Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1922-03-12 / 11. szám

1922

HVAflGáblKUSOlt LiAPJA

3

megerősítése. És ezek az eszközök nem szorultak egy kis megszentelésre ?

Tehetek én arról, hogy a zsidólapok mit Írnak az én beszédemről ? Ha a hírlapi tudósításban megbízhatunk, ezt is mondta Bangha páter. Nem volt olyan régen, tehát jól emlékezhetik rá minden újságolvasó, hogy az úgynevezett zsidó lapok ellenséges, lekicsinylő gúnnyal kezelték Banghát. Ama bizonyos változás óta ez a hang megváltozott. Tetteit, beszédeit megértő figyelemmel kisérik. Beszédeiről sokkal részletesebb tudósítást közölnek, mint a kér. lapok. Úgy tudjuk, hogy az úgynevezett zsidólapok azóta nem változtak meg. Valaki mégis csak tehet arról, hogy mit írnak Bangha páter beszédéről a zsidólapok.

Hitvita? Bangha páter kijelentette, hogy nem a protestánsok ellen beszél, hanem csak egyes protestánsok ellen. Meg akarta mutatni, hogyan akarják egyes protestáns uszitók a katolikusokat megtámadni. Ugylátszik a küzdelem hevében elfelejtette cikkünknek azt a részét, amelyben rámutattunk arra a kér. egységre, mely katolikust és protestánst derék, termékeny nemzeti munkára egyesített és amely egységet a felekezeti türelmetlenség nem a mi részünkről bontotta meg. Ha van még megállapodás ebben az áldatlan küzdelemben, az csak egy lehet: Törekedjék minden felekezet arra, hogy keretein belül, egyházának eszközeivel a magyar kér. kultúrát szolgálja. A gazdag róm. kát. egyháznak rengeteg vagyon áll rendelkezésére. Mutassa meg, hogy mit tud tenni a magyar kultúráért. Amikor ez az ország még protestáns volt, városok és föurak versengve alapítottak iskolákat, nyomtattak könyveket, küldtek ki magyar ifjakat külföldi egyetemekre. Ma a vagyon, a főurak, a befolyás ereje a rom. kát. egyháznál van. Tegyék me^ a magyar kultúráért azt, amire őket ez a szép történelmi példa tanítja. Ha minden magyar ember büszke lelkesedéssel mutathat azokra a kultureredményekre, amiket a róm. kát. egyház a magyarság érdekében elért, akkor majd megértjük egymást. Munkálkodjék mindenki a saját földjén, ne szántson el a máséból, akkor nem lesz határvillongás, ügy elverte termésünket a jég, hogy egy kis termésre szükségünk van, mert különben meghalunk.

imminiuaituiunniiiiuiaiiiiiiiiimiuiiiiiiiiiMimiimiiuiiiiiiiiimiinniiiiiiiiiiimH

Papi civil.

Olyan kérdést vetek fel, mely általában egyházi köreinkben nem nagyon népszerű, de azért időnként felszínre kerül és ott kisért, hogy a vélemények külömbözőségénél fogva ismét megvalósulás nélkül a feledés homályába merüljön. Oka ennek az, hogy egyházunkban a szabadság sok tekintetben szabadossággá, túltengő individuálizmussá fajult a lényegben és az „adiaphoron“-okban egyaránt.

A „papi civir-ről van szó, azaz egy olyan papi ruháról, amely — a hivatalos egyházi funkciók alatt használt Luther-kabáton kívül — karakterisztikus öltözete lenne az evang. papságnak oly esetekben, amidőn hivatalosan, de világi összejöveteleken vesz részt, vagy bárhol reprezentálnia kell egyházát.

Sajátságos a legújabb időkben az a jelenség, hogy az egyes egyházak talán soha nem domborították ki annyira egyéni sajátságaikat, különös karakterüket, mint épen az utóbbi „egymás nyakába borulás“, a kér kurzus idejében. Telve volt a levegő, a keresztyén egyházak együttműködésének, sőt egyesítésének jelszavával, melyre sokan annyira vágynak, de amellett minden felekezet Intenziv munkához fogott, mint az egy méhkasba tartozó méhek, mindenik saját módja szerint építgette a cellákat.

A katolicizmusnak — sok tekintetben — bizonyos renaissance-át, megújhodását eredményezte a kurzus, mely politikai téren megbukhatott, de sok indítást is adott a speciell katolikus jelleg kiépítésére. (Jezsuita szellem térfoglalása, Bangha páter, Zadravecz szerepe.)

A kálvinizmus szeparativ programmját viszont sehol nem találjuk markánsabban kifejezve, mint Ravasz püspöknek székfoglaló beszédében (1921 okt. 1), ahol önmagát „a kálvinizmus világnézeti exponensének tartja“ s a mai kor szellemi irányzataival és vallásaival szemben kijelenti, hogy „a színtiszta integrális kálvinizmusnak holtig a hive*. „Én — úgymond — a kálvinizmust egyedül üdvözítő vallásnak tartom és ez annyira elfoglal engem, hogy szeretném, ha minden Kálviné lenne... Ez az intranzigens felekezeti karakternek öntudatos, büszke bevallása és a követendő ut világos megjelölése.

Ennek köszönhető, hogy a mi evangélikus egyházunk éber őrei sem maradtak tétlen. A'kurzus mellett vagy a kurzus dacára szükségét érezték annak, hogy a mi lutheri karakterünk erősítésére, fejlesztésére és kidomboritására meg kell teremteni a külföld hatalmas lutheri egyházaival való kapcsolatot s azt a szellemet ápolni, erősíteni nagy kísértéseknek kitett és sok asszimilálódásra hajlamot mutató honi lutherániánk körében. S ez kiváló püspökeinknek Raffaynak és a többi erre hivatott vezérférfiaknak sikerült is. Részvételünk a külföldi nagy gyűléseken, e látogatásaink viszonzása, az amerikai lutheri egyet, egyházzal való kapcsolatunk mind termékeny talaját képezik annak, hogy mi szolidaritást vállaltunk az igazi lutheri szellem és Charakter ápolására.

Ennek a törekvésnek a felismerése is nagy áldás lehet. S e törekvés keretébe tartozik a „papi civil“ kérdése is. Nem állítom azt, hogy e kérdés megoldásával meg lesz gyógyítva sok sebtől vérző lutheri egyházunk, tisztában vagyok azzal, hogy szeretett egyházunk felvirágzását csakis Luther szellemével, az evangéliom, az élő hit gazdag kincseivel lehet elérni, azt is hangsúlyozni kívánom, hogy ez a kérdés az „adiaphoron“-ok közé tartozik, de a külföldi speciell lutheri egyházak példáját követve, ezt a kérdést sem szabad figyelmen kívül hagynunk, mert evang. egyházunk társadalmi súlyának, papságunk társadalmi fellépésének és érintkezésének számtalan előnyét dobjuk el magunktól, ha a múlt sok-sok visszás jelenségét fenntartjuk s a „papi civil“ kérdését meg nem oldjuk.

Egyházunk és annak papsága az öltözet kérdését nagy szabadossággal és vétkes közönnyel kezelte úgy a hivatalos Luther-köpenyt, mint más egyéb öltözeteket tekintve.

Nem felejtem el soha, mikor nagy halottunkat Kossuth Lajost temettük Budapesten, bold. Sárkány püspök vezetése mellett, aki a temetést végezte, részt vett 50—60 evang. lelkész a menetben a legkülönfélébb alakú és szabású Luther-köpenyben és a legelütőbb fövegekkel, kezdve a cilindertől, pines, puha kalap, bárét stb.