Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-12-24 / 51. szám
8 EVAfiGémftUSOlt I»APJA 1922 Amikor ez a kérdés felvetődött, egyházunk hitéletének egyik alapkövét bolygatták meg. Jól vigyázzunk, hogy ami kincset őseinktől átvettünk, könnyelmű lélekkel el ne tékozoljuk. Jól meggondoljuk, hogy amikor a vallásoktatás reformjáról van szó, igazán számba vegyük a modern kor követelményeit, de meg ne feledkezzünk a vallásos élet feltételeiről sem. Egészséges, alapos vallásoktatás az egyház- épitömunka felét jelenti. Azt viszik híveink ki az életbe, amit mi adunk nekik a vallásórán s amit ott meg nem adunk, csak a legritkább esetben pótolja igehirdetés vagy különös vallásos érdeklődés. Ehhez a kérdéshez mindenkinek csak felelőssége teljes tudatában szabad hozzányúlni. Itt legyen útmutatónk Jézus, világosítson meg az ő Szentlelke! iiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiHiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiii Mi — és a biblia. Kor. I. 4, 1—5. A világháborút követő politikai és társadalmi mozgalmak Isten titkainak sáfárai közül sokakat megpróbáltak. Es bizony voltak közöttük olyanok, kik Krisztus szolgáinak neveztették magukat még akkor is, midőn már az Anti- krisztusnak szolgáltak. A többség azonban hű és bölcs sáfár maradt, kik Krisztus keresztjét annál magasabbra emelték, mentői erősebben nehezedett vállainkra az élet keresztje. Az idők forrongása mégis sok megítélést szült. Nemcsak a számadók vonták kérdőre a sáfárokat, hanem utóbbiak egymást is sűrűn megítélték. Az idő előtti megítélésektől pedig Krisztus egyházának kimondhatatlan kárára, sok harag és gyülölség származott. Ki kardot rántott, nem egyszer önmagát sebezte meg. Az emberi ítéletnapok azonban most már egyre ritkulnak. A sötétség titkait ma már kevésbé fürkésszük. Hiszen az Ur már eljött, itt van a küszöbön s e titkok világrahozatala az ő feladata. Legyünk bizalommal hozzá, ki a szivek tanácsait is megjelenti; hogy mindenkinek Istentől legyen a dicsérete. Ján. 1. 19-28. Krisztus szolgáinak sok keserűséget okoznak azok, kik közülünk kiváltak. Vigasztalódjanak: mert kiválásuk csak azt igazolja, hogy nem voltak közülünk valók. A Krisztust tagadó hazugoknak pedig az igazság táborában nincs helyük. Kiválásukkal mit sem vesztettünk; mert az a szent kenet, melyet a Fiúról tett vallásunkért az Atyától kaptunk, bennünk marad. Más tanításra pedig nincs szükségünk. Maradjunk meg tehát magunkban s nyugtasson meg minket az a tudat, hogy az Atyában és a Fiúban maradunk. Mert a kivált hazugok csak hazugságaikat viszik magukkal; azonban, amit Kezdettől fogva hallottunk, az igazságnak kincse, az örök élet Ígérete bennünk marad. Az adventi várakozásokat immár az Isten országának eljövetelét hirdető karácsonyi örömök váltják fel: az örök élet ígéretét a bethlehemi jászolból felénk áradó világosság váltja valóra. Siessünk a pásztorok nyomába, hogy a Megtartó megszületését hirdető angyalt mi is meghallhassuk. Siessünk a jászolhoz, mig a napkeleti csillag megmutatja az utat. Tegyünk tisztességet a Fiúnak s legyünk bizalommal, hozzá, hogy soha előtte meg ne szégyenüljünk. Katholikus szövetkezés. Costa-Rica, Guatemala, Honduras, Nikaragua és San-Salvador délamerikai köztársaságok érsekei és püspökei pásztorleveleket bocsátottak ki a katholikusoknak egy szövetségbe való tömörítése végett, hogy a protestantizmus és antiklerikalizmus térfoglalása ellen sikeresen küzdhessenek. Székesfehérvárott az ottani kereskedelmi iskolához tanárrá Horváth Istvánt választották meg. Az „Egyházi Lapok“ ezt azzal a megjegyzéssel közli, hogy a lelkek katholicizmusa hiányzik, mert Horváth — apostata cisztercita s a tanárválasztó bizottságnak 8 katholikus tagja volt. Sole Pali. Negyedéves teológus volt Sopronban. Sülé Pali volt a becsületes neve. A háta mögött azonban Sületlen Palinak emlegették azokért a sületlen feleletekért, amikkel — különösen még gimnazista korában — nem egy szürke iskolai órát derűssé varázsolt. Pedig nem is volt éppen együgyű fiú, mint inkább szórakozott. Azután — ami nem valami szokatlan dolog diáki körökben — sokszor gyorsabban járt a nyelve, mint az esze. És milyen ábrándos, regényes hajlamú volt. Ha lehetett még az órában, a pad alatt is Jókai-regényt olvasott. És mennyire tele volt a lelke Petőfivel. Minden dalát könyv nélkül tudta. Szembe nem merték volna máskép hívni, mint Sülé Palinak, mert hatalmas szál legény volt: erős, mint valami Toldi Miklós. De meg hát nagyon szerették. Lehetetlen is lett volna nem szeretni. Aki belenézett ábrándos barna szemeibe, belátott a nemes szive kellős közepébe. Hiszen éppen ez volt a bökkenő. Túlságosan is őszinte és közlékeny fiú volt: azért lett a maga világának úgy egy kissé a komikus alakja, a „Kunkapitánya“. Mi mindent ráfogtak! Hogy „szivtágulásban“ szenved. Pedig egészséges volt, mint a makk. De hát belefért a szivébe egyszerre Sopron valamennyi szép leánya. Pedig volt ám ott akkor is, mint ma is, sok szebbnél-szebb leány. Pali volt a leghűségesebb bámulójuk. A Várkerületben óraszám sétált utánuk, úgy jó messziről. De a szemükbe nem nézett volna a világért se. És ha valamelyik egy kicsit rákacsintott — mert hát szemrevaló, szép fiú volt — úgy elpirult. Szerelmes volt a szive, mint a Petőfié, de tiszta is mint azé. De nemcsak a szive, a gyomra is tág volt. Maga mondta, hogy mióta soproni diák, még egyszer se lakott jól úgy Isten igazába. Ez különben nem is volt csoda a sovány tápintézeti alumneumi koszt mellett. Hisz a diákok „abszurdumának nevezték a töltött káposztát, mert azt sohse főzték nekik. Egyszer azonban mégis jóllakott. Egy gazdag pajtása fogadott vele, hogy alumneumi ebéd után ráadásul megtud-e enni harminc vajaskiflit. Huszonkilencet le is gyűrt azokból a háboruelőtti jókora péksüteményekből, de a harmincadik kifogott rajta. „Ha ezt tudtam volna, te bitang, téged ettelek volna meg elsőnek“. Ezt a tréfáját is belefoglalták a „Sületlenségek“ közé, amiket egy Lajcsi nevű barátja versekbe is szedett. Hosszú versezet. Bele se férne ebbe az újságba. De egy párat, a „helyzet“ megértésére, hadd írjunk ide a „javából“: „Mondj egy görög színműírót!“ „Hát Arisztofoklesz.“ „Ugyan mit mondtál, te Pali? Egy szóba az sok lesz.„ „Mondd meg, mi az a kanonok, Ide figyelj, bárgyú.“ „A kanonok“ — mondja Pali — . íobbesszámu álgyu.“ Megakadt Pali versében, Folytatja végtére: „Nyögte Mátyás bús hadát, Bendeguznak vére“. „Deák Ferenc mért érdemli Haza bölcse nevet“. Sülé Pali feleli: „Mert Kehidán született.“ „Mi vala a derék Lótnák Nagy keserűsége ?“ „Sóbányává változott az Édes felesége.“ Azt mondta Pali egyszer a Földrajzi órában: „Süketnéma püspökség van Vácnak városában.“ És igy tovább, szinte a végtelenségig. De nem folytathatom, mert a szerkesztő ur nem engedi. *
