Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1922-12-24 / 51. szám

1922 BVAflGÉLilKUSOK ÜAPUA 9 Na 1 A mi Palinkat nagy öröm érte. Levél jött az ujmalonii nagy tiszteletű úrtól: „küldjön neki a teológiai dékán ur egy teológust a karácsonyi ünnepekre kisegítő­nek, mert a káplánja beteg“. A dékán ur töprengett. „A többi teológus mind haza megy ünnepelni a szüleihez. Menjen hát a Sülé. Ez apátlan-anyátlan árva.“ Megy is nagy örömmel. Hisz a nagytiszteletü asszony konyhája világra, vagy legalább is Dunántúlra szólólag hires. Hát még a kis lánya, a Rózsika, ez a kékszemü, bájos kis barna lány, festeni kezdő rózsabimbója tizenhat tavasznak ! Már utazik is a Pali, zsebében és a fejében három prédi­kációval. Szép prédikációk! A Györy Vilmos lelkében ter­mettek. De most már a Palié! ügy tudja őket, hogy akár álmában is elmondaná. > Megérkezik a pápai állomásra. Repül a Madár meg a Vidám könnyű szánkóval. Imre kocsis alig tudja fékezni a táltosait. Pali lelkében,, mikor végignéz a hóval fedett ihászii síkon, csak úgy zsong-bong a Petőfi verse: „Jó kedvem, ha elvetném a hó felett, Rózsacrdö koszoruzná a telet“. Ujmalomba nem merem, nem tudom elkísérni Palit. Nagyon megfájdulna a szivem. Könnyeimtől nem is látnám a papirost — visszagondolva az én édesnél-édesebb kará­csonyaimra s azokra a jó szülőkre, akik régóta pihennek már a csendes hótakaró alatt. Nem is tudom hát, milyen volt a Pali ujmalomi karácsonya? De azt tudom, mit meséltek arról a soproni pajtások Ha csak a fele igaz is, az is sok. A második ünnep estéjén János-napot ünnepeltek a nagytiszteletü uréknál. Régi magyar szokás szerint az ünnepi asztalnál a legfiatalabb férfivendégnek, tehát a Palinak kellett volna a pulykát felszeletelnie. „Nem tudom, hol kezdjem meg" — mondja Pali a szokatlan munka meg­kezdése előtt. „Kezdje meg öcsém, ahol akarja“. .Akkor hát, kérem, majd csak Sopronban kezdem meg*. És a templomban, a hajnalig tartó János-este után! Pali eltévesztette és a Római levél 15. fejezete helyett a 16. fejezet 14—15-ik verseit olvasta fel textusnak: „Kö­szöntsétek Asinkritust, Flégont, Hermást, Pátrobást, Mer- kuriust . . . Filológust és Júliát, Néreust és az ő nénjét és Olimpiást. Eddig az igék*. Bámultak a hívek és várták: milyen prédikáció lesz a folytatása ilyen szokatlan alap­igének. De nem lett semmi baj, bár a szónoklat az igazi igét követte gondolatmenetével. És hogy Pál apostol helyett mindig Pál Istvánt em­legette. Meg is volt hatva ez az érdemes egyházfelügyelő ur, aki az éjjel többször kocingaíott Palival,*most pedig az első padban a nevének hallatára ébredt fel áhitatos álmá­ból. Es hogy annyira ráfeledkezett a fialal szónok a szép kis Rózsikéra, hogy Amen helyett „kezét csókolom“-mal fejezte volna be a prédikációt. És hogy zavarában áldás­mondás nélkül jött le a szószékről. És hogy délután a tanító ur imádkozott, Pali pedig, aki zeneértő is volt és szeretett orgonáin!, az orgonához ült. De a tanító ur segítségül mellé ültette a fiát, Sós Jancsit, aki elsőéves képezdész volt. És hogy Pali mégis bennemaradt az énekvezetésben: a segítsége se tudta kihúzni a bajból. Ezt Lajos teológus versbe is foglalta: Ujmalomban Sülé, Vágya teljesülé, Orgonához üle, Sóssal egyesüle, Mégis benne sülé. Különben mipdezekről semmit se szólt érdemes Kis István ujmalomi gazdaember, akivel néhány héttel kará­csony után a pápai vásárban találkoztam. Ó csak annyit mondott Paliról: „Derék ember és jó a szavazatja“. Értsd : jól megtermett ember s erős hangja van. Ami igaz is. Azonban Pali, úgy látszik, meg volt elégedve kará­csonyi szereplésével és élményeivel. Legalább is ezt sej­tem, látva ábrándosán mosolygó arcát, amint szánja ott repül vele az országúton Pápa felé, Petőfinek ezt a nótáját dudorássza merengve: „Te vagy, te vagy barnft kis lány“. • De hogyan megváltozott a mi közlékeny Palink. Egy szót se beszélt se Ujmalomról, se Rózsikárói, akármennyit faggatták is. A Várkerületen sétáló szép leányok is hiába várták hűséges bátnulójukat. Pali a szobájában ült és készült a papi vizsgálatra. Azonban talán mégis tett ott mást is, nemcsak tanult. A szobatársai legalább is erre következtettek, mikor az itatóspapirosáról tükörből leolvasták egy készülő versének a kezdetét: Rózsikdhoz Kicsi barna, égkék szemmel: Szivem tele szerelemmel. Ugy-e egészen jól kezdődik ? Kár hogy sohse lett folytatása. Éppen azok a legszebb dalok, amiket nem tudunk szavakba foglalni, de melódiájuk ott zsong a lelkűnkben. De úgy látszik, tanult is a mi Pali barátunk, mert júniusban pompásan letette a papi vizsgát Milyen boldog volt. mikor szeretett ifjú püspöke megdicsérte. Akkor meg mintha a mennyország szakadt volna reá, mikor megkapta az ujmalomi öreg nagytiszteletü ur levelét, hogy szep­temberre menjen el hozzá káplánnak, mert a mostani káp­lánját Győrbe hívták meg vallástanárnak. m Eljött a szeptember és Pali nincs Ujmalomban! Mi lehet az oka? Véres szeptember volt ez az 1914-iki. A Pali tág szivében még a Rózsikáé mellett is megfért egy másik női arc, a haza géniuszának arca Hogyan maradha­tott volna el ez a lelkes magyar fiú onnan, ahol a vér- rózsa k termettek. És ha a jó Pali megy, akkor a többi teológus se marad otthon. Pedig a törvény felmenti őket a katonai szolgálat alól. Néhány nappal karácsony előtt megérkezett Paiiék ezrede a galíciai frontra s azonnal a lövészárkokba vezé­nyelték, mert egy „cselák“-ezred átszökött. Nagy volt a veszedelem, hogy az oroszok áttörik a frontot. Jött is az orosz támadás. Pali lelkében megcsendült a Petőfi verse: -Trombita harsog, dob pereg, Kész a csatára a sereg, Előre*. Feledve minden óvatosságot, kiugrott a lövészárok­ból szemben a támadókkal. Társai utána. Ez is csak Palival történhetett meg. Az első csata­nap legelső órájában halálosan veszedelmes sebet kapott Az orosz támadás meghiúsult. Palit bus pajtásai karjukon vitték a kötözőhelyre. • Karácsony este van Pali lázas álmában látja, érezi, hogv egy gyönyörű szép kis kékszemü, barna angyal lebegve leszáll melléje és megcsókolja Kimondhatatlanul édes ez a csók. Megremeg rá a lelke, kiszabadul testének bilincseiből, szárnya női. Együtt repülnek a csillagtöm­kelegben, vigyázva, hogy valamelyik csillagot le ne söpör­jék a szárnyukkal az égről. Díszes palota előtt leszállnak. Tisztes ősz alak — Szent Pétert rajzolják ilyennek — beereszti őket. Fényesen világitott nagyterembe lépnek. Emlékeztet a ^oproni alumneum nagytermére. De milyen pompás terem. Gyémánt az ablaka, arany a padlója. Középen nagy karácsonyfa, csillagok rajta gyertyák helyett . . . Sojt-sok asztal mellett ezer s ezer apróbb- nagyobb angyal ül. A két angyal megjelenésére, mert Pali is az, a kicsi angyalok asztalánál suttogó vihogás; „Itt van a Sületlcn Pali“ Palit ez semmit se zavarja: úgy tele van a szive meghatott boldogsággal. Különben is elhallgat min­den suttogás Csodaédességü hang szólal meg: „Pali fiam, te itt ülsz mellettem, mert odalent megmutattad, hogy helyén van a szived“. Boldog Pali! Jobbja mellett az a fényességes alak, akire nem is meri felemelni a szemét. Odább az asztaloknál sok ismerős, kedves és szent magyar arc: a Petőfié is. Balfelöl mellette a kis kékszemü barna angyal: a legszebb az angyalok között. Megkezdődik a karácsonyi lakoma. Ók ketten egy tányérbői eszik a mennyei ambróziát. Egy tányérból esznek, mint ott az uj­malomi lakodalomban, a kurátoréknál a vőlegény és a menoyasszony 1 Angyali zenekar gyönyörűségesen muzsikál. Min­denki olyan 'nyájasan néz a kedves két fiatalra. Édes álom I Ebből szinte kár felébredni. Felébredt-e a Pali? *

Next

/
Thumbnails
Contents