Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-12-24 / 51. szám
2 evAftGÉMKUson; uapua A karácsony jelentőségéről. Szent karácsony ünnepe kiválólag az az idő, midőn még a legprofánabb ember lelke szinte önkénytelenül megnyílik a keresztyén gondolat előtt és ösztönszerüen érzi, hogy az emberi élet nemcsak a létért való keserves küzdelem, hanem szeretet is, mely abban leli boldogságát, hogy másoknak szerez örömöt. De ha az ünnep megkapó szépsége férfiakat és nőket, kicsinyeket és nagyokat egyaránt bűvös körébe ragad is, és ha mindezek megegyeznek is boldog szent karácsony magasztalásában, magával a fenséges karácsonyi evangéliummal szemben nagyon is eltérő gondolatok és érzelmek töltik el a lelkeket, úgy hogy az egyesek különböző nemök, életkoruk, hajlamaik szerint más-más erőket állítanak a keresztyén eszme szolgálatába és más-más módon veszik ki részöket az ünnep gazdag lelki tartalmából. És a karácsony egyenesen meg is követeli a kedves örömök, lélekemelő indulatok és bűbájos hangulatok ezen különféleségét. Mindegyik ünneplés bizonyos fokig jogosult és ennyiben a karácsony ünnepe a keresztyén élet ideálja, mely lehetővé teszi a keresztyén vallásosság egyéni sajátosságainak az érvényesülését. Ez utóbbi gondolat hatja át Schleiermachernek 1805-ben épp a karácsonyi ünnepre irt Weihnachtsfeier cimü dialógusát. Egy ünnepélyesen és Ízléssel diszitett teremben vagyunk, ahol egy előkelő társaság gyülekezik egybe, hogy egymást megajándékozva, együtt ünnepeljék karácsony estéjét. Az egyes ajándékok megszemlélése fonalán élénk társalgás indul meg az eltérő vallási hajlamokról, a vallási rajongás veszedelmeiről, a vallás és zene viszonyáról stb. Az egyes tárgyakról különböző nézetek merülnek fel, de abban megegyeznek az összes jelenlévők, hogy a kölcsönös ajándékozás szép szokása az ünnephez fűződő vallásos örömnek a kifolyása. Szépen fejezik ki a beszélgetők a keresztyén gondolat eltérő elfogadását férfiak és nők részére. Az egyik nő arra hivatkozik, hogy Jézus mindenha az ő védőurok volt, mert amíg a férfiak inkább csak vitatkoztak az ő mibenlétéről, a nők tisztelték és szerették őt. Mi van belül? Karácsonyi mese. — Irta: Porkoláb István. A nap lenyugodott. A Végtelenből fehér angyalszárnyakon elindult a karácsonyeste. A látóhatár szélén feljött a Három- királyok csillaga; ma fényesebben ragyog, mint máskor, hogy hirdesse világszerte mindeneknek : — Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség és az emberekhez jóakarat! Száll, száll a szent este... s amint lassan, lágy-simogatón egészen ráborítja békeglóriáját a földre, elszünik az élet zsibvásárján a kalmári lárma, egymásután ürülnek ki a gyárak, az irodák, elnéptelenednek az utcák, el az ócska örömek, emberi léhaságok tanyái, mindenki haza igyekszik gyertya- gyújtás előtt. Még az is, akinek otthona nincs, ösztönszerüen keresi a helyet, ahol a családi élet tisztultabb örömei s a karácsonyfa fénye árasztanak enyhítő melegséget. Karácsonyestén, úgytetszik, korábban tér fészkére a madár, ahol a párja várja, s az utszéli vándor több reménnyel kémleli a messze falu szélső házaiból feléje szüremlő fénysugár : hátha ma neki is többet juttatnak örömeikből a jóakaratu emberek. Karácsonyestéjén teljes fényét árasztja szerte a keresztyén világ felett a Megváltó békéje, s ha csak órákra is, beköltözik az emberszivekbe a És épp azért mindenütt asszonyok és leányok voltak a kis ünnepek ápolói és ezek általok lettek örök hagyománnyá, mert a férfiak gondozására bízatva, kétségtelenül elenyésztek volna. Majd Ernesztin, Ágnes és Karolin egy-egy karácsonyi történetet, vagyis inkább emléket mesélnek e!. Mindegyiket megaranyozza a női szeretet egy-egy tette vagy áldozata és mindegyik egy-egy tanujele annak, hogy a szeretet ünnepének legmélyebb értelmét épp a női kedély tudja legjobban felfogni. A nők után a férfiak jutnak szóhoz és mindegyik a karácsonyt uj oldalról szemléli. Lénárd azon kezdi, hogy ez az ünnep sokkal hivebben megőrizte a Jézus Krisztus emlékét, mint maga a szentirás. Ezen megemlékezés megőrzése már azért is nagy nehézséggel járt, minthogy Jézus születése és történeti léte a tulajdonképpeni keresztyénséggel csak kevéssé függ össze; úgy hogy maga az ünnep bizonyára csak annak köszöni jelentőségét, hogy bevezették a családokba, a gyermekek közé és igy a gyermekek örömünnepévé lett. Főtárgya egy gyermek és egyszersmind gyermekek azok, akik ez ünnepet és általa a keresztyénséget emelik és hordozzák. Lénárd tehát úgy látja, hogy egészen mellékes dolog, vájjon éjt-e a Krisztus vagy sem, de a karácsony kétségkívül táplálja a keresztyénség történetiségében való hitet. E racionalista, tuljózan fejnek nyomban megfelel Ernő ő meg van arról győződve, hogy csak oly személyiségnek a tiszteletére szentelnek emlékünnepélyt, aki bizonyos nemesebb érzületet és kedélyhangulatot tud fölkelteni. Jézusnak kellett élni, ezt bizonyítja az egyház kikristályosodásának a folyamata. Nem is az ajándékosztogatás okozza az általános örömöt, hanem a Jézusról való megemlékezés, mely a megváltás hirdetésével függ össze. Az öröm elve tehát a megváltás, melynek első mozzanata épp az isteni gyermek születése. Egy uí> tiszta élet szemléletétől fakadó boldogság az a csodálatos érzelem, mely az embereket e napon eltölti. Ismét más utón halad Eduard. A spekuláció régióiba emelkedve azt hirdeti, «hogy ez ünnep tárgya ne a gyermek legyen, hanem a testté lett Ige, a Krisztus. Mig az egyes ember a föld többi teremtményeihez csatlakozik és náluk keresi a megismerést, helytelen utón halad és megváltásra szorul. Csak ha az emberiség eszméjét („Der Mensch an szeretet. A reményszin karácsonyfa gyertyáinak biztató féftye világit az ablakokban; köréje gyülekeznek a kórházak sápadt arcú betegei, a fegy- házak komor rabjai, az árvaházak szomorú árvái s a büszke paloták urai épp úgy, mint a szalmatetős hajlékok lakói. Mindenkinek hoz valamit a karácsonyeste; igazi boldogságot a gyermekeknek, tiszta örömet, békét a felnőtteknek. S akire éppen fájó emlékkel köszönt reá, simogassa végig tekintetével a szentestét váró gyermeket, aki még azt hiszi, hogy a Jézuska hozza a karácsonyfát...: a boldog arc láttára elcsitul a legvadabb fájás, megenyhül a legzordortabb emlék és helyet enged a gyermekkor szelíd, szép képeinek, amikor mi is boldogok voltunk, mert azt hittük, a Jézuska hozza a karácsonyfát. Szép is volt az a karácsonyfa !... Rajta a marcipán, cukor, csokoládé, aranydió, aranyalma, ezüst-füst s a csúcsában a fénytsugárzó csillag: egy darab megvalósult gyermekálom. Azután a játékok; kard, puska, hintaló — hogy felderült látásukra arcom ! És az az óraműre járó biciklista, amelyik emlékezetes szerepet játszott életemben ... — Mi hajthatja ezt a sport-sapkás bádoglegényt ? tűnődtem el gyermekésszel a karácsonyfa alatt és hogy megtudjam, csillagos csont- nyelü késemmel elkezdtem — feszegetni.
