Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-02-26 / 9. szám
4 BVÄ^GElilJ^ÜSO^ LkflPJÄ 1922 Pogány tévelygések. Csel. 17. 24-31. Athén müveit közönsége előtt tartotta Pál apostol azt a polemikus beszédét, amelyben a leghatározottabban, a legélesebben, de mégis lehetőleg kíméletes formában, kel ki a pogány tévelygések ellen. Mindenek előtt abból a feltevésből akarja őket kiábrándítani, hogy az Isten, aki mennynek és földnek ura, aki teremtette a világot s a melyek a világban vannak, kézzel csinált templomban lakik. Hiszen megmondotta már a szent iró is: ,.Ime az egeknek egei téged be nem fogadhatnak, annál kevésbé ez a ház, amelyet én csináltam“. Hangsúlyozta velük szemben azt az igazságot, hogy az Isten lélek és teljesen elég önmagának; hogy neki nincs szüksége mi reánk, «ekünk azonban szükségünk van ő reá; ő ellehet mi nálunk nélkül, de mi ő nála nélkül nem lehetünk el. „Embereknek kezeiktől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ad mindeneknek életet, leheletet és mindeneket, ö benne, ő általa élünk, mozgunk és vagyunk“. Hát nem vert-e mi közöttünk, keresztények között is gyökeret hasonló tévelygés ? Nincsenek-e köztünk is sokan, akik úgy gondolkodnak, hogy Isten egyik-másik házban, pl. a szentegyházban, a templomban inkább lakik, mint valamely más házban; azt képzelik maguknak, hogy vannak bizonyos szenthelyek, mondjuk bucsujáróhelyek, ahol az Isten közelebb van hozzánk, s ahol mi őt közelebb érékük és tapasztaljuk, mint másutt. Vannak a keresztyének között is nem is kevesen, akik úgy vélekednek, hogy az Isten rászorul az ő szolgálatjukra s örülhet annak és hálás lehet azért, ha ők valamit tesznek vagy áldozatot mutatnak be «eki s hogy Istennek kötelessége, őket különös jutalomban részesíteni azért, amit érte cselekedtek. Nem ilyen gondolkodás irányitja-e akárhány keresztyén embernek isteni tiszteletét, mikor mesterkélt szavakban, üres frázisokban, gyönyörködtető zenében, pénzáldozatban, jótékony célra, szív és lélek nélkül — pedig Isten előtt ez kedves — nyújtott adományokban akarjuk az Istent lekötelezni magunknak? Az Isten lélek és akik őt imádják, szükséges, hogy lélekben és igazságban imádják. Amit te keresztyén isteni szolgálatnak tekintesz, az ily szolgálat, amelyet neked magaddal szemben saját magad érdekében kell teljesítened, amelyre neked az Isten maga mutat utat, amelynek elvégzésére ő maga hiv fel tégedet, úgy hogy ilyen módon tulajdonképen ő ád neked valamit, ad életet és a mit te tehetsz, az nem lehet más, mint az, hogy te ezen ö ajándékát megismerd, elfogadd és használd. A másik pogány tévelygés, amelyet az apostol meg- erőtleniteni akar, a görögöknek saját énjökből fakadt el- bizakodása, túlhajtott büszkesége, nielynél fogva ők magukat más népekkel összehasonlítva, a legkiválóbb, a szó valódi értelmében igazán emberi és Isten leikéről ihletett népnek tartják, más népeket pedig barbároknak tekintenek, akiknek nincs igényük a teljes emberi méltóságra és arra, mintha ők is Isten képére és hasonlatosságára teremtettek volna. Ezen felfogással szemben Pál apostol azt hangoztatja, hogy minden ember egymásnak testvére, hogy az Isten az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette; mindnyájan Isten nemzetsége vagyunk és arra vagyunk hivatva, hogy Istent keressük, akiben, mindnyájan fejlődünk és azzá lettünk, amik vagyunk. És amint az egyesek élete Istenből, Istenbe és Istenhez vezet, úgy fejlődik a népek és az emberiségnek egész élete és ezt nevezhetjük bizonyos tekintetben a történelem filozófiájának. Az athenei pogány tévelygésekhez hasonló tévelygésekkel találkozunk nálunk is. Nincsenek-e köztünk is, akik az ö nemzetségüket, családjukat kiválóbbaknak tartják másoknál, akik más nemzetbelieket és más vallásua- kat semmibe sem vesznek? Nincs-e farizeusi gőg, mely pöffeszkedve, megvetőleg tekint más népekre? Sokszor úgy viseljük magunkat, hogy abból nem látszik meg az, hogy Isten előtt mindnyájan olyanok vagyunk, mint akik az 6 képére és hasonlatosságára teremtettünk. Az egyes nemzetek közti természetes különbségeket maga az irás is elismeri. (Csel. 17.2. Efez. 2.16). De azért a nemzetiségi éred met ngm kell annyira kitüntetni, hogy az áltál más nemzetiségeket megvetőleg lenézzünk vagy botorul gyűlöljünk, a partikularizmus nem keresztyén felfogás. Soha sem szabad felednünk, hogy Isten országának egyaránt jogosított polgárai vagyunk, másrészről a másik szélsőségbe, a világpolgárság, a kozmopolitizmus bűnébe sem szabad esnünk, hazafias kötelességektől való felszabadításra törekedvén. Rabszolgaság ugyan a szó leggorombább értelmében nincs nálunk, de mégis a keresztyének között is sokan vannak, a kik fitymálva tekintenek le az ö képzelt nagyságuk fényköréből az alacsony sorsuakra és mintha kiváltságosok volnának, nem akarják elismerni azt, hogy azok is, mint hozzájuk hasonlók, az érvényesülésre fel vannak jogosítva. Oh lásd meg ember az Istenfiuság képét, a te felebarátodon 1 Különösen manapság, az úgynevezett „keresztény kurzus“ korában, mikor minden Krisz- túsban hívőnek egy zászló alá kellene esküdni és minden keresztyénnek a hazaszeretetben egybe kellene forrni, az elárvult haza megmentésére: akkor nem lett volna szabad úgy eldobni a sulykot, aminthogy azt P. Zadravetz István, tábori püspök eldobta. Hagyjunk fel az előítéletekkel, a beképzelődésekkel és mérlegeljük magunkat és mérlegeljük másokat is a szerint, amint a szív és az élet az Istenhez viszonylik. Thomay József, , evang. lelkész. miiiiimiiMiumiiimiiimiuiiiiiiiuiiiiiuiiuiMtiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiEiiii A dombóvári gyülekezet kérő szava evangélikus gyülekezeteinkhez! A dombóvári evang. gyülekezet hivatása. A gyülekezet exponált helyzete a katolikus tengerben. Harc a szektákkal. A gyülekezet anyagi viszonyai. Dombóvár nevét e lap olvasói jól ismerik: Dombóvár Csonka-Magyarország egyik legnagyobb vasúti csomópontja. Tudják jól azt is, hogy van itt egy kicsi evang. gyülekezet. A szórványokkal együtt 600 lélekből áll. A dombóvári evangélikusok az utóbbi két évtized óta vándoroltak be s a jelek szerint ez a bevándorlás folytatódni fog a jövőben is és igy folyton nehezebb, egyúttal fontosabb hivatás is vár reá. A gyülekezet exponált helyzeténél fogva páratlanul álló hivatást tölt be Istenországa és anyaszentegyházunk szolgálatában. Mint egyházunknak egyik őrszeme ötven kilométeres körzetben hirdeti az igét és terjeszti a világosságot. Az evangéliumnak ez a kis szigete tizenkétezer r. katolikus közt tartja fenn magát. A katolikus többséggel szemben vegyesházasságoknál általában mi vagyunk a vesztesek. Vegyesházasságoknál a hívek egy jó része abból a külső körülményből kifolyólag is hajlandóbb a kát. fél javára engedni — sokszor jobb meggyőződése ellenére — hogy legalább templomban esküdjék s mivel evang. templom nincs, elmennek a kát. templomba és kát. egyházba. A vegyesházasságok pedig itt nagyon gyakoriak. A kát. tenger hullámai mellett azonban egy másik veszedelem is fenyegeti ezt a gyülekezetei Itt ütötte fel egyik főhadiszállását az újabban hazánkban is hatalmas propagandát indító methodisia vallásfelekezet s innen kiindulva igyekszik elhóditani a tolna, baranya, somogyi ősi evangélikus gyülekezetek hosszú sorozatát. A metho- disták az áttérőket anyagilag is gazdagon segélyezik s igy a megélhetéssel keservesen küzdő evangélikusok, kik evang. egyházunk részéről nemcsak nem részesülnek semmiféle anyagi támogatásban, hanem egyházunk létéért nagy áldozatokat kell hozniok, nagy kisértésnek vannak kitéve. Munkájukat megkönnyíti az a körülmény is, hogy vezetőjük egy volt evang. lelkész s igy olyan színben tűnnek fel a hívek előtt, mintha ők is evangélikus egyházunkhoz tartoznának. A dombóvári gyülekezet nagy hivatása, hogy gátat vessen mindjárt kezdetben a methodista mozgalomnak, mert ha Dombóvár egyszer elesett, akkor semmisem tartoztathatja fel többé e felekezet további terjeszkedését éppen evang. egyházunk kárára. Gyülekezetünknek exponált helyzeténél fogva felette fontos hivatást kell betöltenie. Ezidöszerint a helybeli
