Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-03-19 / 12. szám
1922 BVANOÉLilKÜSOK LiAPdA egyikének maradandó kulturemléket kell emelni, az ifjúság lánglelkü költőjének emlékezetére ezt a monumentumot az ifjúság nevelésére kell felépíteni. Petőfi sírja fölé nem emelhetünk mauzóleumot, de nincs is szükség reá, mert nem halt meg ő, az élet hordja szivében halhatatlanságát. A Petőfit ünneplő esztendő e nagy kultur- alkotását Aszódon akarják fölállítani. Az aszódi evangélikus gimnáziumba járt Petőfi három esztendeig és ez a három év volt fejlődő ifjúkorának leggazdagabb, lelkének kialakulására alapvető ideje. Szülei még akkor jómódban éltek, bőven ellátták mindennel a kis Sándort, aki akkor még nem ismerte az élet küzdelmeit. Az aszódi iskola meg is becsülte derék tanítványát. Év végén mindig kitűnő bizonyítványt vitt innen haza Sándor. Derű, boldogság, zavartalanul erős fejlődés volt az aszódi három esztendő. Mikor befejezte a negyedik osztályt, mert az aszódi gimnázium akkor még csak négy osztályos volt, társai nevében ő, mint a legjobb tanuló, búcsúzott el versben az intézettől. Az aszódi algimnáziumot azóta az aszódiak áldozatkészsége főgimnáziummá fejlesztette és az intézet, legnagyobb tanítványa után, fölvette a Petőfi-gimnázium nevet. De az aszódiakat e nemes készségükben senki sem támogatta. Nagy megerőltetésükbe kerül az iskola fenntartása. Az épületek pedig, melyek már a régi algimnáziumnak alig feleltek meg, ma igazán szomorúan nehéz viszonyok közé szorítják az intézetet. Petőfi nevének varázsával uj, hatalmas kul- turintézetet teremteni itt, ez a Petőfi-bizottság vállalkozása. Szomorúan kietlen gazdasági viszonyaink között olyan reménytelennek tűnik föl ez, mint az ötezer embernek kielégítése lehetetlennek látszott az öt kenyérrel és a két hallal. És mégis evének mindnyájan és megelégedének. Mert Jézus vette kezébe az öt kenyeret és két halat, az égre emelte szemeit és hálákat ada Istennek. Nekünk sem szabad szemünket a földre szegeznünk, ahol romok fölött gubbaszt a csüggedés, hanem emeljük föl szemünket az égre és bizzunk abban, hogy aki csodát tudott tenni a kenyerek által egyszer és csodát tett az emberek leikével ezerszer, az most sem vonja meg tőlünk segítő jobbkezét. Adjunk hálát az Istennek azért, amit e pusztulások idején még nekünk meghagyott és e hála nem üres szó, hanem tett legyen, ha kell áldozat, azért, hogy a lélek munkáját elősegítsük a világosság felé. Az aszódi Petőfi-gimnázium telke, előreláthatólag, biztosítva lesz. Húsz holdat kap, melyre felépítheti az iskolát és villaszerű épületekbe elosztott internátust, ahol 20—20 tanuló lakik majd egy épületben egy benntlakó tanár állandó vezetése alatt. A be nem épített területen sporttér és kert lesz. A telek meglesz. Az építkezési költséget nemzeti adakozásnak kell összehoznia. Petőfinek állít ott emléket a magyar. Legyen ez az emlék méltó a költőhöz, aki nekünk annyi gyönyörűséget, nemes fellángolást és az egész világra szétsugárzó dicsőséget szerzett. //. 3 Keresztény kurzus. A jelszavak korát éljük! Jelszavakat dobnak ki a világba és ezzel összezavarják a fogalmakat és megtévesztik a közvéleményt. Ilyen jelszó a keresztény kurzus is, amelynek megvilágításával, habár kicsit elkésve, foglalkozni akarok. A keresztény kurzus jelszava úgy keletkezett, hogy a bolsevisták nagy része zsidó volt, kik ugyan felekezetenkivülieknek vallották magukat, de származásuknál és destruktiv elveiknél fogva nagy vonzerőt gyakorollak az alkalmat felhasználni akaró és alkalmazkodó félintelligens zsidó elemekre, úgy hogy az egész proletárdiktatúra a zsidók munkájának látszott. Mi, akiknek alkalmunk volt a fővárosi munkástanácsok erőszakoskodásai ellen közvetlenül védekezni, tapasztaltuk, hogy ezek a hivatalok meg voltak tömve zsidó ifjakkal. A proletárdiktatúra összeomlása után mi sem volt természetesebb, mint az, hogy a közvélemény a zsidók ellen fordult, sőt egyenesen a zsidóság nyakába akarta varrni az egész proletárdiktatúrát. A közvélemény ebben tévedett, mert sem a zsidó vallásnak, sem a zsidó fajnak nem elve a kommunizmus. De hát a keresztény kurzus ennek a téves véleménynek köszönheti eredetét. A jelszót felkapták a klerikálisok és a keresztényszociálisták és magukkal ragadták (ins Schlepptan genommen) a protestánsokat is. Mi protestánsok sem protestáltunk ez ellen, hogy ez a voltaképen antiszemita kurzus kereszténynek neveztessék el, holott ez a kurzus semmiképen sem keresztény kurzus. Keresztény kurzusnak csak az a kurzus volna nevezhető, mely a kereszténység lényegével, Krisztus urunk tanításával megegyezik. Ez azonban az antiszemita irányról egyáltalában nem mondható. A kereszténység egyik lényeges alapelve az, hogy „Isten országa nem e világról való“. Ez az ország valami túlvilág!, egy felülről jövö adomány, nem a természetes élet gyümölcse, egy tisztán vallásos jó, az élő Istennel való egyesülés. Ezen elvvel ellenkezik, hogy a keresztény eszmét a politikai pártok jelszónak használhassák. Sajnos, a történelemből látjuk, hogy egyes felekezetek igenis politikát űztek a keresztény vallással, de mi protestánsok, akik Krisztus urunk tiszta evangéliumának alapján állunk, ezt nem helyeselhetjük, mert ez vallásunk alapelvébe ütközik. Ez az egyik megjegyzésünk. A másik az, hogy az úgynevezett keresztény kurzus irányzata nem egyeztethető össze Jézus tanításával. Jézus tanításának alapelve a szeretet, az úgynevezett keresztény kurzusé a gyűlölet. Jézus nem ismer különbséget zsidó és pogány, gazdag és szegény, vámszedő és vámszedő között, midőn oly gyönyörűen mondja: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szivii vagyok: és nyugalmat találtok a ti leikeiteknek“. (Máté 11. 28, 29.)
