Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-02-05 / 6. szám
1922 BVA|4GéliIKÜS0l{ LkAPUA 3 lehetne minden becsületes szerzetes, ha a kath. egyházban meg volna engedve a szabadkutatás. Ezzel pedig ki van mondva az is, hogy a protestáns egyházaknak a szabadkutatás elve mellett számolniok kellene a szerzetesi élettel, annyival is inkább, mert evangélikusoknak tartják magukat, az evangéliumban pedig határozott utasítás van a mindenek elhagyására Krisztusért. Ma már az észszerüség határozottan követeli, hogy úgy a kát. egyház, valamint a protestáns egyházak ily értelemben reformálódjanak. A szerzetesi élet tekintetében rekordot jelentene a szerzetesi erkölcsök gyakorlása zárdafalak és barátcsuha nélkül. A protestánsság tehát, ha tökéletesebb akar lenni a katolikusságnál, akkor neki ezep rekordra kellene törekednie. Kérdés, bir-e? Ha nem bir, akkor nincs tovább külön hivatása s bátran visszatérhet a katolicizmusba s próbálkozzék ott az evangélikus szellemet fejleszteni, amelynek Jézus a központja és nem Mária. Ha pedig a prot. egyház képes újból reformálódni, akkor meg kell szerveződnie egybázilag szigorúan az evangélium rendeletcinek értelmében, de a világcél előmozdítása miatt állandóan egy szellemben kell működnie a katolikussággal. Az ily nagy- célból tudatosan kitervezett szervezkedés már a kér. vallás cselekvörészéhez tartozik és a földön a tudatos világvezetés kezdetét jelentené. Ennek fökelléke: prófétai módszerrel való kisejtése a ma még ismeretlen reál-ideális célnak, mert ilyen az emberiség célja. Mindezeket pedig már most kellene tervezgetni egy erre alkalmas személyekből alakuló szerzetes-rendben, amelyben már a föld személyes öntudata nevében gondolkoznának és cselekednének, ahol meguj- hodnék a mai elroncsolt közszellem atmoszférája. Egy Krisztus-Társaság megalakítása a prot. egyházakban ma a legégetőbb szükség enyhítésére szolgálna, mert ott a protestáns misztika csodákat létesítene. Sokan hiszik, hogy a halál után egy magasabb szellemi individuális élet következik. Ez tapasztalati formában is valóság, ha a halál alatt a testiség fokozatos elhalását értjük. Mindenki megbizonyosodhat afelől, hogy a testiség leküzdésére törekedve, minden magasabb fok elérése után egy magasabb szellemi életbe lép. E tekintetben a kér. katekizmus a szellemi fejlődés módját igy tárgyalja: .Az, hogy az ó Adám mibennünk naponkinti bünbánás és töre- delmesség által elfojtassék ; meghaljon minden vétkekkel és gonoszságokkal együtt s viszont, uj ember jöjjön elő, aki igazságban és tisztaságban éljen Isten előtt ideig és örökké“. Ez az életre vonatkozó kér. valóság, amelyet meg- dönteni nem lehet: szükséges azonban ezen igazságnak konkrét ismertetése, ha azt akarjuk, hogy a kér. hitélet intenzitása növekedjék. Szükséges prot. részről a szerzetesi kontemplativ élet, hogy olyan papok nevelődjenek, akik már tudnak a mindenség céljáért élni s ennek fokozatos megértésére törekedni. Az ilyen pap azokat a földi célokat, amelyekért az emberek óriási többsége tülekedik, valóban csekélyeknek tekinti; anyagiakban nem kíván magának többet, mint amennyi az ö létfentartásához és lelkifejlődéséhez szükséges. Annál jobban fogja azonban szeretni és imádni az istenséget; még pedig mindig jobban, aszerint, amint azt intuitive fölfogni és megérteni képes. Nem egyéb ez, mint a protestáns misztika szükségességének hangoztatása, aminek kultiválására a prot. egyházaknak szervezkedniök kellene. Legfontosabb a kér. vallásos népnevelés, hogy ez ellensúlyozni bírhassa az erkölcstelenség felé rohanó életet. Meggyőzően kell tanitani, hogy egy bizonyos életkorig mindenki erejéhez képest iparkodjék a testiség hatalma alól megszabadulni, még pedig ugv, hogy megtakarítson az életerőből az öreg korra is; arra az időre, amikor már a lelkivilágosság mindent pótol és boldogít. A testi örömök és a sir között legyen az ember számára egy világ, amelyben már az örök világosság fényét élvezhesse az. aki erre méltóvá tette magát. Azért egyelőre ne keressünk semmit a sir után, hanem a testiség hatalom alul fölszabadulva, keressük a mennyországot itt a földön. Az ilyen mennyországkeresés ugyan nem áll másból, mint a lelki erőnek szüntelen fokozásából a lelkesedés által. Tudni kell azonban, bogy a mennyei boldogság sem áll pihenésből és a javakban való duskálódásból, hanem: a megismerésből eredő átszellemülésből, ami fokozódhat idővel egészen az isteni megismerés fokozatáig. Az igy szerzett boldogság azonban megfelelő nagy szenvedéssel váltakozik a megismerónek életében. A lelki kincsek szerzésére ily módon nevelt keresz- tyénségnél valóban megszűnnék az anyagiak utáni mai hajsza, mert bebizonyulna Jézus ezen mondásának igazsága : .Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak a mennyországba jutni“. dált Ráth Mátyásról. Wallaszkay jó latinsággal fogalmazott levélben válaszolt Pongrácznak. Melegen gratulál mindazoknak, akik Pesten az evang. vallásgyakorlat érdekében fáradoznak. Ö maga is Pestre készül és házat szándékozik ott vásárolni. Pongrácz, ugylátszik, erre is buzdította a vagyonos evangélikusokat. Ismernünk kell ugyanis a Türelmi Rendelet előtti állapotokat. I. Lipót 1703. évi diplomája értelmében a protestánsok Pesten polgárjogot nem nyerhettek, házat még Márra Terézia korában sem vásárolhattak. Belez- nay tábornok sem vehette birtokába az anyjától örökölt házat, hanem kénytelen volt azt katolikus rokonainak átengedni. Teleki Roth Johanna édesanyja Wattay Borbála volt az első evangélikus, ki 1782-ban a mai Teleki-palotát a Szerviták-terén megvásárolta. Az ő példáját követték azután Glosius Sámuel orvos és Ambrozy Sámuel kir. tanácsos. Ilyen szándéka volt, már csak az evang. egyházközség erősítése céljából is, Wallaszkaynak is, ki fiatal korában maga is Pesten lakott s ott vagyont is szerzett De a pesti egyház segélyezésére vonatkozólag megírja Pongrácznak, hogy ő a vagyonát újabban már nem gyarapíthatja, a régi vagyonából pedig 50.000 forint alapítványt tett az Akadémia javára (Bessenyey és Révay már akkor terveztek ilyent) és 12,000 forintot munkaképtelen lelkészek és tanítók segélyezésére. Ezenkívül, úgymond, napról-napra folyamodnak hozzá az újonnan alakuló gyülekezetek és külföldre menő tanulóknak is évi stipendiumokat osztogat. így törekszik ama javakat, melyeket Isten gondviseléséből élvezett s amelyeknek ő nem ura, hanem csak kezelője,,Istennek visszaadni. Bár követnék az ő példáját többen is azok közül, akik vagyonukat pesti ügyészkedésükkel halmozták fel. „Én már ezelőtt, úgymond, Adonyi urat Pozsonyban és másutt ismételten, sőt levélben is, a múlt évben pedig, Beniczky Sámuel udvari tanácsost Budán alapítóleveleimnek felolvasásával hasonló cselekedetekre felhívtam, különösen pedig azt ajánlottam, hogy a vallásgyakorlat céljából Pesten tegyenek alapítványt, ahol vagyonukat szerezték; de amint hallom, eddig még egyiket sem indította meg a példám, jóllehet gazdagok és nincsenek örököseik, és Adonyi ur, amint veszem észre, az istentisztelet előmozdítására a máséból és nem a magáéból akar adakozni. Méltóztassék, Tekintetes Uram, ő uraságaikat felserkenteni, hogy buzgóságukat és hálájukat
