénytelenek leszállítani a diakónus és diakonissza növendékek számát. Jelenleg 104 diakónus és 147 diakonissza áll a finn belmisszió szolgálatában. Szétszórt telepeken a diakónusok gondozzák a híveket. A nagy anyagi nehézségek dacára is a társulat Sordavala városában (a Ladoga tó partján) fejleszti nyomdaiparát. A finn ev. egyház összes finn és svéd énekeskönyveit, imakönyveit és bibliáit ott nyomtatják. A társulatnak 100 alapitó, 233 örökös és 4183 évi tagja van. Évenként többször rendeznek az összes gyülekezetekben a belmisszió társulat részére gyűjtést. Az elmúlt évben az amerikai testvérek is hatalmas anyagi támogatásban részesítették a finn beímissziói társulatot. Svédország. Olaf Nystedt, svéd lelkész, aki a múlt évben meglátogatta Söderblom érsek megbízásából hazai ev. egyházunkat Skara városában egy nagy theológiai egyesületben felolvasást tartott a mi egyházi állapotainkról. A közönség mindvégig nagy érdeklődéssel hallgatta a felolvasást, melynek befejezése után egy óra hosszat a kérdések özöne indult felé. Az egyesület elnöke, Danell Hjalmar skarai püspök, felkérte az előadót, hogy az általa megismert vezető egyházi férfiakkal úgy a püspök, mint a theológiai egyesület azon testvéri üdvözletét közölje: „Mi együtt érezünk veletek, együtt akarunk veletek haladni és munkálkodni és azért fohászkodunk Istenhez, hogy nyújtsa ki felétek hatalmas védőkarját és valósítsa meg a Megváltó azon fohászát, melyben arra kérte a mennyei Atyát, hogy a szeretetnek egysége töltse be gyermekei szivét“. A svéd államban elenyészőleg csekély a római katolikusok száma s mégis e kicsiny sereg vezére Bitter stockholmi róm. püspök erős offenzivát kezdett az evangélikus egyház ellen. Ugv látszik, hogy az erős pápista roham nem csak magyarországi jelenség. A merészség és vakmerőség meglepő. Mi protestánsok nem mernénk ily támadást kezdeni a sötétség birodalmában, Spanyolországban. Bitter püspök ur okos ember, bármily céltalan volt is támadása, mégis egy dolgot elért, t. i., hogy róla, a jelentéktelen emberről és kicsiny egyházáról most beszélnek Svédországban. Bitter püspök ur felterjesztést tett a svéd közoktatás- ügyi minisztériumhoz, hogy intézkedjék aziránt, hogy a svéd állam iskoláiban ne tanulják a gyermekek és ifjak hamis világításban ismerni a római kát. egyházat. Szerinte úgy a gymnasiumok, mint a felsőbb más szakiskolák vallási és történeti tankönyvei tévesen adják elő a szentek
