Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-01-29 / 5. szám
4 EVflflGElilKÜSO^ URPÚR 1922 XV. Beaedek. A római katolikus világnak gyásza van. Meghalt a pápa. A pápa személye a róm. kát. egyház hívei előtt szent és sérthetetlen, érzés- és hitvilágukban, mint eszme, él. Elhunytán érzett fájdalmukat mi is osztjuk, résztvevő szívvel állunk ravatalán. Visszatekintve pápaságának hét és fél esztendejére, elismeréssel kell adóznunk a politikai béke érdekében kifejtett tevékenységének s a nyomor enyhítésére irányuló bőkezűségének,'elismerjük a hadifoglyok sorsának jobbrafordulása és szabadulásuk körüli érdemeit is De, ha hívek akarunk lenni a történeti igazsághoz, meg kell állapítanunk, hogy XV. Benedek nem „békepápa“, hanem a nyílt hadviselés pápája volt, aki harcot provokált a protestánsokkal az egész világon. Mindazon engedményeket, mik előtte protestáns államokban fennállottak, megszüntette. Uralkodása alatt a róm. kát. politika olyan szélsőséges irányi vett fel, különösen Németországban és hazánkban, hogy az nyílt kultúrharc veszedelmével fenyeget, miért is a politika ellen protestálnunk és állást kell foglalnunk. A két évvel ezelőtt, Svájcban megtartott fele- kezetközi keresztyén világkongresszusra őt is meghívták. Mily nagyjelentőségű, óriási horderejű — eltekintve az ott létrejött megállapodásoktól, elért pozitív eredményektől — maga a tény, hogy a különböző keresztyén egyházak közös munkáról egy asztalnál tárgyalnak, nem szorul bővebb fejtegetésre. Hatalmas, Isten szive szerinti gondolat! Meg is értette ezt, ment is mindenki a hivő szóra, csak — a pápa nem. Távolmaradását ilyen magyarázattal indokolta: „Ha létrejönne a kongresszus, azért imádkoznék igazán, hogy annak résztvevői meglássák a világosságot és visszatérjenek az egyház látható fejéhez, aki őket tárt karokkal fogadná“. Az általa követett politikát még a róm. kát. egyház szempontjából sem találjuk helyesnek. Hiszen, ha a számbeli többség még annyit jelentene is, ne feledjük, hogy csak 50 millióval több a római katolikus, mint a nem róm. kát. keresztyén a világon. S ez a számbeli többség alig lenne elegendő ahhoz, hogy nyílt harcban a pápa egyháza számára biztositsa a győzelmet, amikor a protestantizmus, a világ haladó szellemétől támogatva, vívja harcait. Helytelen és sajnálandó dolog, hogy a püspökök e politikával egyetértettek. Meg kell mondanunk nyíltan a pápa ravatalán, hogy a magyar róm. kath. főpapi kartól a haza érdekében joggal várhattunk volna több hazafiság-sugállta belátást, kiméletet. Uj pápa jön. Várjuk. Vájjon jön-e, mikor jön olyan, aki szakit e középkori politikával és nem bélyegzi eretnekségnek, ha mi, protestánsok, a magunk, Krisztus evangéliumában gyökerező világnézete szerint rendezzük be és éljük le életünket, mint szabad istenfiak, az Isten szabad világában?! Kettős jobíl. ünnep Aszódon. Az aszódi ev. Petőfi-főgimnázium nevéhez méltón óhajtja megünnepelni halhatatlan növendékének, Petőfi Sándornak születése századik évfordulóját; ugyanakkor szentel ünnepet másfélszázados fennállása emlékének is. E nagymultú iskola híven őrzi örökéletü tanítványa emlékezetét. A magyarsága tudatában büszke jeles diák három éven át megszakítatlanul ebben az iskolában tanult; lelke itt telt meg gazdag tartalommal; itt szerezte meg tudása, műveltsége alapjait; itt kezdett kialakulni jelleme, hogy mint a bímbóhasadás a virág színét és illatát mutassa későbbi teljes kifejlését; innen indult el tüneményes pályafutására, hogy honszerelmében megdicsőüljön s a világ nagy szellemeinek sorába, a világirodalom magasságába emelkedjék. Gyulai Pál — az aszódi gimnázium 1888- ban tartott ünnepélyén a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy- és Petőfi-Társaság nevében Szana Tamással együtt megjelenvén, — ez iskolának Petőfi költői fejlődésére gyakorolt hatását minden időkre becses szavakban örökítette meg. Maga az irodalomtörténet is az elismerés értékelésével adózik e hely jelentőségének: de a legszebb emléket mégis a költő emeli neki Utijegyzeteiben. Ez a régi iskola, mely még ma is a hajdani épületekben szorong, méltó arra, hogy a közelgő évforduló alkalmából az országos közfigyelem felé forduljon s a magyar társadalom megértő áldozat- készsége jóvoltából uj épületet nyerjen; különösen méltó arra, hogy ódon falai előtt a mai magyar tanulóifjúság, mint a nagy költő szellemének örököse, ez évfordulón kegyelettel áldozzon a halhatatlan deáktárs emlékének. Ezért a megalakult jubileumi bizottság kérelemmel fordul az illetékes fórumokhoz, irodalmi társaságokhoz s a közélet kiválóságaihoz, hogy erkölcsi támogatásukkal az aszódi Petőfi-főgimnázium ünnepe azegész magyar tanulóifjúság jubileuma lehessen s a nagy költő emlékéhez méltó cél — az uj Petőfi-főgimnázium eszméje — megvalósulhasson. A jubileumi intézőbizottság elnöki tisztét dr. Raffay Sándor ev. püspök vállalta el. imiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiimmmiiiiiiiiiiiiim Adakozzunk az „Evangélikusok Lapja“ fenntartására. Lapunk javára újabban a következő adományok folytak be kiadóhivatalunkba: Özv. Simkó Károlyné Békéscsaba 50 K, Bartha Henrikné Budapest 40 K, Zsilinszky Mihály Mezőtúr 90 K, Műnk Dezső Balassagyarmat 40 K, Télessy Dalma Bpest 160 K, Tinschmidt Sándor Majos 50 K, Dessewffy Dezső Vanyarcz 100 K, Biszkup Ferenc Mezőberény 20 K, Kovácsy Sándorné Budapest 100 K, Benyó Vilmos Budapest 40 K, Br. Buttler Ervin Nándorkelecsény 40 K, Eisert Kornélia Budapest 40 K, Lacó Zsófia Békéscsaba 50 K, Benkő Károly Alsósáp 50 K, Horváth Mihály Orosháza 25 K, özv Lang Lászlóné Budapest 40 K, Hajts Matild 40 K, Dr. Tepliczky Aladár és felesége Kiskörös 100—100 K. Midőn az adakozóknak köszönetiinket fejezzük ki, reméljük, hogy a jó példa másokat is arra fog késztetni, hogy bevételeinket önkéntes adományaikkal is gyarapítsák.
