Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-02-05 / 6. szám
4 BVÄflGElilKtiSOK IiRPJÄ 1922 A mai társadalom tényleg a mai laza hitnek megfelelően néz ki. A sirontuli élet van szépnek lefestve és a reinkarnáció tana azt magyarázza, hogy végül mindenki Istenhez fog jutni; a jók azonban kevesebbszer reinkarnálódnak mint a gonoszok. Ez egy olyan tan, amely nem moralizál, emellett bárki könnyen megalkuszik lelkiisme- retévtl, hogy egy-két reinkarnáció árán enged a testi kísértéseknek a földi életben. Hogy és miként van a síron túl: azt nem tudjuk s azért az embernek mig él, a magasabb szellemi sik felé kell törekednie, mert az meg bizonyos, hogy az Ur országának és igazságának keresése mindeneket megad nekünk. A kér. hit és vallásos felfogás revíziójának nem szabad már soká késni! HHMUimuiiiiiuiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii:iiiiniiiiHiiiiiiiuiiHiiiuiiniiiiii Tanügy. Az evangélikus tanárok és tanítók országos egyesületének évkönyve az 1917/18., 1918/19., 1919/20., 1920/21. évekről Dr. Szelényi Ödön titkár szerkesztésében mostanában jelent meg. A lefolyt négy esztendő — bár tanerőinknek ez alatt gyötrő izgalmakban és megpróbáltatásokban volt részük — még sem volt meddő. Az egylet működése ugyan két éven át (1918—1920.) csaknem teljesen szünetelt; de ezt megelőzőleg az egyesület az egyetemes tanügyi előadói állás megszervezését célzó s az egyetemes gyűlés által elvileg el is fogadott javaslatával bizonyságát adta annak, hogy az evangélikus tanügy komoly és egyházunkat szerető férfiak kezébe van letéve. Sajnos, e fontos tisztség még ma is betöltetlen, bár az egylet az állás megszervezését most is napirenden tartja. Fontos lépése volt az 1918. évi közgyűlésnek egy vallásoktatási szakosztály megalakítása, melynek elnökévé Hetvényi Lajos soproni mennyei Jóltevőjük iránt, akitől van mindenük és akié minden, ami csak van nekik, tettekkel bizonyítsák be; hogy a fösvénység és Isten iránt való hálátlanság álmából virradjanak fel s tegyék nyilvánvalóvá minél előbb, hogy nem névleges, hanem valóságos és buzgó evangélikusok. így a többieket is, akik Pesten a kir. Kúriánál szerezték meg vagyonuknak alapját és gyarapodását, Tekintetes Uram, felügyelői tisztségénél fogva, méltóztassék felhívni. Úgymint a Prónay, Podmaniczky, Jeszenák báró urakat, a sziráki Roth-Teleki úrnőt, akinek Pestmegyében sok nagybirtoka van, Beleznayné és Bujanovszky tábor- noknékat és magát Bujanovszky tábornok urat, Balogh Péter és Tihanyi Tamás táblai bírákat, szintúgy utódaikat, a Zsitkovszkiakat, Bohus Sámuelt és Jánost, a Gotseczieket, Lehoczky Dánielt, Vörös Bálintot, a Mazsáriakat, Berhelyieket, akiknek szülei vagy elődei pesti ügyészkedéssel emelkedtek fel; az Ambrozy, Parniczky, Matkovics, Lehoczky András és György, Keller, Káldy, Glosius urakat és saját kebelében Pongrácz Boldizsár urat is, akik vagyonuk megalapítását és gyarapodását Pestnek köszönhetik s ezért Isten dicsőségének ottan való előmozdításában és az Ágostai Hitvallás tanár, a Luther Naptár jeles szerkesztője lett megválasztva. Az egyesület elnöke 1918 őszén még hosszabb felterjesztést intézett az egyetemes felügyelőhöz a magyar felvidék veszélyeztetett evang. iskolái érdekében, de azok sorsán segíteni már nem lehetett. Az 1920. év decemberében ismét porondra léphetett az egyesület és Szigethy Lajos elnöklete alatt felhívta a tantestületeket, hogy a következő kérdésekkel foglalkozzanak. 1. A tanítóknak az egyházi életben való közreműködése. 2. A tanitók érdekeinek az egyházi életben való felkarolása. 3. Egyházi iskoláinknak szakemberek által gyakorlandó felügyelete. 4. Az egyházi szellem ébrentartása iskoláinkban. Az 1918—20. évi jelentés leverő adatai szerint: 1918-ban volt Magyarországon (az erdélyi szászok levonásával) 1.116,616 ág. h. ev.; megmaradt 588,758. A tanerők száma volt 1951, ma 799-re szállott le a számuk. A tanulók száma volt 166,406, jelenleg pedig 71.837. Elemi népiskolánk volt 1254, megmaradt 556. Polgári fiú- és leányiskolánk volt 9, megmaradt 2. Tanítóképzőnk volt 5, megmaradt 2. Fiugimnázium 16, megmaradt 6. Teol. akadémia volt 3, maradt 2. Egyetlen jogakadémiánk áthelyezéssel menekült meg. Csak leánygimnáziumaink (Kőszeg és Nyíregyháza) száma nem fogyott, melléjük pedig mint uj alkotás, a budapesti ev. egyház leánynevelő intézete (líceum) lépett. A proletárdiktatúra alatt iskoláink a nemzeti és vallásos alapot általában véve dicséretesen megőrizték. Súlyos megpróbáltatás érte felvidéki iskoláinkat. A cseh kormány egyes iskolákat egészen megszüntetett vagy eltótositott, másokban pl. a Szepesiekben a magyar tanítási nyelvet a némettel cserélte fel; magyar intézeteknek csak a rimaszombati és pozsonyi iskolák hagyattak meg — de csak egyelőre. Slefanek a cseh-szlovák „államnyelv* tanítását összes iskoláinkra rákényszeritette. Az 1920/21. évi titkári jelentés elismerőleg szól tanáraink irodalmi munkásságáról s a tanügyi kormány rendeletéinek egyöntetű végrehajtása érdekében az egyeszerint való vallásgyakorlatnak megszerzésében részt venni a nekik jutott áldások mértéke szerint, lelkiismeretbeli kötelességük. És pedig nem úgy, amint hallottam, holmi csekély évi járulékokkal, melyek halál vagy Budáról való elköltözés esetén megszűnnek, hanem nagyobb és állandó alapítványokkal. Másként a dolog megvalósítására, azt hiszem, gondolni sem lehet. Ha pedig ily módon a felsorolt urak és úrnők példájukkal előljárnak, bár vagyonom igen kevés részét köszönhetem Pestnek, én sem fogom magamat kivonni, aki Istennek tiszteletében az Ágostai Hitvallás és az ev. egyház többi szimbolikus könyvei szerint élek és fogok meghalni.“ (Folyt, köv.) „Méltán dicsérik János szász választófejedelem nagy állhatatosságát, amiért ő 1530-ban az ágostai birodalmi gyűlésen oly rendíthetetlenül megállóit az evangéliom tiszta tana mellett. Ott mondotta, mikor a császár végső elhatározását közölték vele : „Két ut van, vagy Istent, vagy a világot kell megtagadnunk. Kiki gondolja meg, melyik vezet jó végre. Valóban nagy isteni kegyelem, hogy ez a választófejedelem a többivel, sőt a császárral szemben is oly szilárdul megállóit.“ Luther>
