Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-12-10 / 49-50. szám
Vili. évfolyam. Budapest, 1922. december 10. 49- 50. szám EHUKEUKUSOK UPJt SitrhMsUiég *> kiadóhivatal i Budapest, Vili., Szentkirályi-utca 51 (ÜIIAi-ut 34). Lapraklawóctóit írj. kihmi etm nytmlAI&ka, ludapwL V., CMhy irica H) klMcnritk ■lóVlxatéal Ér félévre 240 kor. Kgyéi axám óra 10 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Megjelenik minden vasárnap. AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS LUTHER SZÖVETSÉG. FelelAs merkctzló ét kiadó: Dr. SCHOLTZ OSZKÁR. FómankatAra: +* KUTHY DEZSŐ. Nagy kérdések utján. I Ez a cime Bangha páter legújabb iratának. A katolicizmus „sűrített“ apológiája akar lenni, melyről még a villamoskocsik reklámjai is dicshimnuszokat zengenek. Valójában pedig nem más, mint egy újabb hiábavaló kisérlet a „tagadás és széthúzás szellemét képviselő“ protestantizmus kompromittálására. Hogy „kevesebb legyen az alvajáró az élet rengetegében s több a látó“, — ez mindenesetre tiszteletreméltó célkitűzés, de a ki valójában nyitott szemmel tekint végig azon az utón, melyet a magyarság három év óta megtett, — az a protestantizmus felett pálcát nem törhet. Mert azt, hogy ez a nemzet álmából idején felébredt s a helyes utat megtalálva' önerejét könnyelműen túl nem becsülve, elsősorban belső, morális érlékeket gyűjtöget s egyedül az Isten kegyelmére támaszkodj a belső egység előfeltételeit elő is teremti, — azt — hiába tagadnék — elsősorban a mi nagynevű protestáns vezéreinknek köszönhetjük. S hogy az ő munkásságukat az egész hazai protestantizmus osztatlan helyeslése kiséri, az nem azért van, mert az illetők személyileg a protestáns egyházak tagjai, hanem azért, mert munkájuk szellemét a protestantizmus világnézete teljesen fedezi. Aki nyitott szemmel jár, az nem tagadhatja, hogy a turáni szellem átkos kinövését, a magyarságnak széthúzásra való hajlamát egyesegyedűl ugyanennek a szellemnek egy áldásos megnyilvánulásával, a vallási türelemnek s a türelmes vallásosság nyújtotta lelki önfegyelmezéssel lehet ellensúlyozni; ebből a szempontból pedig a tagadás szellemét nem protestáns filozófusok, hanem Bangháék képviselik. A nagy kérdések megoldása tehát azon fordul meg, hogy vájjon Rómának külső egységet kereső szemüvegével, vagy a magyar léleknek belső egység után sóvárgó tiszta tekintetével jár-e az, aki látni akar. A magyar katolikusok túlnyomó többsége pedig velünk együtt tisztán lát. Mert a dogmák különböző voltában széthúzást nem lát. Mert tudja azt, hogy az „örök életben való hit“, — mely Bangha könyve szerint a kereszténység lényege s egyben a katolicizmus privilégiuma — a kegyelmes Istenben való hittel korántsem ellentétes. Mert tudja, érzi azt, hogy az örök élet szoros kapujához keskeny ut vezet s ezt az utat a „sola fide" gondolata alapján eltéveszteni nem, csak hamarább megtalálni lehet. Aki tehát a vallási türelem jogosultságát tagadja s a felvilágosodott katolikusoknak a protestánsokkal való testvéri harmóniáját megzavarva, a dogmatikus különbségek felett érzett keserűségében a nemzeti széthúzás szolgálatába szegődik, — az nemcsak alvajáró, hanem testi és szellemi vaksággal megvert gyógyíthatatlan szerencsétlen. Sch. NiiiHitiiiiniNMnmiiiNHNiitHiiHimMiiiiiimittimMiiiiintiiHiiiimiiimimnHimiHi Előfizetőink szives figyelmét felhívjuk a papír és nyomdai költségek körül az ősz folyamán beállott és legutóbb ismét csak fokozódott drágulásra, melynek következtében — a többi egyházi lap nyomán — kénytelenek vagyunk az előfizetési dijat mi is félévi 240 koronára emelni s e címen előfizetőinket erre az évre még egy 60 koronás pót- befizetéssel megterhelni. Hogy ez a csekély emelés az árdrágulással távolról sem tart lépést, annak igazolására megemlíthetjük azt, hogy mig két év előtt egy lapszám előállítása csak mintegy 3000 koronába került, ma már ezért 30000 koronái kell fizetnünk. A hiányt tehát továbbra is csak olvasóink önkéntes adományaiból fedezhetjük; s ha az adakozók példája szélesebb körben találna követésre, nem volnánk kénytelenek lapunk terjedelmét időnként csökkenteni, vagy összevont számokat adni. Topunk Jelen számához tehát újból befizeAlapította Dr. Raffffay Sándor. Kiadja
