Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-02-19 / 8. szám
Vili. évfolyam. Budapest, 1932 február 19. 8. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal i Budapest, Vili., Szentkirályi-utca 51 (Üllói-ut 24). Lapreklamációh t IfJ. Ksllncr Ernő könyvnyomdájába Budapest, V., Caáky-utoa 10 Uldandák. Alapította Dr. RafVay Sándor Kiadja llóVIzatésI ér évi 160 korona, ■gyos szám éra 5 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Megjelenik minden vasárnap. AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS SZÖVETSÉG. Dr. FelelAa szerkesztA és kiadói FAmankatárs: SCHOLTZ OSZKÁR. KUTHY DEZSŐ. Kétéltüség. Erről zeng bús éneket a sorainkat követő cikk. Szokatlan sorrend, hogy a visszhang megelőzze a kiáltást; de mi optimisták vagyunk s a pesszimizmus leküzdését hirdetjük. Az Evangélikus Szövetség az élni-akarás szülötte, az élni-tudás bizonyságtétele, melynek táborában a győzelem szent reménysége leverő melancholiák felett is diadalt arat. Hogy a gyülésterem és templom közelebb is állhatnának egymáshoz — ez valóban kívánatos. De az a látszólagos kétéltüség, melyet a mis- kolcziak ékes^zavu lelkésze ismételten szóvá tesz, egyrészt nem általános jelenség egyházunkban, másrészt nem lutheránus specialitás s inkább csak egyes egyházi testületeknek olyan múló betegsége, melynek „korszerű és következetes megszüntetését“ nyilván a cikkíró is lehetőnek tartja. Az kétségtelen, hogy felpanaszolt bajainknak egy a végső oka: az evangélikus öntudat gyengesége. De ezen segíthetünk, csak lássunk már egyszer munkához. A hibát ott követtük el, hogy tanítottunk vallást, de nem adtunk vallásos nevelést ; a hitélet sóját, tápdús nektárját mindennapi ételünkből kifelejtettük. így azután gyűléseinken, intézményeinkben itt-ott szóhoz jutottak, sőt vezérszerepet nyertek olyan egyének is, kikben volt egy bizonyos tradicionális egyháziasság, de egyéb semmi. Soványan táplált hitüket kiölte már az élet. Félre tehát azzal az „ide-oda hajladozással“ ! Az irányt kitűztük — kövessük. A Szövetség, szomorú múltúnknak teljes átgondolásával, sivár jelenünknek higgadt szemléletével s egy szebb jövő bekövetkeztének törhetetlen hitével tűzte ki céljait. Azért állítottuk fel a közművelődési, gazdasági és sociális feladatok hármas csoportját, hogy egyházunk vérkeringésébe uj energiák ömölhessenek be. Mert mindezek a feladatok egy célt szolgálnak : egyházunk szárnyaló felemelkedését, az evangélium vizeinek minden teremtett lélekbe való, beszivárogtatását. A Szövetség az Egyházat szolgálja; az egyház uj szekerének készülő iengelye, sőt több: maga a Jövő egyháza. Aki tehát nincs balvéleménnyel céljaink felöl, aki nem lát csupán uj köntöst a Szövetségben, mely- lyel az eddigi belmissziói próbálkozások vérszegény alakjai is betakartatnak, hanem meglátja azoknak a csendes, de tüzesszemü embereknek munkába állítását, kiket eddig csak az adófizetés és a sátoros ünnepek konvencionális templomjárása fűzött az egyházhoz — az a jelen idők kétéltüsé- gétől ne féljen. Hogy a Jövő egyháza uj nemzedéket követel — az bizonyos. De a jelen nemzedéknek is vannak tagjai, melyek kellő erőben vannak, csak meg kell keresnünk azokat. Vannak, élnek ma is egyházalapitó „szentek“ — csak Wallaszkayakra van szükség, akik mozognak, Írnak, sürgetnek. Mert a mi evangélikus életünk egy élet; s ha dolgozunk: maga az élet. <■ * Sch. Ember, „időhöz kötött szimbóluma az örökkévalóságnak“, — nem a munkáid, amik mind halandók és végtelenül kicsinyek; amiknek legnagyobbika sem jelent többet a legkisebbikénél — hanem a munkádban megnyilatkozó szellem az, aminek egyedül lehet értéke és tartóssága. Carlyle.
